Egyetemi beszédek, 1922-1923. tanév, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem
Bársony János rektor székfoglaló és tanévnyitó beszéde
Mélyen tisztelt hölgyek és urak! Kedves fiatal barátaim! Elkövetkezett az idő, reám esett a sor, a tudós elektorok a megválasztottak. A mai naptól fogva egy éven keresztül, ha Isten élnem enged, én leszek a Pázmány-egyetem rektora. Ebben a reám nézve magasztos első pillanatban úgy érzem, illendő, hogy azoknak, akik nem ismernek, bemutassam magam: 62 évvel ezelőtt magyarnak születtem. Színtiszta keresztény tejen cseperedtem. Magyar iskoláknak, ennek az egyetemnek vagyok a neveltje Idestova 39 éve, hogy orvossá lettem Ez idő óta kutatva tanulom a nagy természetet s élénken figyelem kiváltképen az emberi testet, szellemet és lelket. Speciális foglalkozásom a földi világot fenntartó, az embert reprodukáló asszonytest istápolása és a production épsége felől való gondoskodás. E functióim közben csodálatos történéseket s ezek megvalósulásában bámulatos célszerűséget tudtam tapasztalni. Két kis sejt összeolvad s ettől a perctől fogva elkezd osztani és gyorsan szaporodni, az újak tudatos tervszerűséggel helyezkednek el, tökéletes praecisitással rakják össze a mechanikai, physikai, chemiai, optikai, acustikai és egyéb berendezéseket s kilenc hónap múltán készen van egy perfect miniature ember, aki pedig sem kisebb, sem nagyobb, hanem mathematikai pontossággal kimérten éppen olyan nagy, hogy átférjen !»