Hadak Útján, 1995 (47. évfolyam, 438-443. szám)

1995-01-01 / 438. szám

A Budapestért vívott harc Hadtörténelmi részletek a magyar térségben lefolyt küzdelem döntő szakaszáról, 1944/45 Az utolsó két számunk (szept-okt. és nov-dec.) óta számos olvasónk fordult levélben szerkesztőségünkhöz, hogy közöljük folytatásokban a Budapestért vívott harc részleteit. A kívánságnak szívesen teszünk eleget, de a teljes hadműveleti jelentések közlését nem vállalhatjuk, mert az folytatásokban évekig elhúzódna. Csak kivonatosan, a fontosabb harcmozdulatok leírására vállalkozhatunk. Szíves megértésüket kéri a Szerkesztőség A fent megnevezett két számunkban Reszneki Zákó András 1968 márciusában elhunyt vezérőrnagy, „Őszi harcok Magyarországon” című könyvéből idéztünk részleteket. Könyvét a november első napjáig történő harceseményekkel fejezte be. A most következő folytatásokban az MHBK Tanulmány Csoport által közreadott „Budapestért vívott harc” Hadak Útján 1962 februári (154.) számában indult el száznégy folytatásban. Ezt a történeti sorozatot Zákó András vözgy. kezdte el, majd a hatodik közleménytől v. Darnóy Pál vk. szds. állította össze naplószerűen a hadosztályok jelentései alapján. (v. Darnóy Pál 1987. június 13-án, 75 éves korában hunyt el.) Az általa összeállított fejezetekből kivonatoljuk a fontosabb közléseket. Azonban mielőtt folytatnánk novembertől az eseményeket, engedjék meg tisztelt olvasóink, hogy ezt a hónapot (február) az ötven évvel ezelőtti budai oldal elestének szenteljük, a Budára szorult, bekerített, a felmentés reményében csatlakozott német—magyar erők elkeseredett harcával foglalkozzunk. A hősiesen küzdő magyar csapatok elismerésének jeleként február 5-én a legfelsőbb magyar vezetés az I. hadtest parancsnokát, vitéz Hindy Iván altáborna­gyot vezérezredessé, vezérkari főnökét, Horváth Sándor vk. alezredest ezredessé és Billnitzer Ernő vezérőrnagyot, a fővárosban küzdő rohamtüzérek parancsnokát, altábornaggyá léptette elő. A IX. SS hegyi hadtest február 9-én reggel a febr. 8-i helyzetet az alábbiak szerint jelentette (az eredeti szöveg fordítása): „Pergőtűzszerű tüzérségi és aknavető tüzelőkészítés után az ellenség erős új gyalogsági erőkkel, köztük a 25. gárda hadosztállyal nyugaton és délnyugaton a kora reggeli órákban támadásba kezdett. Elkesere­dett küzdelemben sikerült az ellenségnek az egyre ritkuló saját vonalat a Délivasút-pályaudvar közepére visszavetni. A Kis-Gellérthegy birtokáért még folyik az elkeseredett harc. A Várhegy és Gellérthegy közt állásban levő savát tüzérség közelharcban áll, így ezzel kiesett a tüzérségi támogatás. A többi arcvonalon, ahol az ellenség élénkebb tevékenységet fejtett ki, mint a megelőző napokon, a tömegtámadásokat elhárítottuk, vagy elreteszeltük: egyes betörési helyekért még folyik a harc. A katlan kettévágásának megakadályozására a Dunapart egyes részeiről, igen gyenge biztosítások kivételével, minden erőt elvontunk és a nyugati arcvonalat így stabilizáltuk.” .A kiéhezett és minden pihenő nélküli csapatok teljesítménye emberfeletti. Az ellátási helyzet a légi ledobások kimaradása miatt az utóbbi napokban egyre válságosabb lett; a hadikórházak képtelenek új betegek felvételére, egy betörésnél már vissza kellett hagyni a súlyos sebesülteket. „Az elfoglalt részeken az orosz embertelenül bánik a polgári lakossággal!” 1995 JANUÁR — FEBRUÁR Röviddel utána a kör. kiegészítés érkezett: „Az ellenség az éjszaka folyamán támadásait szakasz-század erőben az egész szakaszon folytatta. Míg északon és délen a támadások nagy részét el lehetett hárítani és a betöréseket meg lehetett tisztítani, addig a nyugati szakaszon az erős ellen­séges nyomás és a betörések folytán kénytelenek voltunk visszavenni a fő­ellenállási vonalat. Fokozott tüzérségi és aknavető tűz fekszik az egész főellenállási vonalon és a város kézben maradt részén.” Febr. 8-án, 24 órakor a I. hadtest parancsnokság (1450./I.hdt. la, 45.­8. szám) napi jelentése így szólt: ,A Margit körúton a helyzet változatlan. Az ellenség nyomása különösen a németvölgyi temetőnél volt erős, ahol elérte az Avar utcát. A Sashegy irányából támadó ellenség a Kis-Gellérthegyig jutott előre. Az arcvonal többi részén lényegesebb harccse­lekmény nem volt. —­z IX. SS hgy. hadtest pság: február 8-ról 9-re virradó éjjel a főellenállási vonalat a Vérmező északkeleti és délkeleti szegélye, Karát­­sonyi utca, Győző utca, Mészáros utca, Hegyalja út, Kis-Gellérthegy, Bajnóczi út vonalára veszi vissza. Tovább délre változatlan.” Február 9-én, a Déli pályaudvar is kiesett a védelmi rendszerből. Már csupán két jelentős, egymástól elszigetelt támpont, a Vár, meg a Gellért­hegy és környéke maradt a védők birtokában. A Gellérthegy körülzárása már febr. 8-án megkezdődött. A főellenállási vonalat a Vérmezőre kellett visszaven­ni. Február 9-én, a IX. SS. hgy. hadtest pság. reggeli jelentése így szólt: „Heves ellenséges tüzérségi és aknavető tűz kíséretében az éjjel is támadó vállalkozá­sok nyugtalanították az egész arcvonalat, különösen HADAK ÚTJÁN — 3 ♦ ♦ ♦

Next