Hadak Útján, 1968 (20. évfolyam, 229-235. szám)
1968-05-01 / 229. szám
XX. évfolyam (Jahrg., Vol.)_______________1968. májm_______________(NII.) 229. szám _________________A HAZÁÉRT ÉLNI ERÉNY, HALNI DICSŐSÉG! A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA 'Jf . • A fiatalok lázadása A tavasz beköszöntével világszenzációvá lettek az európai diákzavargások, különösen mióta egy fanatizált mázolósegéd a nyugatberlini baloldali diákcsoport főideológusát nyílt utcán lelőtte és egy müncheni tüntetésnél ketten kődobások áldozatául estek. Késhegyre menő polémiák közepette igyekeztek illetékesek és illetéktelenek a tüntetések hátterét megvilágítani, irányított vagy spontán voltukat megállapítani, jelentőségüket felnagyítani, vagy éppen bagatellizálni. Alig van európai ország, ahol ezekben az időkben a diákság ennél vagy amannál az oknál fogva ne „mozdult volna meg“. Különös tavaszi jelenség az öreg kontinensen, egyidejűen az amerikai néger tragédiával, a vietnámi háborúval, a moszkvai íróperekkel, a varsói diákfelkeléssel, a csehszlovákiai legitim „lázadással“. A mi feladatunk semmiképpen sem a diákzavargások közvetlen okainak és szálhúzogatóinak analizálása. Első helyen még csak az sem érdekelhet, hogy kik és miért állanak a zavargások mögött. Azt hisszük, ezt a vak is látja és tudja. Hiszen, legalábbis a német tüntető diákság, amely egyébként apró töredéke a diákságnak, és az sem biztos, hogy zömben valóban diákokról van-e szó — tüntetett minden és mindenki ellen, csak például a Moszkvában írók ellen hozott ítéletek, a vasfüggöny mögötti mindenféle elnyomás ellen nem. Ez utóbbi keleten keltett hasonló, de elfojtott mozgolódásokat. A lényeg azonban mind nem ez. És az sem, hogy ki, ki ellen és miért tüntetett. A lényeg az, hogy az ifjúság tüntetésére kerülhetett sor Varsótól-Madridig és Rómától-Berlinen át szinte minden egyetemi városig. Az, hogy egy maroknyi csoportnak sikerült tüntetésekbe sodorni nagy tömegeket, eltömegesedett életünk egyik achilleszsarka, sokak számára archimédeszi pontja, melyet nehéz kivédeni a diktatúrában és szinte lehetetlen a demokráciában. A lényeg szerintünk abban áll, hogy a fiatalság, a tüntető ugyanúgy, mint a nem tüntető ifjúság, „valamit“ akar. Talán nem is olyan nagy baj, hogy konkrétan olykor képtelen megmondani, mit, ha néhány homályos jelszótól eltekintünk. Tüntet, ordít, rombol, a demokrácia és a szabadság jegyében érte, de egyben mindkettővel visszaélve. Apák és fiúk között mindig voltak, és nyilvánvalóan mindig is lesznek úgynevezett nemzedéki ellentétek. A nagyapák és az unokák már valamivel jobban értik meg egymást, mint ahogy a szomszéd szomszédjával is könnyebb jóban lenni. Ami ezeket a fiatal embereket, többségükben mosdatlanul, az uccára vitte, távolról sem az a konkrétum, amit kiabálnak. Valójában nem a perzsa sah érdekli őket, sem