Egyetemi beszédek, 1917-1920. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem
Mihályfi Ákos rektor leköszönő beszéde
Tekintetes Egyetemi Tanács! Tisztelt Közgyűlés! Szívem mélyéig meghatva foglaltam el egy évvel ezelőtt e helyet, s ugyancsak szívem mélyéig meghatva távozom innét. Akkoron meghatottságom okozója volt nagyrészt a reám váró feladat nagyságának és erőim gyengeségének tudata, most pedig mélyen meghatva mondok hálát az isteni Gondviselésnek, aki ugyanakkor még nem is sejtett feladatoknak sokaságát és terheknek súlyát rakta vállaimra, de erőt is adott azoknak hordozására, illetve megoldására. Ha végigtekintek a lefolyt éven, amelyről most itt az önök színe előtt beszámolni kötelességem, elmondhatom, hogy rektori évem nem volt nyugodt munkálkodásnak az éve; igaz, hogy viharos sem volt, hanem inkább rendkívüli eseményeknek, előre nem sejtett helyzeteknek, viszonyoknak lázas egymásutánja töltötte ki úgyszólván egész rektori évemet. Temetéssel kezdtem s ugyancsak temetéssel végeztem rektori teendőimet. Szeptember 4-én temettük az egyetem előcsarnokából rektorelődömet, Sághy Gyula nyugalmazott egyetemi tanárt, akinek rektorsága alatt, mint dékán, tagja voltam az egyetemi tanácsnak, és így közvetlen tapasztalat alapján mondhatom, hogy Sághy Gyula szíve össze volt forrva nemcsak a poli