Cél, 1961 (4. évfolyam, 3-12. szám)
1961-03-01 / 3-4. szám
Szálasi: A magyarság kultúrája a Távol-Keletet a Nyugattal összekapcsoló szellemi törekvések gyújtópontjában állva, a földkerekségen bárhol lakó magyarokat összekapcsoló és összetörló központi szellemi erőforrás. Mindenkor meg kell őrizze egységét, faji önállóságát, minden más kultúrával szemben egyenrangúságát. Út és Cél 1935. TAVASZ-MEGÚJHODÁS Otthon zöldes a fa, — itt — sárgul a lomb. Ott — szorított fogakkal szenved a magyar, — itt reményt vesztetten szédeleg, hazátlan gyökértelenségében. Otthon hisznek abban, hogy a „szabadságban“ élők munkálják a minden magyarok szabadságát. Itt pedig csak egy-egy lélek fáklyája ég, világít, — önmagát elemésztve. Tavasz? Megújhodás? Igen! Az örök törvény szerint élni akar a gyökér és teremteni. Lombot, virágot, gyümölcsöt adni, mert ez az ÉLET, s az Isten rendelte körforgás örök. S mit teszel Te mindehhez — idegenben élő magyar? Tudod-e, érzed-e, hogy magyar vagy ? A világvárosok fényében eszedbe jut-e, honnan szakadtál, s miért szakadtál ki? Nem emlékezel Magyar Emigráció? Nem rázza lelkedet az a könny, ami kicsordult szemedből, amikor egy márciusi napon átlépted az áldott Haza földjének határát, mert mögötted szovjet torkolattüzek harsogtak ? Akkor még tudtad : magad, s gyermeked életét mented Szibériától, vagy a hazai rabságtól! — Nem emlékezel már arra, milyen híven, milyen nagyon szeretted akkor az áldott Földet, hol gyermekkorod, ifjúságod, élettörekvéseid kiteljesültek, vagy azoknak kiteljesülésére vártál? Elfelejtetted-e, hogy az osztrák, a német menekülttáborok akkori poklában vágyó reménységgel éveken át számláltad, mikor megyünk — vissza — haza? Bizony mondom Nektek, szítják, mesterségesen szítják közöttünk a reménytelenség érzetét. Nem látjátok az állított csapdákat? Nektek készültek azok, hogy beleesve egymást marcangoljátok ! Így van ez! S ha mindezt nem tudva, cselekvő részeseivé váltok egy szervezett züllesztésnek, én tilalomfaként állítom elétek Végvári versét. — A tragikus, Trianon szülte kirobbanást : „Én akkor is — itthon maradok !‘ ‘ Trianon, negyven éves magyar élet-halál tusa ! „Én akkor is itthon maradok!“ jelezte a Haza földjére való borulását, annak két karjával való ölelését. A munkálkodást, a meg nem alkuvást. Az európai ezer esztendő meg nem tagadását, s a többi ezer évek megváltását. Nyugat langyos melege, civilizációs fénye, anyagelvű csillogása elhomályosította Benned a pásztortüzek lángjánál mese formájában csengő ősi kultúrát? Nem érted idegenben élő magyar? A tragikus, Trianon szülte kirobbanás lelkedre, negyven év után átvetítve azt jelenti : magyar maradok, bárhol éljek a világon. Szálasi mondotta: „A Hungarizmus nagy feladata és kötelessége, hogy népünket nagy hivatására nevelje és szervezze. Ez pedig nem lehet kevesebb, mint közvetítés és összhangolás nyugat és kelet között. Kapu és küszöb vagyunk , kapu kelet felé és küszöb, amit át kell lépnie annak, aki keletről nyugat felé tart.“ Így történt. Hazánkon az orosz kolosszus lába. Felejthetjük-e hivatásunkat, küldetésünket, hiszen — a túrnépek szívében él Isten ujjának szívünket ért érintése „Te — Turfia, mindhalálig emlékezel Reám, s vágyó szívvel, mindig, mindenütt Engem keresel!“ Keresed-e az Istent? Utat találsz-e Hozzá? — Ma nagyon divatos — embernek minősíteni Jézust, s felvilágosulatlannak tartani a Benne hívőket.. Az őt tagadó terror elől volt erőnk elmenekülni 1945-ben és 1956-ban, s a langymeleg nyugat őrölte volna fel akkori akarásainkat? Nem látod-e halhatatlan szép küldetésedet? — Elöntöttük átmeneti hazátlanságunkban a föld teljes kerekét. — Te, bárhol élsz, szolgálod-e Nem