Hadak Útján, 1976 (28. évfolyam, 324-329. szám)
1976-01-01 / 324. szám
A foglyot 'emberi 'méltóságától is megfosztó börtön feljebbvalói hangja elnémított tiltakozás ideges nyikkanását váltotta ki Marcellából. Rémülettel töltötte al apja további leromlása, fonnyad arca, mély üreggel árnyékolt, lázban égő szeme, lilás ajkai közt mosolyának szomorú villanása. Maga a halál! Ujjai alvékonyodott csápokként kulcsolódtak össze térdem. — Szólhatok a lányomhoz? — fordult az önhöz. Az ismét szétnézett. — Halkan, egész halkan. — Anyád ? Marcella hallgatott. — Gádor? — Alighanem őrá várnak édesapám. — Remélem nem feledte el, hogy azt a néhány kérdést intézze hozzám, amelyekre válaszolva kitérhetek arra," amit nem hozhatok szóba magamtól? Az ajtó kinyílt. — Jöhetnek! — szólt ki egy teremőr. A színjáték elkezdődött. Az emelvényen már elfoglalta helyét a bíróság, de a védő helye üres volt. A vád ismertetése és a személyi adatok kérdés-feleletének szokásos párbeszéde után, az elnök intézett néhány kérdést a vádlotthoz. Aztán a nagyfejű, vásott bőrű törpe vette át a szót .Néhány év előtt még a Beketov Cirkusz porondján bukfencezett. — Ne dumáljon liülkségeket! — rivalt a régészre és a tudományegyetem magántanárára. Beöts Titusznak eszébe jutott az a jelenet, amikor a biatorbányi merénylő a főtárgyalók elnökének hasonló kifejezésére a magyar nyelv tisztaságát féltő felháborodással felelte: „Hát már odáig züllöttünk, hogy az igazságszolgáltatás emelvényén is alvilági szavakat használnak?“ Most maga az alvilág szólt az emelvényről. Elmosolyodott. — Mosolyog? — méltatlankodott a bohóc. —• Úgylátszik nem tudja, hogy mi vár magára? Tömeggyilkos, fasiszta! — A tömeggyilkosság vádját elejtettem — szólalt meg Beörs mögött doktor Berger népügyész. — Ezt a népbíró úr is halhatta az imént. — Ne tessék leckéztetni a népbíró urat! — mondta gúnyolódó szigor a padsorokban. — Mi van itt? Cirkusz? — viccelődött egy másik hang. — Ne személyeskedjünk! — nevetett föl egy harmadik. Az elnök a csengőt rázta. A főbejárat felőt Gádor közelített. Nem sietett s az emelvényhez érve, késedelme miatti szabadkozás nélkül nyújtotta át ügyvédi meghatalmazását. Sárga fogsorát mutató, rejtélyes mosollyal pillantott védencére és elfoglalta helyét. ■ — Mi rejlik magabiztos viselkedése mögött? — figyelte gyanakodva Marcella. A kihallgatás befejeződött. Az ügyésznek nem volt kérdezni valója és Gádor sem tette fel azokat a kérdéseket, amelyekben védencével állapodott meg. A lanyha ügyészi vád,beszéd nem megtorlást kívánt, hanem mindössze büntetést, a védő pedig nem felmentést kért, csupán méltányos ítéletet. A vádlott nem élt az utolsó szó jogával s a bíró emelvény színészei ítélethozatalra vonultak vissza. Az őr a sörétes szolbába vezette foglyát s Marcella az ügyészitől kapott engedéllyel követhette apját. — Még néhány perc és vihetlek apukám — mondta gőzölgő teát töltve termoszból. E pillanatban, mintha neonfény színesedett volna ki a szoba homályában, élesen és jól láthatóan jelent meg előtte az ötös szám. Csengetés hallatszott és kisvártatva beszólt a teremőr: —• ítélethirdetés! — Felmentik — mondták egyesek. — Megússza néhány hónappal — vélekedtek mások. Bevonult a bíróság. Elől az elnök, mögötte erősen kifestett, szadisztikus mosolyú nő, uras külsejű parasztpártiak, kommunisták, munkásnak látszó kisgazdák s végül a bohóc, aki karosszékében elhelyezkedve olyannak látszott a magas asztal mögött, mintha azon lenne a feje. A vádlott megállt az emelvény előtt. Mögötte a fegyveres őr. A bíróság felemelkedett. Az elnök papírlapot tartott maga előtt s a teremben, ahol máskor ütemeskiáltozás követelt „Kötelet!“, felszisszenő döbbenet fogadta az öt esztendei kényszermunka büntetésről szóló ítéletet. A bíróság neo talált enyhítő körülményt, ellenben súlyosbító körülménynek minősítette, hogy a vádlott Ostrom Újságnak adott nyilatkozatával hozzájárult ahhoz, hogy életek, javaik, városrészek, hidak feláldozásával késleltessék Budapest felszabadítását. Súlyosbító körülményinek vette a bíróság azt is, hogy a vádlott egyetemi magántanári képesítésű személy. Végül nem vette figyelembe azt a védekezést, hogy az Ostrom Újságban közzétett nyilatkozat hamisítás. A vádlottnak módjában lett volna annak idején cáfolatot jelentetnie meg. Az ügyész nem felebbezett súlyosbításért, Gádor vállrándítással vette tudomásul, hogy az ítélet jogerős. Sajnálkozó pillantással jelezte Beörsnek, hogy a rendelkezések öt esztendőnél magasabb büntetés esetében engedélyezik csak a felebbezést. A bíróság elhagyta az emelvényt, a közönség kitódult a padokból és az elítélt résztvevő tekintetek kettős sora között, indult .