Toldy Ferencz: Tudománybeli hátramaradásunk okai, s ezek tekintetéből Akadémiánk feladata. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. I. kötet 5. szám, 1868)
TUDOMÁNYBELI HÁTRAMARADÁSUNK OKAI S EZEK TEKINTETÉBŐL AKADÉMIÁNK FELADÁSA. (Olvastatott, dec. 21. 1868.) Tény az, tisztelt Akadémia, hogy, mióta nemzetünk ez ország elfoglalásával a történetbe lépett, sőt a keresztyénség felvétele óta és dacára is, tudományos míveltségre a nyugoti nemzetektől mindenha elmaradt. Nem tagadom, hogy a magyar minden időben kevesebb hajlamot tanúsított az önálló szellemi tevékenységre, mintsem gyakorlati czélok létesítésére , kevesebb hevet és szorgalmat irodalmi és művészeti előállításokra, mint jogi és állami viszonyok kiképzésére; de másfelül kétség kivül csodálatos fogékonysággal és tanulékonysággal bír, melyeknél fogva csakhamar beleélte magát az európai eszmekörbe is, s nincsen tér, melyen derekas rátermettségnek csalhatatlan jeleit ne adta volna úgy, hogy et önhizelgés nélkül az adományzottabb népek közé sorozhatjuk. És mégis, ismétlem, tény, hogy nemzetünk tudományos míveltség dolgában a nyugattól mindenka elmaradt. Elégszer mondatott, hogy e tünemény oka a kedvezőtlen viszonyokban , név szerint a gyakori politikai zavarok és népemésztő háborúkban keresendő, melyek elbeszéllése történelmünk lapjait elborítja ; de miután ily viszonyok másutt is előfordulnak ama bal következések nélkül, a kérdés mélyebb és szabatosabb vizsgálatot követel, mely annál inkább van helyén e körben, mert ez elmélkedésekből, mint hiszem, gyakorlati intés fog szólani hozzánk arra nézve, mit tekintsen az írói kar, mit különösen az akadémia, főbb feladásának, ha