Új hídfő, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

1991. január hó ÚJ HÍDFŐ 3. oldal A magyar nemzet védelmében A hazai 168 Óra című lapban közölt interjúban dr. Sebestyén Béla érdekes gondolatokat tár elénk a magyar nem­zet védelméről. Dr. Sebestyén a Her­man Ottó Társaság Magyar Nemzeti­ségvédő Csoportjának ügyvezető alelnöke. íme a társaság állásfoglalá­sának első pontja: „A társaság követeli a nemzetiségi törvény megalkotását, amely védi a magyar nemzetiséget az ellene irányu­ló célzatos uszítástól és rágalmazástól, továbbá a mások által kárára elköve­tett genocid szándékú szövetkezéstől és amely szankcionálja az ilyen bűnö­ket.” Dr. Sebestyén ezt így kommentálja (részletek az interjúból): ...„egy országban, ahol nemzetiségi jogokról és igényekről beszélünk, tud­ni kell, hogy ki melyik nemzetiséghez tartozik. Ki tartozik a magyar, ki tar­tozik a szlovák nemzetiséghez s ki a románhoz. Ezzel kapcsolatban rend­kívül furcsa helyzet van kialakulóban. Számok röpködnek a levegőben, igé­nyek fogalmazódnak meg anélkül, hogy hiteles adatok lennének arról, milyen is tulajdonképpen az ország megoszlása. Ennek a felhívásnak a közvetlen oka az volt, hogy az utóbbi időben már sokkal többet lehet hallani a ha­zai nemzetiségek problémáiról, mint a környező államokbeli magyarokéról. Ezt én rendkívül furcsának tartom, mert legjobb tudomásom szerint ná­lunk senki egy újjal sem bántotta a nemzetiségeket. Ha panaszaik vannak én elfogadom azokat, de a magyarság sem volt, birtokon belül­, ezek a pana­szok pedig lassan nekünk szólnak. Vannak, akik folyton azt hangoztat­ják, hogy a nemzetiségeknek külön jogok járnak. Nem járnak külön jo­gok! Minden nemzetiséget ugyanany­­nyi jog illet meg. Hogy nézne ki: jog­fosztottak vagyunk Erdélyben, jog­fosztottak vagyunk Szlovákiában, s még otthon is kevesebb jogunk legyen, mint bárki másnak? Ez a nyilatkozat amellett van, hogy egy objektív nem­zetiségi törvény készüljön, amely azon­ban a többséget is védi. ” Riporter: „Kitől? Talán magyart a magyartól?” Dr. Sebestyén: „Például attól, hogy egy magyart az utcán meg lehessen szólítani és gyalázni, vagy a sajtóban történelmet bemocskolni. Folyton megy ez a bökdösődés a sajtóban, rá­dióban, tévében. Szinte már észre sem lehet venni. A többség is védelemre szorul ilyen értelemben. „ Kölcsönös tiszteletre lenne szükség.” Riporter: „Ebből az következik, hogy akik az imént említett intézmé­nyekben dolgoznak, azok nem magya­rok?” Dr. Sebestyén: „Nem, ebből nem következik az, hogy nem magyarok. Csak egyszerűen vannak olyanok, akik nem érzik magukat ehhez a kö­lorunk politikusai és kormányfői sze­rint Európában súlyos viszályok várhatók a népek és nemzetiségek között. Miért? Talán nem volt elég két világháború, 45 esztendő kommunizmusa, többmillió ha­lott és számtalan békeszerződés? Miért nincs béke Európában?... A kérdésre a vá­laszt majdnem hetven évvel ezelőtt előle­gezte egy európai államfő. Olaszország egykori miniszterelnöke Francesco Nitti írta 1922-ben: „Én azt hiszem, hogy Európát nem annyira a háború, mint inkább a béke­­szerződések sodorták a dekadencia ko­moly veszedelmébe. Napról-napra hanyat­lik a helyzet és egyre szaporodnak az elégedetlenség okai. Európa várja a békét, de nem jön, mert ahhoz, hogy komoly és hasznos munka valósuljon meg, az szüksé­ges, hogy a közvélemény ráeszméljen ar­ra, hogy milyen veszedelmes úton jár a győztes nagy államok politikája.”../1' Lloyd George angol államférfi ugyan­ebben az időben így nyilatkozott: „A békeszerződések diadalmas órái­ban mit sem bocsájtunk meg és mit sem felejtünk el könnyebben, mint a követe­lőzést és a jogtalanságot. Sokáig hangoz­tattuk, hogy a civilizált államok között Németország a legbarbárabb ország, mű­veltsége alatt a középkor minden barbár­kösséghez tartozónak. Elszakadtak in­nen, vagy soha nem fűződtek igazán ide. Én azt nem mondom, hogy ma­gyart a magyartól kellene megvédeni, de ez is lehetséges. Úgy gondolom, aki folyton ezt a népet szidja, az nem tar­tozik ide! A parlamentben is látok ilyen embereket. (...) Azoknak, akik­nek mindig minden rossz talán ehhez a néphez húznak? Mi is egy nemzetiség vagyunk. Talán a többségnek nem ugyanazon jogok járnak, mint a ki­sebbségnek?” * Igazán elgondolkodtató mondatok ezek: egy ország, ahol a többség ki­sebbségben él? Magyarországon ez az állapot bizony már 1867 óta tart és ideje, hogy talpra álljunk a saját ha­zánkban! Annak is ideje lenne, hogy egy olyan kormányt teremtsünk, amely ezt szent kötelességének tart­ja— Nyíri Eszter sága lappang és az erő erkölcsét vallja. Most kérdezzük: ezek az elvek nem érvé­­nyesültek-e sokkal durvább és elfajultabb formában a túlsó oldalon? Nincs-e lel­künkben a gyűlöletnek az a keserűsége, amely gyakran elhomályosítja értelmün­ket és megsemmisít programunkban minden érdemleges munkát?”'2' Mennyire időszerűek most is ezek a gondolatok! Európában azóta sincs tartós béke: nem oldott meg semmit a két világ­háború és az intézményesített internacio­nalizmus, amelyek nem tudták kiölni a népekből a természetes faj- és nemzetvé­delem ösztönét. Sajnos, ennek a további elfojtása okozza majd a jövőben is várha­tó viszályokat, amelyeknek elhárítására Csehszlovákia elnöke Vaclav Havel az eddigi varsói szerződés helyett most egy új biztonsági rendszert javasol Európában. Kérdezzük: ez a biztonsági intézmény majd központilag írja elő, hogy melyik nemzetnek van joga a függetlenséghez és a megmaradáshoz? Melyik nép rendelkez­het történelmi jogokkal és követelésekkel? Melyik országnak jogos a kártérítés?... Kik akarják, hogy ne legyen béke Euró­pában? (1) Francesco Nitti: Nincs béke Európában, 5. oldal. Bp. Pallas Irodalmi és nyomdai R.-T. kiadása, 1923. (2) Ibid. 56-57. oldal „NINCS BÉKE EURÓPÁBAN” • A HÍDFŐ NEM PÁRTLAP. A MI EGYETLEN PÁRTUNK MAGYARORSZÁG! •

Next