Egyetemi beszédek, 1940-1941. tanév, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem

Domanovszky Sándor rektor leköszönő beszéde

DR. DOMANOVSZKY SÁNDOR 1939—40. TANÉVI RECTOR MAGNIFICUS BESZÁMOLÓ BESZÉDE: Egyetemünk 306. évének ünnepi közgyűlését megnyitva, mély tisztelettel köszöntöm a vallás- és közoktatásügyi minisz­ter úr Őnagyméltósága képviseletében megjelent Szily Kálmán államtitkár úr Őnagyméltóságát, a társegyetemek, tudományos intézmények és társulatok, a magas bíróságok, Pest vármegye és a székesfőváros megjelent képviselőit és melegen üdvözlöm kedves tanártársaimat, a gondjainkra bízott ifjúságot és min­den kedves vendégünket. TEKINTETES EGYETEMI TANÁCS! MÉLYEN TISZTELT ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS ! A múlt évi tanács hivataloskodásának ideje letelt s ma, minekelőtte tisztünknek jelvényeit nyomunkba lépő utódaink­nak átadnék, a szokás szerint vissza kell tekintenünk hivatalos­kodásunk eseményeire. Egy évvel ezelőtt sötét auspiciumok közt foglaltuk el ezt a díszes helyet. Ágyúdörgés, egy új európai háború kitörése vészterhes sötét fellegekbe borították a jövőt. Nem tudtuk, mit hoz a holnap s hogy a fölborult rendben milyen eshető­ségek merre és hogyan fogják sodorni hazánkat s vele együtt egyetemünk és ifjúságunk milyen megpróbáltatásoknak és hányattatásnak lesznek kitéve. Reméltünk és bíztunk nemzeti ügyünk igazságában, de a remény és bizalom mellett nem tudtuk elfojtani aggodalmainkat és gondjainkat sem, amelyek időnként elég komolyan léptek előtérbe. Nem felejtettük el, hogy egy olyan nemzethez tartozunk, amelyet Európa keletén

Next