Szász Károly: A Nibelung-ének keletkezéséről és a gyanítható szerzőjéről. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. I. kötet 4. szám, 1868)
4 SZÍSZ KÁROLY. Jött lehet vezsonogni, de okot, összehasonlítani, s megmondani, a két faj közt melyiket illeti az elsőség, igen nehéz. A Nibelung-ének, bár azokhoz tartozom, kik azt jelen alakjában egy költő művének s nem különböző rhapsódok énekei egyszerű gyűjteményének tartják, mégis inkább a naiv eposzok közé tartozik, s azért azt Virgil, Dante, Tasso, Ariosto, Camoons és Milton műveivel nem is akarom összehasonlítani. Körülbelül azon műfajhoz kell sorolnunk, mint a homéri eposzokat,amelyek keletkezéséről szintén azt hiszem, hogy előre ment rhapsódok egyes töredékes énekei fölhasználásával, azokat vagy beszőve vagy átalakítva, egy költő öntötte jelen örök éltű alakjokba ; és mint a perzsa Shah-Námét, melyről bizonyosan tudjuk, hogy mind a 60 ezer verspárt melyből áll, az egy Firdúzi írta, de lehetetlen föl nem tennünk nagy mérvű előmunkálatok a a népi tudalomban jóformán megállapított teljes mondakörök létezését, melyek az óriási műnek alapul sőt anyagul szolgáltak, a nélkül hogy a költő páratlan gazdagságú szellemének képzelő és alakító tehetségét korlátolták volna. Mint ezek, úgy állt elő hitem szerint a Nibelung-ének is, velök egy műfajhoz tartozik, s azért az ő mérlegükre is vetendő. A költői külső felöltöztetés tekintetében s mind abban mi inkább kevesbbé ahoz tartozik, egyikkel sem állhatja ki a versenyt. Sem Homér derült, bájdúsága, sem a Firdúzi határtalan gazdagságú színpompája nem terül el a Nibelungének fölött. A bevégzett tökélyű művészet azon felemelő s megnyugtató hatását nem teszi lelkünkre, mint a dicső görög eposz, sem annyira el nem ragad időségével, változatosságával, tárgya és kivitele felülmúlhatlan gazdagságával mint a Firdúzi költeménye. Ege borongó, szelleme korlátolt, hangja érdes, mint a nép és a kor, melynek méhében született. De ha tárgyának rendkívül erős tragikumát, szerkezetének hozzáférhetlen szilárdságát, az egész alkotás teljes kerek befejezettségét veszszük, ám a két versenytárs bármelyike mellett megáll, ha felül nem múlja őket. A Szigfrid végzetteljes sorsa s a burgundi királyi ház gyors emelkedése s rettenetes bukása előttem nagyobbszerünek tetszik az Achilleusz haragjánál, s egységesebbnek és befejezettebbjüiek a végtelenig szétterjedő perzsa király mondánál. Ez utóbbiban.