Új hídfő, 1995 (48. évfolyam, 2-3. szám)

1995-02-01 / 2. szám

2 ► (Jalta II- folytatás az első oldalról) ki függetlenségét az orosz államtól. Mialatt ezeket írjuk, a híradások óránként köztik a híreket az orosz tankok és légihaderő újabb és újabb bombatámadásairól Grozny polgári lakossága ellen. Egyetlen bűnük: nem oroszok és függetlenek akarnak lenni. De mivel a volt Szovjetúnió tagállama voltak, Jelcin gyakorolja "érdekszféra-jogát" és kö­nyörtelenül vérbefojtja a muzulmánok sza­badságvágyát, egyúttal figyelmeztetve a Kau­kázus többi volt szovjet köztársaságát, a Balti államokat és más kifelé kacsintgató volt szovjet tagállamot, hogy "nem hajlandó holmi függet­lenségi törekvéseket engedélyezni, s ha kell kész sztálini példára kiirtani a lakosságot, mintsem függetlenségüket elismerni." Csecsenföld népe már mintegy kétszáz éve küzd az orosz medve ölelése ellen. 1917-ben sikerült kirúgniuk a bolsevikokat, de a húszas években ismét leigázták őket. A második vi­lágháború alatt a németek pártjára álltak, de azok vereségével ismét a szovjetek hatalma alá ke­rültek s Sztálin nagyméretű kitelepítéseit is el kellett szenvedniük. 1994. december 11-én 40 ezer orosz katona hatolt be Jelcin parancsára az egymilliós lakosú Csecsenföldre, hogy gyakorolja jaltai jogait. Európa legnagyobb orosz­ szakértője Wolf­gang Leonhard újév előtt kijelentette a német­­országi ARD televízión, hogy Jelcin számára Csecsenföld megtámadása politikai öngyil­kosság. Jelcin szavahihetőségével is komoly bajok vannak. Miután december 27-én bejelen­tette, hogy Grozny-t nem fogják többé bom­bázni, általános megdöbbenésre egy nap sem telt el s újra megkezdődtek a bombázások, ame­lyek során egy árvaházat is szétlőttek. Ezalatt mit tesz az Egyesült Államok? Hallgat, hiszen elismerte Oroszország jogát a béke fenntartására és biztosítására a volt Szovjetúnió államai területén, majd "a békés megegyezést" javasolja, aztán amikor már Jel­cin brutális tankjai és bombázói lakóházakat, sőt egy óvodát is szitává lőttek, az amerikai kor­mány külügyi szóvivője Mike McCuny kijelen­ti : ' 'Lehetséges, hogy az orosz haderők megsértették a Genfi Egyezményeknek a polgári lakosság védel­mére vonatkozó tételét" Újvér ajándékként Jelcin "felszabadító" csa­patai egy olajfinomítót, és egy vegyészeti gyárat vettek célba, amely katasztrofális eredménnyel járhat a város és környéke lakosságára. Az elmúlt 14 hónap alatt Jelcin már má­sodszor folyamodik erőszakos módszerekhez, hogy tankokkal és haderővel oldjon meg poli­tikai problémákat. Először 1993 októberében Moszkvában ágyúztatta az ellenszegülő parla­mentet, most pedig Csecsenföld fővárosát Groznyj löveti szitává, mert a csecsenek sza­badságra vágynak. Az ENSZ főtitkára Boutros­ B. Ghali sem óhajt beavatkozni, mert szerinte a csecsenföldi ügy belügy. Egyébként is Oroszország túl fon­tos tényező a Biztonsági Tanácsban, ahol min­den bizonnyal bármilyen ellenzéki javaslatot úgyis megvétózna. A világkormányban tehát mindenki tartóz­kodik attól, hogy valamiképpen aláássa Jelcin hatalmát. És mi van az er­ten jogokkal, a sok­ezer csecsenföldi legelemibb jogával: a lé­tezéshez? Itt a nagy politikusok nem az em­beréletet nézik, hanem azt, hogy erős orosz hatalomra van szükség a "rendezett" élet fenn­tartására!­­ Ezalatt az Oroszországnak juttatott pénzügyi támogatásokat senki sem tervezi szü­neteltetni. Sőt, még az embargó lehetőségét is kizárták! A techhalott Nagymedve tehát életre­­kelt - hála a Nyugatnak - s tovább terrorizálhatja a megnövekedett befolyási övezetében élő né­peket. És ha Jelcin lerohanná fél Európát, vajon ki avatkozna bele? A­merika konzervatívabb politikai szó­tárában az a szó, hogy "Jalta" év­tizedek óta jelképe azoknak a súlyos bűnök­nek, amelyek a naiv ostobaság és közönséges árulás határát súrolják. A "három híres grácia" - Roosevelt, Churchill és Sztálin - hódolói még ma is védik égbekiáltó bűneiket ama jobboldali­­vádaskodásoktól', amelyek szerint "...a Jalta Egyezményekkel túlságosan sokat engedtek át Sztálinnak." A szerecsenmosdatók még az alól is fel­mentik Rooseveltet, hogy Sztálin hatalmas had­erejével szemben tehetetlen volt. "Amikor - Hruscsov szerint - Sztálin síró­görcsöt kapott a háborúvesztés okozta félel­mében, hirtelen megérkezett a segítség: Roose­velt bolsevizmusmentése. Frankfurter meg­szavaztatja a Szovjetúnió megmentésére szánt 11 milliárdos Lend-Lease törvényt és La