Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1991 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1991-01-01 / 1. szám

A Szeretet Hangja ÜNNEPI KÖSZÖNTÖK Kedves Előfizetőink é­s Olvasóink. Úgy a magam,mint az "Ősi Gyökér" Szerkesztősége ne­vében ,istentől meg­áldott, szerencsében gazdag, boldog új esztendőt kívánunk szeretettel kedves Mindnyájuknak. UJ ÉV HAJNALÉN Idő ország palotáján Kinyílott az ajtó. Kinyitotta uj esztendő.. A sok titkot tartó. Uj esztendő virradásán Száll az imádságom... Hallgasd,hallgasd én Istenem, Én égi királyom. Szórd tele a szivünk-lelkünk Békeség magjával, Szeretetnek melegével S a Hit sugarával. Add meg,hogy a magyar népnek Ne legyen több könnye: Mi övé volt ezer éve: Legyen az ő földje ! Add a boldog új esztendőt, Amit már úgy várunk. Jöjj el Isten a Te népedhez És maradj itt nálunk!.. Móra László. Míg e sorokat leírtam, azon vettem észre magam, hogy e kis vers egy piegária.Nem ma íródott és mégis milyen aktuális.-1989 júniusa óta, igen nagy események történtek édes Hazánkban, és főleg olyan gyorsan, hogy minden nap meghozta az újabb változásokat. Voltak esetek, s amikor szinte nehéz is volt me­gérte­ni, mi is történik valóban.Igen nagy átme­net ez a diktatórikus hatalomból egy tiszta demokratizálódás felé. Sok a göröngyös út, melyet simává kell tenni. A problémák súlyosak. Ezeknek megoldása emberfeletti erőt kíván. Éppen ezért, az új esztendő napján, szálljon a dal az Égbe... "ISTEN!Hazánkért Térdelünk Elődbe!" A magyarok szent Istene biztosan meghallgatja.­­ Egy felejthetetlen emlék jut az eszembe. Amikor 1957. jan. 1.-én ma­gyar szentmise volt Bécsben,a Maria­hilfer str.-én egy templomban.Ren­getegen gyűltek össze,hogy a temp­lom kicsinek bizonyult. Még jó aka­rattal sem lehetett mondani, hogy az emberek­­ külső megjelenésüket te­kintve - ünneplőbe lettek volna öl­tözve. De ennél sokkal nagyobb volt a szívekben,lelkekben a tiszta érték Az előírásnak megfelelően a pap be­jelenti, hogy a mise véget ért. Ebben a pillanatban kondultak meg a ha­rangok a déli harangszóra és ezzel egyidőben,a jelenlévők ajkáról fel­csendült a magyar Himnusz:­ „"ISTEN! álld meg a Magyart!". .Ez az imád­ság oly erővel tört fel az emberi szívekből,hogy a falak majdnem meg­hasadtak.A férfiak arcán éppen úgy folyott a könny, mint a nőkén, de énekelték a magyar nép igaz imád­­ságát.­Hát imádkozzunk most is így, ki az édes Hazában van és akik külföldön élünk, akik szí­ves­ lé­lek­kel megmaradtunk MAGYARNAK. Kedves Előfizetőink és Olvasóink! Szivünk minden szeretetével és hálás köszönettel küldöm e sorokat mind­azoknak, akik felkerestek minket a karácsonyi és újévi köszöntőjükkel. Itt délen, messze szeretteinktől, nem éreztük magunkat egyedül a szent ünnepek alatt. Együtt voltunk lélek­ben, amikor meggyújtottuk karácsony­fánkon a gyertyácskákat és eléne­keltük a "Mennyből az Angyal" ka­rácsonyi éneket. Talán a véletlen játéka volt, hogy az első üdvözletét hozó képeslapon Picasso" Béke galamb­ja" volt. A Magyarok nagy Istene hallgassa meg imáinkat és adjon a magyar szivekbe testvéri szere­­tetben való békés egyetértést és­ a Magyar Szent Korona felett ott lebegjen az igaz békét jelentő olaj­ágat hordó fehér galamb. Most pedig új erővel és még na­gyobb szeretettel köszöntöm a soron­­lévőket születés-és névnapjuk alkal­mából, ahogyan ezt eddig is megtet­tem.Így elsőnek menjen a születés­­napi üdvözletünk a mi kedves Bará­tunknak - FŐVÁR Istvánnak. Adjon a magyarok nagy Istene még sok boldog születésnapot kedves család­ja körében, ahol a mi szeretetünk sem hiányzik. Ilonka néni és Ferika. (folytatjuk a hátsó borítólapon)

Next