Hídfő, 1955 (8. évfolyam, 218. szám)

1955-08-10 / 218. szám

RUMCAPIAN VITT!/ SZENT ISTVÁN NÉPEI ÍRTA : MARSCHALKÓ LAJOS Szent István országáról csak azt tudja a kül­földi, amit a Seaton Watsonok, a Masaryik Ta­mások, a pánszláv, vagy bolsevista gyűlölet pró­fétái rágalmaztak róla. Magyarország valahogy úgy jelent meg a századfordulón, mint a nem­zeti gyűlölködés hazája, az elnyomás földje, vagy a legjobb esetben is úgy, mint a szilaj, rakon­cátlan magyarok otthona, ahol a nagy Habsburg császárok, II.József, vagy I.Ferenc József terem­tettek valamelyes államszervezetet, kultúrát, s elviselhető nemzetiségi együttélést. Mikor pe­dig a két­balkezes revíziós propaganda igyeke­zett úgy-ahogy megcáfolni a balhiedelmeket, ak­kor már senki se hitte, hogy az igazság igaz­ság. A második világháború után pedig magunk estünk abba a hibába, hogy gerinctelenül és megfélemlítve egyszerűen beszélni sem mer­tünk az igazságainkról. Azt mondtuk: nem sza­bad sértenünk a szlovákok érzékenységét, nem jó kihívnunk magunk ellen a románok, vagy horvátok nacionalizmusát. Holott, amikor az Egyesült Európáról, a hontalanok sorsáról szónokolt a világ minden rádiója és politikusa, legkedvezőbb lélektani pillanat lett volna Szent István országát felmu­tatni, mint egy új Európa mintaképét és a hon­talanok országát. Hiszen a Kárpátok koszorújára hamarabb volt felírva láthatatlanul, mint a Sza­badságszoborra, hogy ’­bocsássátok hozzám a hazátlanokat, üldözötteket s akiket megkerge­tett a sors". A magyar honfoglalás tulajdon­képpen csak a szlovákok egy részét, a horvá­tokat találta a Kárpát-medencében. Koriatovics Tódor herceg vezetése alatt a ruthének elnyo­mó, zsarnok uraik elöl menekültek a magyar pajzs oltalma alá, a románokat kegyetlen bo­járjaik üzték át a havasokon, a török elöl negyvenezer szerb családot hozott az ipeki pát­riárka, s végül a német telepesek jöttek, hogy Európa legvirágzóbb mezőgazdasági kultúráját teremtsék meg ott, ahonnan az ozmán deportá­lások következtében kipusztultak Szent István, Mátyás magyarjai s ahova a Habsburgok neo­­aquistica comissiói nem engedtek be több ma­gyart. Az a körülmény, hogy az 1910-es népszám­lálás szerint a szentistváni ország lakóinak 49 százaléka vallhatta magát nem magyar nemze­tiségűnek, élénk cáfolata minden "magyarizá­­lás"-nak. Mert ha csak olyan mértékben folyt volna ez a "magyarizálás", mint amilyen mér­tékben az Egyesült Államok amerikanizálják a befogadottakat, az első világháború egy húsz­milliós magyarul beszélő, magyar faji öntudatú népet talál a Kárpát-medencében. Hogy ez a szentistváni ország ragaszkodott az állampolgá­ri hűséghez, hogy nem nézte szívesen, ha Tria­nonban -a fajiság jogán- kifelé húznak az év­századokkal előbb befogadott, népi nyelvüket, kultúrájukat, vallásukat megőrzött DP-k, ki ve­heti rossz néven. A demokrácia hazájának ne­vezett Egyesült Államok szabadsága: jórészben a hesseni németek vívták ki, a csillagos-sávos lobogót német terveire és a­z amerikai kong- A NE­MZE­T. AT. OTTHON ti A J­OVÖ SZOLGÁLATÁBA~ ÁLLÓ­­.Ж GaAcj­ói POL­I­T­I­KAI ULT | LAP 218. SZÁM. Vili. ÉVFOLYAM LONDON, 1955. AUG. 10.

Next