Hadak Útján, 1962 (14. évfolyam, 159-163. szám)
1962-07-01 / 159-160. szám
, 3380 S A HAZAEST ÉLNI ERENY, HALNI DICSOLEGI A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK KÖZPONTI TAJÉKOZTATÓJA XIV. évfolyam (Jahrg., Vol.) München, 1962 július-augusztus (Nr.) 159/160. szám Lesz még ünnep A kommunizmusról, és az orosz bolsevizmusról könyvtárakat írtak már össze, de érdekes, hogy a hatalmi technika kielemzései legtöbbször kiábrándult kommunisták oldaláról jöttek. A második világháborút követő párizsi béketárgyalásokon a nyugatiak jórészt még jámbor felszabadító hatalomnak tekintették a Szovjetuniót és legfeljebb csak sejtelmeik voltak arra, mit is akar Sztálin a neki kiosztott közép-, kelet- és délkeleteurópai érdekszférákban. Csak most kezd kiderülni Milovan Djilas legújabb könyvéből egy és más, amit legfeljebb a legbeavatottabb szovjet potentátok sejtettek. Sztálin csapatai azzal a szándékkal érkeztek Közép- és Keleteurópába, hogy a szovjet hatalom onnan soha többé nem fog visszavonulni. Mindehhez azonban meg kell látni a bolsevizmus leglényegét, úgy ahogy ezt a most írásakót ismét bebörtönzött montenegrói meglátta Sztálinnál folytatott megbeszélései és vodkapartijai során. A lelkesedés, kétség, és kiábrándulás három fejezetének stációin Milovan Djilas, a meggyőződéses vörös partizánvezér, a Kreml falai között döbbent rá, hogy a bolsevizmus vezető elméi még csak nem is az úgynevezett „szovjet erkölcs", hanem a teljes amoralitás világában élnek. Minden szabad, ami a pártnak és ezen belül a kiválasztottak hatalmának hasznára van. A legnagyobb bűntény is megengedett és mindenkor pártfogókra talál, ha úgynevezett „magasabb célt" szolgál. így fedezte Sztálin a saját szövetségesei asszonyait is meggyalázó vörös hadsereget, a katonai vezetők önkényét, mert a magasabb cél az emberek megalázása, a szovjet hatalom félelmetességének megmutatása volt. Mindez nem annyira a kommunista pártban, mint az orosz sovinizmusban kapott hatalmas szövetségest és bűntársat. — A cárt megölhették, az orosz arisztokráciát kipusztíthatták, száműzetésbe kergethették, de az új urak, az új osztály ugyanazt a politikát folytatja mint nagyhercegi elődjei. S ennek a politikának kockajátékára került Magyarország is. Amikor még Sztálinék nem voltak az atombomba birtokában sátáni hatalomtechnikával akarták kommunistának és orosz szolgának megtartani a keleteurópai népeket. Régen az volt a jelszó: ossz meg és uralkodj. A sztálini agyafúrtság megfordította ezt: közös államban egyesítsd az ellenségeket, hogy azok egymást tartsák sakkban és ne legyen idejük a közös ellenség ellen lázadni. — Sztálin 1948-ban azt követelte Djilastól, aki Tito helyettese volt, hogy egyesüljön Jugoszlávia Bulgáriával, Magyarország Romániával, mert olyan népeket kell közös államba összesajtolni, amelyek bizalmatlanok egymás közt, esetleg gyűlölik is egymást és így maguk segítik elő, hogy Moszkva szuper-uralma megmaradjon fölöttük. Amint ma mondanák, a kommunista-román sovinizmust kell szembeállítani a kommunista-magyar nacionalizmussal, s a két nemzet