Új hídfő, 1993 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
2. oldal ellátása is csak a legnagyobb erőfeszítések mellett lehetséges. Mi képtelenek vagyunk másokon segíteni addig amíg saját gazdasági nehézségeinket sikeresen meg nem oldottuk. A határok eltüntetése, amiről többen álmodoznak, a jelen körülmények között a lehető legnagyobb baklövés, amit magyar kormány elkövethetne. Ez csak akkor jöhet számításba miután a szomszéd népek és köztünk megtörtént az igazi megbékélés, miután TRIANON igazságtalanságait végleg orvosolták, ha már egyenrangú állampolgár lesz a magyar a szomszédos országokban is, és ha már nem áll fenn a veszélye annak, hogy a szomszédos szláv népek elárasszák hazánkat ezáltal eltemetve népünket. Ehhez a román, a szerb és a szlovák népnek még jócskán kell haladnia a népek fejlődési létráján! Belpolitikailag részesüljön egyenlő kerdésben minden magyar állampolgár, aki hajlandó a HAZA újjáépítéséből teljes mértékben kivenni a részét. A cigányokat letelepíteni és esetleges szociális és egyéb juttatásokat szigorúan hozzákötni a társadalom építésében való részvételükhöz. A számonkérés elkerülhetetlen, bármennyire érvelnek is bizonyos körök (akiknek vaj van a fejükön) a felejtés illetve megbocsátás mellett. A múlt gaztetteit idővel még csak el lehetne felejteni, és a sebek is beforrnak, de lehetetlen feledni akkor, amikor a bűnösök mindenki szeme láttán dőzsölnek a nép szenvedése árán összeharácsolt vagyonban, illetve a maguknak kiosztott szemérmetlenül magas nyugdíjakban. Az ember legalapvetőbb igazságérzete megköveteli, hogy legalábbis a főbűnösök lakóijának gaztetteikért és hogy a bűnös úton szerzett anyagi javak további élvezetétől megfoszszák a bűn elkövetőit. Az igazságtételnek e legelemibb megnyilvánulása nélkül nem lehet és nem lesz szociális megbékélés Hazánkban! Annak ellenére, hogy demokratikusan lett megválasztva és az összmagyarság kormányának nevezi magát,eddigi működése korántsem nyerte meg az összmagyarság tetszését. Intézkedéseiben, ügyvezetésében túlságosan kilátszik a kommunista lóláb és a magyarajkú zsidó kisebbség aránytalanul magas befolyása. A magyarság nagy többsége s főleg a jobboldal korántsem élvez olyan méretű szabadságot és részesedik olyan kedvező kezelésben, mint ami szemmel láthatólag kijár a baloldalnak! Ahhoz, hogy a magyar nép zöme azonosítsa magát az Antall-kormánnyal, elengedhetetlenül szükséges, hogy ezt a balrahajlást megszüntesse. Hazánknak és népünknek létkérdés a nemzeti megújhodás. A kormány felmérhetetlen szolgálatot tenne a Magyar Népnek, ha a megújhodási folyamat ügynökévé és irányítójává válna! A közös erőfeszítéshez az elmúlt ötven év alatt külföldre távozott magyarság közreműködését is ki kellene eszközölni. Ehhez az elkobzott vagyon kérdésének végleges rendezése, az állampolgársági jogosultság kiterjesztése a kivándorolt magyarságra és ivadékaira lenne szükség. Viszonzásul a visszatérő magyarok kemény valuta hozzájárulása valamint üzleti tapasztalatai fontos tényezők lehetnének Hazánk gazdasági fellendülésében. Az összmagyarság érdekében további két kormányintézkedésre lenne felettébb nagy szükség, mégpedig haladéktalanul, ízigvérig magyar érzésű, magyar gondolkodású egyénekkel tölteni be az összes külképviseleti állásokat, valamint külföldi egyetemek magyar tanszékeinek felelős pozicióit. Trianon előzményeinek és körülményeinek részletes tanulmányozása elkerülhetetlen következtetés levonására késztet. Magyarország