Konek Sándor: Egyházjogtan kézikönyve. Különös tekintettel a magyar állam egyházi viszonyaira (Budapest, 1900)
Előszó az ötödik kiadáshoz, öt éve annak, hogy a jelen munka negyedik kiadásban megjelent. Ily rövid idő alatt nagyobb mérvű fejlemény nem igen várható bármely tételes jog körében, kivált nem az egyházjog terén, mely az egyházat általán jellemző konservatív szellemnél fogva folytonosan ugyan, de csak szerényebb arányméretek szerint szokott fejlődni. Mindamellett úgy az egyházi és állami törvényhozás, mint a jogi ■szakirodalom ezen rövid időszakban is elég gazdag anyagot szolgáltattak egyes jogintézmények sikeres kifejtésére, több vitás kérdés újabb megvilágítására és nem egy kételynek szerencsés eloszlatására. Jelesen ez időbe esik XIII. Leó jelenleg uralkodó római pápának közkötelező erejű némely határozmánya, melyeknek a jelen kiadásban hely volt adandó (v. ö. pl. 3. §. c) jegyz. stb.). Hazánk legislativája ez időtájban többrendü törvényt alkotott, melyeknek egyike-másika az egyház életére még pedig lényeges befolyással van, mint például a kétrendü büntetőtörvény (1878:5.; 1879: 40. t.-cz.), a gyám- és gondnokságot rendező 1877 : 20. t.-cz.; a végrendeletek ügyében kelt 1876 : 16. t.-cz.; a papi rendet illető beneficium competentiae-féle kedvezményre kiható 1876.31. t.-cz. stb.; mindezen és egyéb ujabbkori törvényeink intézkedései az illető szakaszokban fel lettek véve. Ő felségének 1. f. elhatározása a vallás- és tanulmányi alap ellenőrzése tárgyában (v. ö. 91. §.), valamint többrendű ministeri rendelet (pl. a javadalmi fekvőségek elidegenítésére, az anyakönyvek vezetésére nézve stb.) és időközben kelt bírósági ítéletek szintén nem csekély mérvben nyújtottak új anyagot hazánk egyházjogának meggazdagításához. Legnagyobb azonban ama lendület, melyet a közönséges egyházjog tudományos művelése a szakirodalom terén az utolsó öt évben megjelent önálló munkák és némely becses értekezések részéről nyert. Elsősorban megemlítendő Hinschius jeles munkájának várva várt folytatása, melyben e tudós szerzőnek újra sikerült számos jogkérdést helyesebben mint ez eddig történt, megvilágítani, közérvényre emelkedett jognézetek többjeit történelmi kutatások fonalán hol helyreigazítani, hol csak más színben feltüntetni. Valamint munkájának már előbb megjelent részében a korábbi kiadásoknál, úgy utóbbi folytatásában is bő anyagot találtam a jelen kiadásnak tetemes kibővítésére, egyes hézagok kitöltésére, egyik-másik szakasznak hol kiigazítására, hol kiegészítésére, jelesen tekintve a jurisdictio kánonjog fogalmának és egyes nemeinek szabatosabb meghatározását, tekintve a beneficium-féle tanelméletnek alaposabb kifejtését, valamint a nuntiaturák és püspökmegyei szervezet nélküli területek kormányzását stb. A kánontörvénytárnak Friedberg jeles szerkesztése alatt az utóbbi ■években megindított újabb kritikai kiadása, párosulva a jogforrások körül újabbkori tudományos buvárlatokkal, nem megvetendő anyagot szolgáltatott a jelen munka belevágó részének kiszélesítésére.