Grubicy László (szerk.): Közjegyzői Iratminta-tár (Budapest, 1875)
ELŐSZÓ. A közjegyzői intézmény életbeléptetése hazánkban küszöbön állván, lehetetlen, hogy az, aki hosszabb tanulmányozás és gyakorlat folytán azt közelebbről megismerte, megkedvelte és üdvös voltától át van hatva, ne érezné magát ösztönözve arra, hogy ezen intézménynek hazánkban meghonosítására és megszilárdítására tehetsége szerint közreműködjék. Ily ösztön vezérelt engem is e füzet megírásában, és úgy véltem célomnak legjobban szolgálhatni, ha a közjegyzői iratok szerkesztésében az egyöntetűség létrehozására törekedem. Ezen egyöntetűség fontosabb, mint a minőnek első tekintetre látszik. Bizodalmat gerjeszt a felekben, biztosságot ad a közjegyzőnek és jelleget az okiratnak. Egy közjegyzői iratmintatár szerkesztése által tehát hasznára kívántam lenni a közjegyzőnek, aki az iratok szerkesztésére van hivatva és a kinek hitele, tekintélye, anyagi jóléte veszélyben forog, ha a szerkesztésben, vagy hivatalos eljárásában hibát követ el, — a közjegyzői jelöltnek, a ki magát kiképezni akarja, a bírónak, a ki gyakran hivatva lesz közjegyzői iratok megbirálására, sőt felvételére is, az ügyvédnek és félnek, akik a közjegyzői iratban megnyugvást vagy fegyvert keres A