Hadak Útján, 1976 (28. évfolyam, 324-329. szám)

1976-01-01 / 324. szám

A foglyot 'emberi 'méltóságától is megfosz­tó börtön feljebbvalói hangja elnémított til­takozás ideges nyikkanását váltotta ki Mar­­cellából. Rémülettel töltötte al apja további leromlása, fonnyad arca, mély üreggel ár­nyékolt, lázban égő szeme, lilás ajkai közt mosolyának szomorú villanása. Maga a halál! Ujjai alvékonyodott csápokként kulcsolódtak össze térdem. — Szólhatok a lányomhoz? — fordult az önhöz. Az ismét szétnézett. — Halkan, egész halkan. — Anyád ? Marcella hallgatott. — Gádor? — Alighanem őrá várnak édesapám. — Remélem nem feledte el, hogy azt a néhány kérdést intézze hozzám, amelyekre válaszolva kitérhetek arra," amit nem hoz­hatok szóba magamtól? Az ajtó kinyílt. — Jöhetnek! — szólt ki egy teremőr. A színjáték elkezdődött. Az emelvényen már elfoglalta helyét a bíróság, de a védő helye üres volt. A vád ismertetése és a személyi adatok kérdés-feleletének szokásos párbeszéde után, az elnök intézett néhány kérdést a vádlott­hoz. Aztán a nagyfejű, vásott bőrű törpe vet­te át a szót .Néhány év előtt még a Beketov Cirkusz porondján bukfencezett. — Ne dumáljon liülkségeket! — rivalt a régészre és a tudomány­egyetem magántaná­rára. Beöts Titusznak eszébe jutott az a jele­net, amikor a biatorbányi merénylő a főtár­gyalók elnökének hasonló kifejezésére a ma­gyar nyelv tisztaságát féltő felháborodással felelte: „Hát már odáig züllöttünk, hogy az igazságszolgáltatás emelvényén is alvilági szavakat használnak?“ Most maga az alvi­lág szólt az emelvényről. Elmosolyodott. — Mosolyog? — méltatlankodott a bohóc. —• Úgy­­látszik nem tudja, hogy mi vár ma­gára? Tömeggyilkos, fasiszta! — A tömeggyilkosság vádját elejtettem — szólalt meg Beörs mögött doktor Berger nép­­ügyész. — Ezt a népbíró úr is halhatta az imént. — Ne tessék leckéztetni a népbíró urat! — mondta gúnyolódó szigor a padsorokban. — Mi van itt? Cirkusz? — viccelődött egy másik hang. — Ne személyeskedjünk! — nevetett föl egy harmadik. Az elnök a csengőt rázta. A főbejárat felő­t Gádor közelített. Nem sietett s az emelvényhez érve, késedelme miatti szabadkozás nélkül nyújtotta át ügy­védi meghat­almazását. Sárga fogsorát muta­tó, rejtélyes mosollyal pillantott védencére és elfo­glalta helyét. ■ — Mi rejlik magabiztos viselkedése mö­gött? — figyelte gyanakodva Marcella. A kihallgatás befejeződött. Az ügyésznek nem volt kérdezni valója és Gádor sem tette fel azokat a kérdéseket, amelyekben védencével állapodott meg. A lanyha ügyészi vád,beszéd nem megtorlást kívánt, hanem mindössze büntetést, a védő pedig nem fel­mentést kért, csupán méltányos ítéletet. A vádlott nem élt az utolsó szó jogával s a bíró emelvény színészei ítélethozatalra vo­nultak vissza. Az őr a sörétes szolbába vezette foglyát s Marcella az ügyészitől kapott engedéllyel kö­vethette apját. — Még néhány perc és vihetlek apukám­ — mondta gőzölgő teát töltve termoszból. E pillanatban, mintha neonfény színesedett volna ki a szoba homályában, élesen és jól láthatóan jelent meg előtte az ötös szám. Csengetés hallatszott és kisvártatva beszólt a teremőr: —• ítélethirdetés! — Felmentik — mondták egyesek. — Megússza néhány hónappal — véleked­tek mások. Bevonult a bíróság. Elől az elnök, mögötte erősen kifestett, szadisztikus mosolyú nő, uras külsejű parasztpártiak, kommunisták, mun­kásnak látszó kisgazdák s végül a bohóc, aki karosszékében elhelyezkedve olyannak lát­szott a magas asztal mögött, mintha azon lenne a feje. A vádlott megállt az emelvény előtt. Mö­götte a fegyveres őr. A bíróság felemelkedett. Az elnök papír­lapot tartott maga előtt s a teremben, ahol máskor ütemes­­kiáltozás követelt „Köte­let!“, felszisszenő döbbenet fogadta az öt esztendei kényszermunka büntetésről szóló ítéletet. A bíróság neo­ talált enyhítő körülményt, ellen­ben súlyosbító körülménynek minősítette, hogy a vádlott Ostrom Újságnak adott nyi­latkozatával hozzájárult ahhoz, hogy életek, javaik, városrészek, hidak feláldozásával kés­leltessék Budapest felszabadítását. Súlyosbító körülményinek vette a bíróság azt is, hogy a vádlott egyetemi magántanári képesítésű személy. Végül nem vette figyelembe azt a védekezést, hogy az Ostrom Újságban köz­zétett nyilatkozat hamisítás. A vádlottnak módjában lett volna annak idején cáfolatot jelentetnie meg. Az ügyész nem felebbezett súlyosbításért, Gádor vállrándítással vette tudomásul, hogy az ítélet jogerős. Sajnálkozó pillantással je­lezte Beörsnek, hogy a rendelkezések öt esz­tendőnél magasabb büntetés esetében enge­délyezik csak a felebbezést. A bíróság elhagyta az emelvényt, a közön­ség kitódult a padokból és az elítélt részt­vevő tekintetek kettős sora között, indult .

Next