Guardia átadja Litcinownak a mentőövszerű CSekket. (Málnási ):A magyar nemzet őszinte története 196.old.) Erről a "tehetetlenségről" bőven tanúsko­dik a "SOVIET WAR NEWS" 1944. június 12-i keltezésű jelentése, a londoni szovjet követség TASS sajtóügynökségének kiadásában: "1941. október 1 és 1944. április 30 között az Egyesült Államok a Lend-Lease Act/1941. márci­us 11. alapján a Szovjetúniónak 8,500,000 ton­na fegyvert, nyersanyagot, élelmiszert és egyéb felszerelést szállított, összesen 5,357,000,000 dollár értékben." (!!) A közlöny részletesen megnevezi és fel­sorolja a küldeményeket, ám terjedelme miatt itt most ez nem közölhető. Miután a "dicsőséges felszabadítás" Európa keleti felét vasfüggöny mögé zárta, az amerikai politikus körökben sokat kigúnyolt és megve­tett jobboldali J. McCarthy szenátor az ameri­kai külügyminisztériumot azzal vádolta, hogy Jaltában a fent említett három grácia - a kom­munista ügynök Alger Hiss tanácsaira - elárulta az Európa keleti térségében élő népek sza­badságának szent ügyét. Az egész emberiséget, s az elsők között a magyar népet, Jaltában 1945. február 4-11 kö­zött érte el végzete. Ami Jaltában történt nem valami hirtelen rögtönzés gyümölcse, hanem legalább négy évi gondos előkészítés eredmé­nye. Philadelphiában már 1940-ben megjelent Moritz Gomberg világrendező térképe a későb­bi jaltai határozatokkal azonos határokkal. Dél-Amerikában a lenini hasznos idiótákat szerephez segítő N. A Rockefeller­­ még Jalta előtt­­ megegyezik Gromikóval, Roosevelt ne­vében az egész emberiségnek két féltekére való felosztásában, a jaltai határok szerint. C. Weizmann (1948-1952) oroszországi szü­letésű cionista vezér és izraeli miniszterrelnök mondta: "Látszólagos megosztottságunk, valamint az amerikai és szovjet demokráciák közötti nézeteltérések ellenére, mi zsidók egy nép va­gyunk. Egy nép, és nem szolgálja érdekünket az, hogy a Nyugat felszabadítsa a Keleti térsé­get, mert ha felszabadítja a rabszolgasorsban é­lő nemzeteket, akkor a Nyugat egyszerűen megfosztja a zsidóságot világhatalmának kele­ti felétől." Olvasván Weizmann háború utáni nyilatko­zatát egyáltalán nem meglepő, hogy napjaink­ban az Egyesült Államokban két amerikai "tu­dós" professzor Max Singer és Aaron Wildav­­sky ezeket vallja: "A világot béke és zűrzavar-övezetekre kell felosztani. A gazdag világ megmaradna kellemes, mindenféle viszálytól és háborútól mentes biztonságos térségnek, viszont a föld­kerekség többi 60-70 százaléknyi területén majd állandó háborús zavargások uralkod­nának." (The Montreal Gazette, 199110.1.) Jaltában a színfalak mögött ott állt Roose­velt tanácsadója Alger Hiss, akiről később kiderült, hogy szovjet kém volt. Az ő állandó buzdítására Roosevelt teljesítette Sztálin min­den kívánságát ezzel kiszolgáltatva a vörös hóhérnak 27 millió keletnémet, 29 millió len­gyel, 18 millió román, 7 millió bulgár és 15 millió magyar áldozatot, és így tovább... A postarablóból diktátorrá vedlett istentelen sá­tán birodalmához gyarmatként láncolták e­­zeket a népeket, ahogyan azt Gomberg 1940- ben megrajzolta! Napjainkban hányszor halljuk azt, hogy ha rövid ideig is, de "Hitler a háború idején Sztálin szövetségese volt"? Talán innen ered az ad nauseam hangoztatott kijelentés mi­szerint "a nácizmus és a kommunizmus u­­gyanabból a gyökérből táplálkozik." Ám azt elhallgatják, hogy a háborút Roosevelték Sztá­linnal nyerték meg! Vajon ki volt a nagyobb háborús bűnös­... Nos, miután 1938-ban Sztálin szándékos éheztetéssel elpusztított több mint 7 millió ukránt, a szövetségesek 115 millió keresz­tényt árultak el miközben Sztálinnal paro­­láztak. De ezenkívül Roosevelt még azt is vál­lalta, hogy a szovjet hadereje elől a korábban Nyugatra menekült antibolsevisták tízezreit (be­leértve azokat, akik az 1917-es forradalom óta Nyugaton éltek, tehát sohasem tartózkodtak szovjet területen) visszaadja hóhéraiknak a biz­tos halálba.. .(Köztük volt Krasznov tábornok is.) Az Egyesült Államokban a háború alatt kez­dődött el a mai napig tartó propaganda, misze­rint aki antibolsevista az fasiszta­ náci, és ki kell irtani,... mert a világhódítók hatalmának útjában áll! De Jaltában bebizonyosodott, hogy az e­­gész Atlanti Charta céltudatos hazugság volt! Roosevelt a pápának igazságos békét ígért, de ezzel szemben 115 millió keresztény rabszol­­gásítását valósította meg post facto nürnbergi jogokkal. Új Hídfő, 1995. február

Next