Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1982 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

A TIZEDIK évfolyam „első” száma ez, melyet az Úr segedelmével küldünk Kedves Előfizetőinknek és köszönt­jük vele azt a Magyar Közösséget, mely a nemzeti öntudat élesztését és megtartását mindennél fontosabbnak tartotta. Köszönjük a megértést és az együttműködést annak a nagy célnak az elérése érdekében, hogy az általunk hirdetett és tanított Nemzeti Öntudat megteremtse az igazi magyar kollektivizmust, ahol nemcsak az irodalom és költészet alkal­mazkodik a magyar nyelvi egyöntetűséghez, hanem e nyelven írt és kifejezett gondolatok egy testvériségben feloldódott, magyari gon­dolkodásában és magyari hitvilágában való­ban kollektív társadalomnak az érdekeit szol­gálják. Vagyis, hogy megszüntesse azt a le­hetetlen állapotot, hogy magyar nyelven — a Magyar Nép és Nemzet elleni ideológiák, idegen érdekű „szolgáiratók” és idegen hit­világokat ismertető tanítások — jelenjenek meg azzal a céllal, hogy végleg kiirtsák a magyar lelkekből a magyar ősiség, a nép­­hagyomány gyöngyszemeit kitermelt „táltosi mítoszaink” erejét. Hogy egyszerű bálvánnyá változtassák — egy idegen vallásban — az ősi hitvilágunk Nagyasszonyát és báránybőrt húzzanak az Árpádi Jézus-hitünkbeli „Világ Világosságára” — az ISTEN egyszülött — de Napbaöltözött — és öröktől fogva LETT — Fiára. Tudjuk jól, hogy a hatalmas érdekeket szolgáló „sauli” ideológiát megváltoztatni nem tudjuk. Nem is hadakozunk vele.. . sőt tisz­teletben tarjuk mindenki hitét és csak azon csodálkozunk, hogy — amikor a magyarság ősi hitvilágának igazságait hirdetjük és tanít­juk — mindazok, akik félnek a Magyar Lelki Megújhodás Erejétől — a „pogányság” vád­jának fekete szurokját öntik ránk. A judai­­kereszténységbe már beleszokott Magyarság pedig némán és bénán topog abban a parányi körben, amit az Ábrahámos-papjaik nekik előírnak és tanítanak. Ebben a „tanításban” pedig a bibliai zsidó nép őstörténete van de a Magyar ősökből, Édesanyákból SEMMI. . . Az idő pedig halad és a Magyarság Ma valóban hamleti sors előtt áll. . . Lenni — vagy örökre eltűnni — felszívódni a többi népek testébe, a többi és más népek „nem­zeti” vallásába s így más nemzetiséget fel­venni, ahol VAN római, német, oláh, zsidó és szláv nemzeti öntudat. A felszívódásunk útján tehát szabadon lehet választani, hogy milyen Új nemzeti öntudatot akarunk... ha már a magunkét nem becsültük semmire. Mi azért írunk és tanítunk, hogy a MA­GYARSÁGBAN FELÉBRESSZÜK A NEM­ZETI ÖNTUDATOT és a Népet SAJÁT, NEMZETI HITVILÁGÁNAK JÉZUSI IGAZ­SÁGAIBAN MEGERŐSÍTSÜK. Miután az „igehirdetőink” lassan mind Csaba Útját járják , segítségért mi is a dicső MAGYAR MÚLTBA fordulunk. Nemzetünk már megásott sírjához tetemre hívjuk múltúnknak azt a nagyját, akiről így írt a történelem: „Heródes nem rettegett jobban a Gyermek­től, mint a Habsburg házi Lipót és udvara I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Hana fiától... II. Rákóczi Ferenctől.” A NAGYSÁGOS FEJEDELEMHEZ FOR­DULUNK SEGÍTSÉGÉRT és ez évben — folytatólagos cikkekben — közölni fogjuk az ő élettörténetének azon változásait, ahogyan a buzgó római hitű, volt katholikus papnö­vendékben felébredt a MAGYAR NEMZE­TÉBEN VALÓ ÖNTUDATA... vagyis ugyan­az, amit mi kérünk minden Magyar Test­vértől. NAGYSÁGOS FEJEDELMÜNK. . . ! Én — mint volt hűséges tanítódnak kései leszármazottja — esdve kérlek — töltsd bé a Te NAGY MAGYAR HITEDDEL a mai Ma­gyarság lelkét hogy Mindnyájan fel tudjunk sorakozni Mögéd — a SZABAD MAGYAR HAZAÉRT küzdő kurucaid sorába. Badiny Jós Ferenc !

Next