Hadak Útján, 1969 (21. évfolyam, 235-246. szám)
1969-01-01 / 235-236. szám
A HAZAÉRT élni edény, halni dicsőségi A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XXI. évfolyam (Jahrg., Vol.) (Nr.) 235./236. szám 1969. január Távoli derengés Bár kétségtelenül megfelelne a zsurnalisztikai szóhasználatnak, de mégsem fedné a valóságot, ha csupán azt írnák, hogy 1968 „a feszültségek esztendeje“ volt. Igaz, túlontúl is sok feszültségben volt részünk, melyek ma is az idegeinkben bizseregnek. .De 1968-at mégsem a „feszültségek“ jellemzik, hanem az, hogy ebben az esztendőben rajzolódtak ki, meglehetősen élesen, a feszültségek igazi okai, amelyek túlmutatva a napi eseményeken és azok „megoldásán“, kissé belevilágítanak a jövőbe. Ez semmiképpen nem rózsás, tele van buktatókkal, újabb és újabb „feszültségekkel“, s ki tudja... talán katasztrófákkal. Látni a fellobbant fények ellenére sem lehet belé, de a sűrű, sötét ködből mégis kibontakoznak bizonytalan körvonalak. És ez nagy ajándéka 1968-nak. A világ megszámlálhatatlan „problémaköre“ közül bennünket magyarokat három érdekel és érint közvetlenül. Az egyik a Szovjetunióé, a másik Amerikáé, a harmadik a Dunamedencéé. Nagy összefüggéseikből ezeket sem lehetkiemelni, de megközelítően mégiscsak beszélhetünk róluk, mint fogható jelenségekről. A Szovjetunió problémáival kapcsolatban, minden kétséget kizáróan a leglényegesebb és a legmesszebbmutató a csehszlovák komplexus. Sok mindent mondtak és írtak erről augusztus 21-e óta, de mintha készakarva kerülgették volna a lényeget, és mintha érdekeltek és közvetlenül nem érdekeltek azon lennének, hogy a felháborodás csillapultával az adott „realitások“ síkjára tolják Csehszlovákia katonai megszállását, sőt ha nem is nyíltan felmentő, de megértő magyarázatot találjanak rá. Veszedelmes játék ez, még akkor is, ha Mr. Lippman egyik vezércikkében rázzal igyekezett bagatellizálni az ügyet, hogy végeredményben egész Csehszlovákiának nincsen több lakosa, mint New Yorknak. De moralizálni meglehetősen meddő dolog. A lényeg nem az, hogy a Szovjetunió katonai erőszakot alkalmazott egy kizáróan politikai törekvéssel szemben, ami a mindvégig kommunizmus keretein belül tartotta magát, sőt vezetői ismételten és őszintén hitet tettek Prága és Moszkva barátsága, testvérisége és szolidaritása mellett. A lényeg az ok, amiért Moszkva erre a lépésre elhatározta magát. Az ok pedig az, hogy a cseh és a szlovák vezetők felismerték a történelem törvényeit, és azok szerint igyekeztek cselekedni. E törvények egyik legsarkalatosabb oka pedig az, hogy egyetlen status quo sem örökkévaló, minden és mindig változik. Változás nélkül tehát semmi sem tartható fenn, még a félszázados szovjet kommunizmus sem. Ha tengernyi felesleges vérontással, könnyel és nyomorúsággal is, de a kommuniz