Új hídfő, 1993 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

2. oldal ellátása is csak a legnagyobb erőfeszítések mellett lehetséges. Mi képtelenek vagyunk másokon segíteni addig amíg saját gazda­sági nehézségeinket sikeresen meg nem oldottuk. A határok eltüntetése, ami­ről többen álmodoznak, a jelen körülmények között a lehető leg­nagyobb baklövés, amit magyar kormány elkövethetne. Ez csak akkor jöhet számításba miután a szomszéd népek és köztünk meg­történt az igazi megbékélés, mi­után TRIANON igazságtalanságait végleg orvosolták, ha már egyen­rangú állampolgár lesz a magyar a szomszédos országokban is, és ha már nem áll fenn a veszélye annak, hogy a szomszédos szláv népek elárasszák hazánkat ezál­tal eltemetve népünket. Ehhez a román, a szerb és a szlovák népnek még jócskán kell haladnia a népek fejlődési létráján! Bel­poli­ti­kai­lag részesüljön egyenlő kerdésben minden magyar állampolgár, aki hajlandó a HAZA újjáépítéséből teljes mértékben kivenni a részét. A cigányokat letelepíteni és esetleges szoci­ális és egyéb juttatásokat szi­gorúan hozzákötni a társadalom építésében való részvételükhöz. A számonkérés elkerülhetet­len, bármennyire érvelnek is bi­zonyos körök (akiknek vaj van a fejükön) a felejtés illetve megbocsátás mellett. A múlt gaz­tetteit idővel még csak el lehet­ne felejteni, és a sebek is be­forrnak, de lehetetlen feledni akkor, amikor a bűnösök mindenki szeme láttán dőzsölnek a nép szenvedése árán összeharácsolt vagyonban, illetve a maguknak kiosztott szemérmetlenül magas nyugdíjakban. Az ember legalap­vetőbb igazságérzete megköveteli, hogy legalábbis a főbűnösök la­kóijának gaztetteikért és hogy a bűnös úton szerzett anyagi ja­vak további élvezetétől megfosz­­szák a bűn elkövetőit. Az igaz­ságtételnek e legelemibb meg­nyilvánulása nélkül nem lehet és nem lesz szociális megbékélés Hazánkban! Annak ellenére, hogy demok­ratikusan lett megválasztva és az összmagyarság kormányának ne­vezi magát,eddigi működése ko­rántsem nyerte meg az összma­gyarság tetszését. Intézkedései­ben, ügyvezetésében túlságosan kilátszik a kommunista lóláb és a magyarajkú zsidó kisebbség a­­ránytalanul magas befolyása. A magyarság nagy többsége s főleg a jobboldal korántsem élvez o­­lyan méretű szabadságot és része­sedik olyan kedvező kezelésben, mint ami szemmel l­áthatólag kijár a baloldalnak! Ahhoz, hogy a ma­gyar nép zöme azonosítsa magát az Antal­l-kormánnyal, elengedhe­tetlenül szükséges, hogy ezt a bal­ra­hajlást megszüntesse. Hazánknak és népünknek lét­kérdés a nemzeti megújhodás. A kormány felmérhetetlen szolgála­tot tenne a Magyar Népnek, ha a megújhodási folyamat ügynöké­vé és irányítójává válna! A közös erőfeszítéshez az elmúlt ötven év alatt külföldre távozott ma­gyarság közreműködését is ki kel­lene eszközölni. Ehhez az elkob­zott vagyon kérdésének végleges rendezése, az állampolgársági jogosultság kiterjesztése a ki­vándorolt magyarságra és ivadé­kaira lenne szükség. Viszonzásul a visszatérő magyarok kemény va­luta hozzájárulása valamint üz­leti tapasztalatai fontos ténye­zők lehetnének Hazánk gazdasági fellendülésében. Az összmagyarság érdekében további két kormány­intézkedésre lenne felettébb nagy szükség, mégpedig haladéktalanul, ízig­­vérig magyar érzésű, magyar gon­dolkodású egyénekkel tölteni be az összes külképviseleti álláso­kat, valamint külföldi egyetemek magyar tanszékeinek felelős pozi­­ci­ói­t. Trianon előzményeinek és körülményeinek részletes tanul­mányozása elkerülhetetlen követ­keztetés levonására késztet. Ma­gyarország