Szász Károly: A Nibelung-ének keletkezéséről és a gyanítható szerzőjéről. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. I. kötet 4. szám, 1868)

4 SZÍSZ KÁROLY. Jött lehet vezsonogni, de okot, összehasonlítani, s megmon­dani, a két faj közt melyiket illeti az elsőség, igen nehéz. A Nibelung-ének, bár azokhoz tartozom, kik azt jelen alakjá­ban egy költő művének s nem különböző rhapsódok énekei egyszerű gyűjteményének tartják, még­is inkább a naiv eposzok közé tartozik, s azért azt Virgil, Dante, Tasso, Ariosto, Camoons és Milton műveivel nem is akarom összehasonlítani. Körülbelül azon műfajhoz kell sorolnunk, mint a homéri eposzokat,a­melyek keletkezéséről szintén azt hiszem, hogy előre ment rhapsódok egyes töredékes énekei fölhasználásá­val, azokat vagy beszőve vagy átalakítva, egy költő ön­tötte jelen örök éltű alakjokba ; és mint a perzsa Shah-Ná­mét, melyről bizonyosan tudjuk, hogy mind a 60 ezer vers­párt melyből áll, az egy Firdúzi írta, de lehetetlen föl nem tennünk nagy mérvű előmunkálatok a a népi tudalomban jó­formán megállapított teljes mondakörök létezését, melyek az óriási műnek alapul sőt anyagul szolgáltak, a nélkül hogy a költő páratlan gazdagságú szellemének képzelő és alakító te­hetségét korlátolták volna. Mint ezek, úgy állt elő hitem sze­rint a Nibelung-ének is, velök egy műfajhoz tartozik, s azért az ő mérlegükre is vetendő. A költői külső felöltöztetés tekintetében s mind abban mi inkább kevesbbé ah­oz tartozik, egyikkel sem állhatja ki a versenyt. Sem Homér derült, bájdús­ága, sem a Firdúzi ha­tártalan gazdagságú színpompája nem terül el a Nibelung­ének fölött. A bevégzett tökélyű művészet azon felemelő s megnyugtató hatását nem teszi lelkünkre, mint a dicső gö­rög eposz, sem annyira el nem ragad i­dőségével, változatos­ságával, tárgya és kivitele felülmúlhatlan gazdagságával mint a Firdúzi költeménye. Ege borongó, szelleme korlátolt, hang­ja érdes, mint a nép és a kor, melynek méhében született. De ha tárgyának rendkívül erős tragikumát, szerkeze­tének hozzáférhetlen szilárdságát, az egész alkotás teljes ke­rek befejezettségét veszszük, ám a két versenytárs bármelyike mellett megáll, ha felül nem múlja őket. A Szigfrid végzet­teljes sorsa s a burgundi királyi ház gyors emelkedése s ret­tenetes bukása előttem nagyobbszerünek tetszik az Achil­leusz haragjánál, s egységesebbnek és befejezettebbjüiek a végtelenig szétterjedő perzsa király mondánál. Ez utóbbiban.

Next