Grubicy László (szerk.): Közjegyzői Iratminta-tár (Budapest, 1875)

ELŐSZÓ. A közjegyzői intézmény életbeléptetése hazánkban küszöbön állván, lehetetlen, hogy az, a­ki hosszabb tanul­mányozás és gyakorlat folytán azt közelebbről megismerte, megkedvelte és üdvös voltától át van hatva, ne érezné magát ösztönözve arra, hogy ezen intézménynek hazánk­ban meghonosítására és megszilárdítására tehetsége szerint közreműködj­ék. Ily ösztön vezérelt engem is e füzet megírásában, és úgy véltem c­élomnak legjobban szolgálhatni, ha a köz­jegyzői iratok szerkesztésében az egyöntetűség létrehozá­sára törekedem. Ezen egyöntetűség fontosabb, mint a mi­nőnek első tekintetre látszik. Bizodalmat gerjeszt a felek­ben, biztosságot ad a közjegyzőnek és jelleget az okiratnak. Egy közjegyzői iratminta­tár szerkesz­tése által tehát hasznára kívántam lenni a közjegyzőnek, a­ki az iratok szerkesztésére van hivatva és a kinek hitele, tekintélye, anyagi jóléte veszélyben forog, ha a szerkesz­tésben, vagy hivatalos eljárásában hibát követ el, — a közjegyzői jelöltnek, a ki magát kiképezni akarja, a bíró­nak, a ki gyakran hivatva lesz közjegyzői iratok megbirá­­lására, sőt felvételére is,­­ az ügyvédnek és félnek, akik a közjegyzői iratban megnyugvást vagy fegyvert keres­ A

Next