Goldziher Ignácz: Jelentés a m. t. Akadémia számára keletről hozott könyvekről, tekintettel a nyomdai viszonyokra keleten. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. IV. kötet 5. szám, 1874)
4 DR. (JOLDZIHER JONÁCZ. kéziratokat is. Nem is említve azt, hogy a valóban belbecscsel biró és hasznavehető kéziratok, minthogy azokat régi idő óta európai bibliophilok lassan kint átvándoroltatták Európa nagy gyűjteményeibe, mindinkább ritkábbakká válnak az arab könyvpiaczokon, úgy hogy tudományos fontosságú kézirati munkákat — legalább arab téren — most inkább keresünk a British museumban Londonban, az Indian Iiouseban ugyanott, a Bodleyánában Oxfordban, Refailjában Lipcsében, a Legatum Warnerianumban Leydenben, a Sprenger Wetzstein és Petermann-féle gyűjteményekben Berlinben, mint ott, honnét ezen könyvtárakba kerültek; mondom, nem tekintve azon körülményt, hogy az arab philologia és a mohammedán vallástudomány legfőbb és legrégibb kútfőit az európai tudományszámjnak anyagi áldozatkészséggel párosult energiája elsöpörte azok sajátlagos hazájából oda, hol e tanulmányok az utóbbi évtizedekben új hazára találtak : — még egy körülmény állott be, mely a kéziratok gyűjtését ez idő szerint eltávolította a napirendről. A mohammedán embereknek minden Európa útján megismert találmány felhasználása ellen, mely náluk meghonosodni kezdődött — nem zárva ki a gőzmozdonyt és a távirdát sem — eleinte rémítő ellenszenve mutatkozott. Midőn Damaszkusban legelőször lépett fel a telegraph, mint hallottam, a vallástudósok között nagy vita támadt a fölött, vajon igazhitű muszlimnak megvan-e engedve, hogy éljen ezen újítással vagy sem; míg végre a tudósok feltaláltak valami traditiót, amelybe belekapaszkodhattak e »bid'á« felhasználásának megengedésére nézve. »Bid'á«-nak neveznek tudniillik minden újítást, melyről feltehető, hogy a prophéta nem ismerte, nem is használta. Némelyek, mint a wahabik és némely, különösen északafrikai orthodox körök, egészen a dohányzásig terjesztik a bid'á fogalmát; a syriai ember pedig, ha nem is azért, hogy a fogalom vallási consequentiájának alávesse magát, de mégis elég jellemzően, az egy tized óta lábra kapott papírszivarkákat szokta bidának nevezni a csibuk és arghíle ellenében. Midőn tehát legelőször volt szó a könyvnyomdászat meghonosításáról, természetesen a »pharisaeusok és írástudók« rögtön előállottak azon ellenvetéssel, hogy az ilyen frengi találmány be-