Szabó Imre: Emlékbeszéd Bitnitz Lajos felett. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. III. kötet 3. szám, 1872)
EMLÉKBESZÉD BITNICZ LAJOS FELETT. SZABÓ IMRE tiszt. tagtól. (Felolvastatott M. T. Akadémia 1872. ápril. 29-dikén tartott összes Illésén.) Tekintetes Akadémia! Ki ideje korán felismerte a napszámot, mely a hazában neki is jutott, s azt hiven leszolgálni teljes jó akarattal törekedett, megérdemli, hogy elköltözése után, az itt maradottak a nemzeti kegyelet emléklapjára irják fel nevét s legalább egy cserlombot tűzzenek a koszorúba, melyet önmagának saját tetteiből kötött. Ilyen munkája volt a hazának Bitticz Lajos elhunyt tagtársunk is, kinek emlékezetére az I. osztály nagyrabecsült megbízásából szót emelek. Köszörömest teszem ezt, mert Bitniczet, megyém papjainak e kiváló jelesét, őszintén tiszteltem életében, tisztelem hamvaiban is, nemcsak a hasznos munkásságért, melyet hazai nyelvünk és irodalmunk emelésére szentelt, hanem a szerénységért is, mely jellemének egyik szebb vonása volt, melynél fogva mindig csak kötelességeire gondolt a nélkül, hogy érdemeiről tudni is akart volna. Pedig voltak érdemei, és én azokat kívánom egyszerű előadásommal méltatni és e végre életének s munkásságának főbb mozzanatait felmutatni. AKAD. Í RT. A NYELV- ÉS SZÍIPTUP. KÖRÉBÖL 1872.