Nemzeti Újság, 1995 (6. évfolyam, 1-19. szám)
1995-01-13 / 1. szám
1995. január 13. NEMZETI ÚJSÁG Pufajkás Télapó Lehet hogy ott, akkor, a parlament dísztermében mindenki boldog volt és jól érezte magát Lehet hogy ott és akkor az egész ország elbűvölten figyelte, amint az ország miniszterelnöke kellemes ünnepeket kíván a megjelenteknek és mindazoknak, akik a közvetítést figyelték. De lehet, hogy cinikus öregember vagyok, amely már semmi szépet nem tud elfogadni és felfedezni a világon, de nekem elszorult a szívem. Valami hideg szél fújdogált, hideg kéz nyúlt be a bordák közé, és azt suttogta egy hang, hogy mindez, ami történik, valahogyan nem helyénvaló. Nekem - elmaradott, konzervatív öreg kriplinek - valahogyan az az óhajom, hogy ilyenkor ne egy politikus, valamikori kemény baloldali pártember, kívánjon kellemes ünnepeket. Inkább a postás, az újságkézbesítő, a házfelügyelő, a szomszéd, a sarki fűszeres, a plébános vagy a tiszteletes, akár a zsidó rabbi is, csak ne hivatásos politikus! Valahogyan visszatetsző ez, ahogyan a fiatalok mondanák: "ciki". Nem őszinte, nem hiteles az a látványos gesztus, mert óhatatlanul felveti a kérdést: "Mibe fog ez nekünk kerülni?". Nem lehet vitatni a jószándékot. Azt sem, hogy ez csaknem forradalmi tett volt, ha összevetjük a hajdani dogmákkal. Az osztály harccal és az istentelenséggel. Mert itt az volt negyven kemény esztendeig, és hosszú ideig a templomba sem volt tanácsos bemenni. Csak besurranni, főképpen este sötétedés után. Ha pedig így volt ez jó kemény negyven esztendeig, semmi szükség sincsen arra, hogy jóságos angyalokká váljunk és kívánjunk kellemes ünnepeket. Göncz Árpád még elment volna, de az az aprótermetű harcos ember, semmiképpen sem. Ismétlem: nem hiteles, nem elfogadható. Már a régi parlamenti karácsonyfa ünnepségek hamisnak tűntek, bármennyire magas volt és bárhonnan került elő a katonák által szállított fenyőfa. Ne feledjük, és kérem ne feledjük, egy ideig itt csak a fenyőt lehetett ünnepelni. A szeretésről is szó eshetett, de főképpen a békéről, arról, ami azokban a napokban bármilyen okból és bárhonnan előráncigálva fontos volt és főképpen hasznos. Van-e szükség arra hogy a hajdani, kemény, döngő léptű munkáskáderek most fehér szakállt kössenek és hirdessék hogy megjött a TÉLAPÓ. Csakis a télapó, mert Jézusról, hitről, misztikumról sok szó nem eshet. Nincs szükség pártbetlehemeket állítani és demonstrálni hogy itt valami nagy változás történt. Ez nem is igaz. Visszajöttenek a régi boldog jó idők. Mi magunk hívtuk ezeket az időket vissza. Negyven évi agymosás után úgy tetszett ez az egyetlen helyes rezolució. Nem az, mert meghökkenve tapasztalhatjuk ezeket a nem egészen őszinte fél és teljes fordulatokat. Őket pedig kérjük, hagyják meg ünnepeinket. Hagyják, hogy roskadjunk össze saját balgaságunk miatt. Szent Istvánkor pedig mi vigyük a baldachint... /rai/ Keresztények "emberi jogai" Nemzetközi konferencia volt a minap Budapesten, a keresztények emberi jogainak érvényesülését tárgyalandó egyházaikon belül. Soha jobbkor. Pont a konferencia napjaiban jelentették be a hazai katolikus és református püspökök, hogy a liberál-bolsevista kormány és Országgyűlés által az egyházak támogatására megszavazott ellátmányból egyházuknak fejkvóta szerint járó összeg egy jelentős hányadáról lemondtak a zsidó hitközség javára - híveik megkérdezése nélkül. A hívek emberi jogai ugyanis nyilván nem terjednek ki - eme főpapok álláspontja szerint - az állami dotációkból más vallású állampolgárokkal egyenlő arányú részesedésre, illetve annak eldöntésére, hogy annak egy részéről más állampolgárok javára le kívánnak-e mondani. A szóbanforgó dotációk ugyanis nem a két egyház püspöki karának kényelmét vannak hivatva szolgálni, hanem a hívek testi és lelki jólétét. De lássuk a dotációkat és a lemondások arányait. Az egyházak részére az 1995. évre jóváhagyott állami támogatásnak a katolikus és református püspöki karok által előzetesen jóváhagyott felosztását a Magyar Közlöny 1994. 130. számában közzétett 75/1994. (XII. 30.) OGY. számú Országgyűlési Határozat tartalmazza. Ennek alapján "Egyházi alapintézmények működése, felújítása, beruházás fejlesztése " címén a katolikus, református és zsidó egyházak részesedése az alábbi: Ezer forintban kifejezve: Magyar Katolikus Egyház 1,277,438 Magyarországi Református Egyház 381,018 MAZSIHISZ 82,986 Ezeket a tételeket "per koponya" elosztva a kérdéses egyházak statisztikailag igazolt magyarországi tagsága közt, a következő fejkvótákra jutunk: Katolikusok 196 Ft Reformátusok 224 Ft Zsidók 829 Ft Még kirívóbb egyenlőtlenségeket tapasztalunk az Egyházi szociális intézmények felújítása és karbantartása címszó alatti összegek elosztásánál, éspedig Katolikusok 9 Ft 76 f Reformátusok 14 Ft 40 f Zsidók 161 Ft 68 f No de uraim... 3. oldal