feldarabolását még az első világháború előtt elhatározták a szövetséges hatalmak, legnagyobbrészt a Londoban és New Yorkban működő kisebbségek képviselőinek tevékenysége eredményeként, akik nagyrészt hamisított néprajzi adatokkal, térképekkel és hazugsággal teli mesékkel vettek rá egy-egy nagyhatalmat, hogy nekik ígérjék Hazánk földjének egy jelentős darabját. Trianonra már csak a végső határok megállapítása esett. Napjainkban a szomszédos államok tevékenysége a Nyugat főbb városaiban egyáltalán nem szűnt meg, sőt nagymértékben fokozódott. A román kormány például újságcikkek, hirdetések, könyvek, előadások, társasutazások, etc. útján igyekszik a köztudatba bevésni a románságnak Erdélyhez formált jogát.Köztudomású: szegénységük ellenére a románok elárasztják a világ összes egyetemét és könyvtárát, hazugságokkal tele ingyenes könyveikkel és kiadványaikkal. Nincs költség, amely túl magas lenne. Embereik mindenhová befészkelődtek, ahol a közvéleményt befolyásolni lehet. A végeredmény az, hogy úgy a sajtó, mint a tan- és történelemkönyvek rájuk nézve kedvezően állítanak be minden olyan kérdést, amely velünk magyarokkal van bármily vonatkozásban. Ezzel szemben a magyar helyzet nem lehetne siralmasabb! Nemhogy nincsen a románokéhoz mért erőfeszítés a részünkről, de nem is lehet. Külképviseleteink tele vannak volt kommunista vagy zsidó-kommunista fejesekkel, akiknek vagy szorult a hurok a nyakuk körül odahaza, vagy előző kommunista kormányok alatt szerzett "érdekeik" jutalmazásaként kerültek a jól fizető, (kemény valutában!) határ nélküli költségkerettel rendelkező állásokba a Magyar Nép költségén és rovására. Következésképpen a magyarság abban a lehetetlen helyzetben leli magát, hogy hithű nemzetköziséget hirdető kommunistáktól avagy határok nélküli liberalizmust valló, elsősorban nekünk idegen elkötelezettségű egyénektől várja érdekei megvédését?! Ha ez történelmünkben először fordulna elő meggondolatlan ostobaság lenne, de legalább tapasztalatlanság címén megmagyarázható, Trianon katasztrófája után ugyanez megbocsájthatatlan hanyagságra, az összmagyarság érdekeinek bűnös (szándékos?) figyelmen kívül hagyására vall. A Magyar Nép súlyos véráldozata árán többet tett a kommunizmus hatalmának megtörésére, mint bármely más nép a világon s ezáltal kiérdemelte a világ népeinek bámulatát és elismerését. Ezt a kedvező benyomást megőrizni csak odaadó ízig-vérig magyar diplomaták alkalmasak.Ideje, hogy ezen elvek szerint válasszuk meg külképviseletünket. Igaz, hogy az ilyen intézkedések ki fogják váltani egy bizonyos csoport nemtetszését, sőt zsarolási kísérletek is következhetnek Nyugati tőkebefektetést illetőleg! No de sebaj, hisz ők azt akkor is megteszik, ha bármely magyar intézkedés, legyen az csupán a legelemibb magyar érzésű döntés is születik. Ez a bizonyos kisebbség úgyis röviddel kiérkezése után siet elhatárolni magát tőlünk mondván, hogy ők "nem magyarok, hanem magyar ajkú zsidók". Természetesen ez azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy fenntartsák maguknak a jogot, hogy a magyaroknak diktálják, hogyan intézzék ügyeiket. Sőt, ők beszélnek nevünkben, ők képviselnek a másnépek felé és ők írják a magyar történelmet. Természetesen ez magábavéve nem szükségszerűen rossz. A baj csak ott kezdődik, hogy negyven évi kintlétem alatt nem olvastam tollakból egyetlen olyan cikket, vagy egyéb sajtóterméket, amely kedvező lett volna magyar népünk- ÚJ HÍDFŐ 1993. január