Hadak Útján, 1970 (22. évfolyam, 247-258. szám)

1970-01-01 / 247-248. szám

A HAZA£BT ÉLNI ebeny, halni DICSOSSGI A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XXII. évfolyam (Jahrg., Vol.) 1970. január (NII.) 247./248. szám Felszabadulás? Bajtársaik! A magyar nemzetnek ezer éves múltjához mérten számos nagy nemzeti ünnepe van. Ünnepek, amelyek felidézik történelmünk dicső eseményeit, elénk állítják azoknak alakjait, akik kezdeményezői és résztvevői voltak a történéseknek és akik tetteikkel beírták nevüket a Történelem aranykönyvébe. A küzdelmekkel, megpró­báltatásokkal terhes magyar sors természetes következménye, hogy legtöbb nem­zeti ünnepünkön történelmünk e­gy­­tragikus eseményére kell emlékeznünk, olyan eseményre amikor a nemzet nagy célok megvalósítása érdekében merész és kocká­zatos vállalkozással megkísérelte a lehetetlent, hogy azután — mint az ókori drá­mák hőse — magára­­hagyatva elbúj­ik. Igen, a mi ünnepeink legnagyobb részét nemzeti gyász jellemzi. Gyászolunk, mert a kitűzött célt nem tudtuk elérni, mert a küzdelemben sok igaz magyar áldozta fel életét. Azonban a gyász és szomorúság érzete mellett, tele van a szívünk büszkeséggel, — érezzük fajtánk csodálatos ön­fenntartó erejét, amely az egyetlen biztos záloga a szebb és boldogabb magyar jövendőnek. Nemzeti ünnepeink javarésze 1945 óta otthon nem számít ünnepnek. Amelyik mégis megmaradt, annál a rendszer­­az események lényegét átformálta, annak más eszmei értelmet adott, hogy ilyen módon az ünnepet a saját hasznára kamatoztat­hassa. Nehéz azonban a magyar múlt hazaszeretettől állított eseményeiből nemzet­közi tőkét kovácsolni, ezért szükség volt egy új ünnepre, amely már nem a múlt dicsőségéből táplálkozott, hanem az új világot kialakító történéseknek, a szovjet uralomnak akart maradandó emléket állítani a nép lelkében, Így jutott a magyar nép a „felszabadulás“ ünnepéhez. Felszabadulás. Próbáljuk elemezni a szót, hogy az új „ünnep“ lényegét megtalál­juk. Ha valaki felszabadult, akkor előzőleg rabságban, elnyomatásban élt. A fel­­szabadulás pillanatában a múlt elnyomatása megszűnt, az egyén, a közösség, az egész nép szabadságát visszanyerte. Ez kiterjed a családi életre, megnyilvánul a szabad mozgásban, megnyilvánul a megélhetésért folytatott munkában, a szólás és írás szabadságában, az egyén politikai, vallási jogainak gyakorlásában, röviden mindenütt. A felszabadulás „ünnepé“-nek napja április 4. 1945-ben ezen a napon érte el a szovjetorosz haderő Magyarország nyugati határait, ezen a napon került az egész ország orosz megszállás alá. A rendszer a nap kiválasztásával kifejezésre juttatta, hogy a magyar nép felszabadulását Oroszországnak köszönheti. Akkor lett szabad, r* L. " .

Next