Hídfő, 1957 (10. évfolyam, 251-261. szám)
1957-01-10 / 251. szám
A NEMZET» AZ OTTHON É.5 A JÖVŐ 57.01GÁLATÁBAN ÁLLÓ ____________ E.«G éAAció«, POLITIKAI HOTI LAP ________ 251. SZÁM. X. ÉVFOLYAM LONDON, 1957. JAN. 10. Az 1840-es években, az úgynevezett reformkorszakban esett először szó a zsidóság emancipációjáról. Erről a kérdésről kifejlődött országos vitához Kossuth Lajos is hozzászólott mondván: „Mi emancipáljuk a zsidókat, de kérdés, hogy ők emancipálni fognak-e bennünket.” Az 1848. és 1867. évi törvényeink kimondották a zsidóság egyenjogúságát. Az 1848 óta eltelt évek alatt a zsidóság tervszerűen szállta meg és vette kizárólagos irányítása alá először a gazdasági, utána pedig a politikai pozíciókat. 1918-ban, az első világháború befejezésekor a magyar gazdasági élet irányítása már úgyszólván kizárólagosan az ő kezükben volt. Az 1919-es Kún Béla proletárdiktatúra alatt a zsidóság vette át az ország politikai és polgári irányítását is. A mindenható népbiztosok kilencven százalékban zsidók voltak. De zsidók voltak az akkori ÁVO vezetői, Szamuelly Tibor és Korvin-Klein Ottó is. A proletárdiktatúra után ezek a tények váltották ki Magyarországon a zsidóellenes hangulatot. Ez a zsidóellenes hangulat zsidóverésekben nyilvánult meg, amely nemcsak, hogy nem oldotta meg a zsidókérdést, hanem az emberiesség, a humanitás elleni cselekedet is volt. A zsidóság játszva vészelte át ezt a zsidóellenes kampányt. Gazda EMANCIPÁCIÓT! ÍRTA : SÜLI JÓZSEF jogi pozíciójából nemcsak, hogy nem vesztett semmit, hanem azokat mégjobban megszilárdította. Az 1924. év elejéig tartó infláció alatt - bankjain keresztül - potom pénzért vásárolta össze a még keresztény kezekben lévő iparvállalatokat. A Bethlen kormány alatt hozott úgynevezett kartell-törvény a zsidóságnak korlátlan gazdasági hatalmat adott Magyarországon. Az egész országot érdekterületre osztották fel maguk között. A különböző kartellek zsákmánya lett az ország. Gömbös Gyula próbált először szembeszállni ezzel a gazdasági túlhatalommal, de rövidesen revideálnia kellett, mert a zsidó bankok hitelmegtagadása miatt az állam csőd előtt állott. Imrédy Béla által hozott zsidótörvények célja a zsidó gazdasági túlhatalom megszüntetése volt. Ezt a célt részben el is érte, viszont a törvénnyel megsértette az akkori korlátlan magántulajdonon alapuló társadalmi rendet. Kállay Miklós kormánya alatt hozott zsidóellenes intézkedések már embertelenek voltak, amelyet keresztény ember nem tud helyeselni. A vidéki zsidók deportálása a Sztójay kormány alatt Horthy Miklós tudta és beleegyezésével történt, német nyomásra és német biztonsági szervek vezetésével. Szálasi Ferenc kormánya mindent elkövetett az akkori zavaros időkben, hogy a zsidók ellen hozott intézkedéseket az adott lehetőségekhez mérten csökkentse. A kormány zsidóügyi kormánybiztosát, gróf Serényi Miklóst még a túlnyomórészt zsidókból álló népbíróság is felmentette a zsidók ellen elkövetett kegyetlenkedések vádja alól. A Központi Hatalmak 1345-ben bekövetkezett összeomlását a vidéki zsidóság a németországi gyárakban érte meg. Veszteségük nem lehetett jelentős, mert jórészük hazatért. Akik pedig nem tértek haza, azok külföldön telepedtek le. Jutott belőlük a világ minden részébe, ahol csakúgy gyárosok, bankárok, nagykereskedők, mint Magyarországon voltak. 1945 után a zsidóság véres boszszút állt a Magyarországon elszenvedett sérelmei miatt. Az amerikai zsidó Hinder Márton, Auspitz-Péter Gáborral összedolgozva ezerszámra fogdostatta össze az amerikaiak által megszállt zónában a magyarokat „háborús bűnösség” vádja miatt. A visszatért zsidók ellepték az Andrássy út 60-at, valamint a rendőrség vezető állásait, hogy kitöltsék bosszújukat a magyarságon az elszenvedett méltánytalanságok miatt. A bosszú rettenetes volt. Egy legyőzött országban sem végeztek ki annyi „háborús bűnöst”, kínoztak Megrendelhető: Gy. Vigh 1044 Eastern Ave. S.E. Grand Rapids 7, Michigan