Hadak Útján, 1965 (17. évfolyam, 188-199. szám)
1965-01-01 / 188-189. szám
___________________ HAZAÉRT ÉLNI ERÉNY, HALNI DICSOSstGI A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK KÖZPONTI TÁJÉKOZTATÓJA XVII. évfolyam (Jahrg., Vol.) München, 1965. január (NII.) 188.-189. Bajtársak! összefogásunk az új esztendő kezdetével lép fennállásának tizenhetedik évébe. Mily hosszú idő ez az egyén, a család, a mi magyar világunk életében! Erre legtöbbször csak akkor döbbenünk rá, amikor egy-egy határkőnél egy pillanatra megállunk, hogy visszatekintsünk az elmúlt időkre, a kezdetre, a nehézségek sorozatára, a megtett útra. Nem önelégült pihenés ez, hanem az erőgyűjtésnek, a tapasztalatok, az előttünk álló feladatok számbavételének a pillanata ez. S a hontalanságban erre talán kétszeresen szükség van, mert manapság a helytállás, az emberi és magyar kötelességek, az emberi tisztesség és magyar becsület irányfényének követése is kétszeres terhet ró mindazokra, akik a mai idők erkölcsi szétesettségében és az idegen környezet nemzeti elkötelezettséget mállasztólégkörében nem hallgattatták el jobbik énjük, magyar lelkiismeretük szavát. Mindenki maga is lepergetheti lelki szemei előtt a hontalan életének, egyéni és közösségi törekvéseinek, az újrakezdések, az eredmények és visszacsapások mozzanatait. A mi összefogásunk története is tele van hasonlókkal, és talán nem is árt, ha az idősebbek a később vagy újonan közibénk jöttek okulására visszalapozgatnak emlékeikben. De ha körülnézünk, hogy a hontalanságban hány szervezet tudott saját erőből az évek ily hosszú során át fennmaradni, életének legkülönbözőbb megnyilvánulásait a változó körülményeknek és lehetőségeknek megfelelő tartalommal megtölteni, akkor valóban nem kell szégyenkeznünk. A négy világrész minden jelentősebb magyar emigráns gócpontjára elér a szavunk, mindenütt vannak aktív bajtársaink vagy csoportjaink, kovászként hatva — közvetlenül vagy más társadalmi egyesülésekkel öszszefogva — a szabad földön élő magyarságnak számukat százszorosan meghaladó rétegeire. S ez annak köszönhető, hogy nem hagytuk magunkat idejétmúlt vagy zavaros politikai elképzelések, idegen pénzzel kitartott és végül is hitelüket vesztett politikusok járszalagjára vetetni, hanem kezdettől fogva a közös küzdelmek megpróbáltatásaiban megedződött bajtársi összetartozandóság, tényezőire építve azon voltunk, hogy a nemzetfenntartó hősi életszemlélet és a közös nemzeti célkitűzések ébrentartásával, a harcos szellemben végzett szívós munka és önzetlen példaadás erejével elősegítsük annak a lelki és magatartásbeli talajnak a megteremtését az emigrációban, ami nélkül minden munka az otthoniakért, vagy az utánunk jövő generációk magyarnak való megtartása érdekében, csupán töredéke lehet az elérhetőnek. Több mint másfél évtizedes következetes magatartásunk, legnagyob perészt névtelenül dolgozó, céljainak érdekében anyagi áldozatot hozó bajtársaink teljesítménye kifelé megbecsülést teremtett, s — mint sok-sok eset mutatja — fiatalságunk körében is rokonszenvre és követőkre talált. ■(—'«fél» fÉl? ^' ■