feldarabolását még az első világháború előtt elha­tározták a szövetséges hatalmak, legnagyobbrészt a Londoban és New Yorkban működő kisebbségek képviselőinek tevékenysége ered­ményeként, akik nagyrészt hami­sított néprajzi adatokkal, tér­képekkel és hazugsággal teli me­sékkel vettek rá egy-egy nagy­hatalmat, hogy nekik ígérjék Ha­zánk földjének egy jelentős da­rabját. Trianonra már csak a vég­ső határok megállapítása esett. Napjainkban a szomszédos államok tevékenysége a Nyugat főbb városaiban egyáltalán nem szűnt meg, sőt nagymértékben foko­zódott. A román kormány például újságcikkek, hirdetések, köny­vek, előadások, társasutazások, etc. útján igyekszik a köztudat­­ba bevésni a románságnak Erdély­hez formált jogát.Köztudomású: szegénységük ellenére a románok elárasztják a világ összes egye­temét és könyvtárát, hazugságok­kal tele ingyenes könyveikkel és kiadványaikkal. Nincs költség, amely túl magas lenne. Embereik mindenhová befészkelődtek, ahol a közvéleményt befolyásolni le­het. A végeredmény az, hogy úgy a sajtó, mint a tan- és történe­lemkönyvek rájuk nézve kedvezően állítanak be minden olyan kér­dést, amely velünk magyarokkal van bármily vonatkozásban. Ezzel szemben a magyar helyzet nem lehetne siralmasabb! Nemhogy nincsen a románokéhoz mért erőfeszítés a részünkről, de nem is lehet. Külképvisele­teink tele vannak volt kommunis­ta vagy zsidó-kommunista feje­sekkel, akiknek vagy szorult a hurok a nyakuk körül odahaza, vagy előző kommunista kormányok alatt szerzett "érdekeik" jutal­mazásaként kerültek a jól fi­­­zető, (kemény valutában!) határ nélküli költségkerettel rendel­kező állásokba a Magyar Nép költ­ségén és rovására. Következésképpen a magyar­ság abban a lehetetlen helyzet­ben leli magát, hogy hithű nem­zetköziséget hirdető kommunis­táktól avagy határok nélküli li­beralizmust valló, elsősorban nekünk idegen elkötelezettségű egyénektől várja érdekei megvé­dését?! Ha ez történelmünkben először fordulna elő meggondo­latlan ostobaság lenne, de leg­alább tapasztalatlanság címén megmagyarázható, Trianon katasz­trófája után ugyanez megbocsájt­­hatatlan hanyagságra, az összma­gyarság érdekeinek bűnös (szán­dékos?) figyelmen kívül hagyá­sára vall. A Magyar Nép súlyos vérál­dozata árán többet tett a kommu­nizmus hatalmának megtörésére, mint bármely más nép a világon s ezáltal kiérdemelte a világ népeinek bámulatát és elismeré­sét. Ezt a kedvező benyomást meg­őrizni csak odaadó ízig-vérig magyar diplomaták alkalmasak.Ide­­je, hogy ezen elvek szerint vá­lasszuk meg külképviseletünket. Igaz, hogy az ilyen intéz­kedések ki fogják váltani egy bizonyos csoport nemtetszését, sőt zsarolási kísérletek is kö­vetkezhetnek Nyugati tőkebefek­tetést illetőleg! No de sebaj, hisz ők azt akkor is megteszik, ha bármely magyar intézkedés, legyen az csupán a legelemibb magyar­ érzésű döntés is születik. Ez a bizonyos kisebbség úgyis röviddel kiérkezése után siet elhatárolni magát tőlünk mondván, hogy ők "nem magyarok, hanem ma­gyar­ ajkú zsidók". Természetesen ez azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy fenntartsák ma­guknak a jogot, hogy a magyarok­nak diktálják, hogyan intézzék ügyeiket. Sőt, ők beszélnek ne­vünkben, ők képviselnek a más­népek felé és ők írják a magyar történelmet. Természetesen ez magábavéve nem szükségszerűen rossz. A baj csak ott kezdődik, hogy negyven évi kintlétem alatt nem olvastam tollakból egyetlen olyan cikket, vagy egyéb sajtóterméket, amely kedvező lett volna magyar népünk- ÚJ HÍDFŐ 1993. január

Next