Fodor Ármin (szerk.): 1911: I. törvénycikk. Polgári perrendtartás (Budapest, 1911)
ELŐSZÓ. Évtizedeken át folytatott előkészítés után végre megalkotta a magyar törvényhozás az 1911 : I. t.-c.-ben az új polgári perrendtartást. Három évtized múlt el, amióta a képviselőház 1880. évi ápril 23-án határozattal utasította az igazságügyi kormányt a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság elvein alapuló perrendtartás előkészítésére. A sommás eljárásról szóló 1893: XVIII. t.-c., melyet Szilágyi Dezső igazságügyminiszter megbízásából Plósz Sándor a polgári perrendtartás tervezetével párhuzamosan készített elő, előkészítette a talajt a teljes polgári peres eljárás reformjához. A sommás eljárásról szóló e törvény megalkotásának célja az volt, hogy az átmenetet az írásbeliség rendszeréről a szóbeliség rendszerére megkönnyítse. E törvény a sommás eljárás alá tartozó ügyekben a szóbeliséget és közvetlenséget az eljárás egész folyamán már megvalósította és a fellebbviteli rendszert is megfelelően építette ki. Az 1893: XVIII. t.-c. ezenfelül a bizonyítékok szabad mérlegelését a rendes írásbeli eljárásban is meghonosította. A perjogi reform alapelvei, a szóbeliség, közvetlenség és a bizonyítékok szabad mérlegelése ilykép már az 1893: XVIII. t.-c. útján átmentek jogéletünkbe. A polgári perrend is