Hadak Útján, 1969 (21. évfolyam, 235-246. szám)

1969-01-01 / 235-236. szám

A HAZAÉRT élni edény, halni dicsőségi A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XXI. évfolyam (Jahrg., Vol.) (Nr.) 235./236. szám 1969. január Távoli derengés Bár kétségtelenül megfelelne a zsurnalisztikai szóhasználatnak, de mégsem fedné a valóságot, ha csupán azt írnák, hogy 1968 „a feszültségek esztendeje“ volt. Ig­az, túlontúl is sok feszültségben volt részünk, melyek ma is az idegeinkben bizsereg­nek. .De 1968-at mégsem a „feszültségek“ jellemzik, hanem az, hogy ebben az esz­tendőben rajzolódtak ki, meglehetősen élesen, a feszültségek igazi okai,­­ amelyek túlmutatva a napi eseményeken és azok „megoldásán“, kissé belevilágítanak a jövőbe. Ez semmiképpen nem rózsás, tele van buktatókkal, újabb és újabb „feszültségek­kel“, s ki tudja... talán katasztrófákkal. Látni a fellobbant fények ellenére sem lehet belé, de a sűrű, sötét ködből mégis kibontakoznak bizonytalan körvonalak. És ez nagy ajándéka 1968-nak. A világ megszámlálhatatlan „problémaköre“ közül bennünket magyarokat három érdekel és érint közvetlenül. Az egyik a Szovjetunióé, a másik Amerikáé, a harma­dik a Dunamedencéé. Nagy összefüggéseikből ezeket sem lehet­­kiemelni­, de meg­közelítően mégiscsak beszélhetünk róluk, mint fogható jelenségekről. A Szovjetunió problémáival kapcsolatban, minden kétséget kizáróan a leglénye­gesebb és a legmesszebbmutató a csehszlovák komplexus. Sok mindent mondtak és írtak erről augusztus 21-e óta, de mintha készakarva kerülgették volna a lénye­get, és mintha érdekeltek és közvetlenül nem­ érdekeltek azon lennének, hogy a felháborodás csillapultával az adott „realitások“ síkjára tolják Csehszlovákia ka­tonai megszállását,­­ sőt ha nem is nyíltan felmentő, de megértő magyarázatot találjanak rá. Veszedelmes játék ez, még akkor is, ha Mr. Lippman egyik vezér­cikkében rázzal igyekezett bagatellizálni az ügyet, hogy végeredményben egész Cseh­szlovákiának nincsen több lakosa, mint New Yorknak. De moralizálni meglehetősen meddő dolog. A lényeg nem az, hogy a Szovjetunió katonai erőszakot alkalmazott egy kizáróan politikai törekvéssel szemben, ami a mindvégig kommunizmus keretein belül tartotta magát, sőt vezetői ismételten és őszintén hitet tettek Prága és Moszkva barátsága, testvérisége és szolidaritása mel­lett. A lényeg az ok, amiért Moszkva erre a lépésre elhatározta magát. Az ok pedig az, hogy a cseh és a szlovák vezetők felismerték a történelem törvényeit, és azok szerint igyekeztek cselekedni. E törvények egyik legsarkalatosabb o­ka pedig az, hogy egyetlen status quo sem örökkévaló, minden és mindig változik. Változás nélkül tehát semmi sem tartható fenn,­­ még a félszázados szovjet kommunizmus sem. Ha tengernyi felesleges vérontással, könnyel és nyomorúsággal is, de a kommuniz­

Next