Hadak Útján, 1962 (14. évfolyam, 159-163. szám)

1962-07-01 / 159-160. szám

, 3380 S A HAZAEST ÉLNI ERENY, HALNI DICSOLEGI A MAGYAR HARCOSOK­ BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK­ KÖZPONTI TAJÉKOZTATÓJA XIV. évfolyam (Jahrg., Vol.) München, 1962 július-augusztus (Nr.) 159/160. szám Lesz még ünnep A kommunizmusról, és az orosz bolsevizmusról könyvtárakat írtak már össze, de ér­dekes, hogy a hatalmi technika kielemzései legtöbbször kiábrándult kommunisták ol­daláról jöttek. A második világháborút követő párizsi béketárgyalásokon a nyugatiak jórészt még jámbor felszabadító hatalomnak tekintették a Szovjetuniót és legfeljebb csak sejtelmeik voltak arra, mit is akar Sztálin a neki kiosztott közép-, kelet- és délkelet­európai érdekszférákban. Csak most kezd kiderülni Milovan Djilas legújabb könyvéből egy és más, amit legfeljebb a legbeavatottabb szovjet­ potentátok sejtettek. Sztálin csapatai azzal a szándékkal érkeztek Közép- és Keleteurópába, hogy a szovjet hatalom onnan soha többé nem fog visszavonulni. Mindehhez azonban meg kell látni a bolsevizmus leglényegét, úgy ahogy ezt a most írásak­ót ismét bebörtönzött montenegrói meglátta Sztálinnál folytatott megbeszélései és vodka­partijai során. A lelkesedés, kétség, és kiábrándulás három fejezetének stá­cióin Milovan Djilas, a meggyőződéses vörös partizánvezér, a Kreml falai között döb­bent rá, hogy a bolsevizmus vezető elméi még csak nem is az úgynevezett „szovjet erkölcs", hanem a teljes amoralitás világában élnek. Minden szabad, ami a pártnak és ezen belül a kiválasztottak hatalmának hasznára van. A legnagyobb bűntény is megengedett és mindenkor pártfogókra talál, ha úgynevezett „magasabb célt" szol­gál. így fedezte Sztálin a saját szövetségesei asszonyait is meggyalázó vörös had­sereget, a katonai vezetők önkényét, mert a magasabb cél az emberek megalázása, a szovjet hatalom félelmetességének megmutatása volt. Mindez nem annyira a kom­munista pártban, mint az orosz sovinizmusban kapott hatalmas szövetségest és bűn­társat. — A cárt megölhették, az orosz arisztokráciát kipusztíthatták, száműzetésbe ker­gethették, de az új urak, az új osztály ugyanazt a politikát folytatja mint nagyhercegi elődjei. S ennek a politikának kockajátékára került Magyarország is. Amikor még Sztálinék nem voltak az atombomba birtokában sátáni hatalomtechni­kával akarták kommunistának és orosz­ szolgának megtartani a keleteurópai népeket. Régen az volt a jelszó: ossz meg és uralkodj. A sztálini agyafúrtság megfordította ezt: közös államban egyesítsd az ellenségeket, hogy azok egymást tartsák sakkban és ne legyen idejük a közös ellenség ellen lázadni. — Sztálin 1948-ban azt követelte Djilas­­tól, aki Tito helyettese volt, hogy egyesüljön Jugoszlávia Bulgáriával, Magyarország Romániával, mert olyan népeket kell közös államba összesajtolni, amelyek bizalmatla­nok egymás közt, esetleg gyűlölik is egymást és így maguk segítik elő, hogy Moszkva szuper-uralma megmaradjon fölöttük. Amint ma mondanák, a kommunista-román sovi­nizmust kell szembeállítani a kommunista-magyar nacionalizmussal, s a két nemzet

Next