Szvorényi József: Emlékbeszéd Árvay Gergely felett. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. II. kötet 12. szám, 1872)
EMLÉKBESZÉD ÁRVAY GERGELY MAGYAR AKADÉMIAI TAG FELETT. (Olvastatott a M. T. Akadémia 1872. márcz. 26-án tartott összes ülésén.) Az ünnepélyes szólás igen érzett szokatlanságával készülvén emelni szavaimat, habár e nagy diszű intézet nevében, feladatom emlékezetet szentelni az érdemnek, s úgy adnám meg a tiszteletet másnak, hogy egyszersmind magunknak látszassam előlegezni azt : alig fogom mégis fölkereshetni azon gondolat- és érzelemhangokat, melyek emez ünnepies tekintetekhez emelkednének, hanem részint az adódott alkalomból, mely — mint a mulandóság — egészen köznapi, részint szerény tárgyam körüli szemlélődésemből merítem azokat. Egy kifáradt munkás tünt le sorainkból tiszt. Akadémia !.. azon törvény követeléséből, mely soha sem szünetel, s mely szerint az, a mi anyag, ön terhénél fogva a por felé hisz, és, a mi szellem, fölkeresi ugyan — mint a sas — a földet, de nem késik azon; lerázza szárnyairól a port s visszatér a naphoz. Bármely idő és tér szerint mértük lépteinket, akármily bonyolatokban forgott is le drámánk, — ez az utolsó jelenet : lehajtjuk fejünket, s ezzel a kérdések ezen hazájából átléptünk a felelet hónába ... Mint azonban az anyagi világban az, a mi ma elvész, az utókornak válik vetésévé : a szellemi élet megszűnténél is találunk elemekre, melyekben maradandó értéket öröklünk. A nemes élet körvonalaival és igaz emberi beltartalom- AKAD. ÉRTÉK. A NYELV- ÉS SZÉPTUD KÖRÉBŐL. 1872.*