Ivannovics György: Az ikes igékről. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. VI. kötet 10. szám, 1877)
AZ IK-es IGÉKRŐL (Felolvastatott a M. Tud. Akad. 1875. május 31-kén, folytatólag junius 21-kén és deczember 13-kán tartott üléseiben.) ELSŐ RÉSZ. A Révai és Verseghy közt vívott harcz nem fejezte be végképen az ik-es ragozás szülte vitákat. Megújította a harczot Riedl Szende: »Van-e elfogadható alapja az ik és ragozásnak ?« czímű értekezésével, amelyet a tisztelt Akadémiában 1872-ik évi április 22-én, és folytatólag junius 3-án, 27-én, 30-án olvasott fel. E munka végén, saját nézetei kiegészítéséül, számosabb tételt idéz Takács Istvánnak hozzá beküldött kéziratából; csillag alatt pedig fölhívja figyelmünket Magyarházi mívecskéjére. (Uj nézetek a magyar nyelv szerkezetéről. I. szám. »Őszinte figyelmeztetés az ik-es igék divatos ragozásának alaptalanságára.« A II. számban függelékül : »Újra az ik-es ragozás.« 1873.) Riedl a szóban forgó ragozásnak elvetését indítványozta értekezésében. Ő is, társai is vérmes reményeket tápláltak föllépésük sikere iránt. Takács ezt mondta többek között: »Csak valamelyik tekintélyesbirónk föllépése szükséges, és példaadása, mely szerint e sajátságos ragozást művében mellőzi, futótűzként fog az irodalomban is elterjedni.« Magyarházi erősen hitte, hogy »még mielőtt az 1873-ik év leáldozik, az ő táboruk sokkal nagyobb lesz, mint az ikes ragozáshoz ragaszkodóké.« M. TUD. AKAD. ÉRTEK, A NYELV. TUD. KÖRÉBŐL. 1875.