Teleszky István: Örökösödési jogunk törvényhozási szabályozásához (Budapest, 1876)
Az örökösödési jog a magánjog rendszerének zárkövét képezi. A jogok és a kötelezettségek bizonyos alanyhoz vannak kötve elannyira, hogy a jogokat és a kötelezettségeket a megfelelő alany nélkül képzelni is alig lehet. A jogrend követelményének tekintendő ennélfogva, hogy ha meghalt az, kit a jogok illettek és a kötelezettségek terheltek, akkor az innét származható bizonytalanságok és bonyodalmak megelőzése végett jogszabály gondoskodjék annak megállapításáról, kire szálljanak át azon jogok és kötelezettségek, melyek különben a jogosított és illetőleg kötelezett elhalálozása folytán alany nélküliekké lennének. Épen ezért mellőzhetlen, hogy a tételes törvényhozás a jogok és kötelezettségek ezen átszármazásának, az örökösödésnek biztos szabályozását vigye keresztül. Ha az örökösödési jogot a tételes törvényalkotás szempontjából veszszük bírálat alá, a jogbölcselők azon különben igen érdekes vitája, váljon az örökösödési jog alapítható-e a jogbölcselet elvont elveire avagy nem ? horderő nélkülivé válik. Évezredek jogtörténete, a legkülönbözőbb államokban a múltban érvényben volt s jelenben érvényben levő jogszabályok a legmeggyőzőbben mutatják, hogy az örökösödési jog elismerése a jog.