Zichy Ágost gr: Tanulmány a japáni művészetről. 18 fametsz. Ábrával. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. VIII. kötet 4. szám, 1879)

A JAPÁNI MŰVÉSZETRŐL. (Olvastatott, a M. Tud. Akadémia 1879. évi nov. 3-án tartott ülésében.) BEVEZETÉS. Bárhol a föld kerekségén az ember nyomaira találunk, az ő teremtő szellemét műveiben ismerjük fel és a népek erköl­csi történetét leginkább a művészet termékeiben tanulmá­nyozhatjuk. Mint nyilatkozatai a szépészeti tehetségnek, mely különféle mérvben létezik a nemzetekben, egy művelt népnek műemlékei, számtalan és gyakran jelképes alakjaikban, minden egyéb tanúnál ékesebben beszélik el nekünk, mi volt e nép eszményképe, mikép fogta fel a szépet, az életet és a dolgok egyetemes rendét, mily szemekkel nézte a természetet, az em­bert, az Istent ? Athenében a Parthenon, Rómában a Forum sok tekintetben világosabban szólnak az utashoz, mint az iro­dalom emlékei és a­ki a pyramisok vagy pedig Philae romjai közt vándorol, még az egyptologok segítsége nélkül is képes lesz rég elmúlt századok világnéz­etét gondolataiban össze­alkotni. Még gyümölcsözőbbé válhatik azonban kutatásunk oly nép között, melynek jelene ezer szállal függ össze annak múlt­jával, hol a műemlékek még ma is megfelelnek a nemzet gon­dolkozásmódjának és hol most is fennállanak, vagy legalább a legközelibb múlt időben fennállottak még ama viszonyok, me­lyek között ama műemlékek keletkeztek. A japáni művészet már túllépte tetőpontját és felmu­tatta mind­azt, mit teremteni képes volt. Nagyon is biztos jelenségeken meg lehet ismerni, hogy a hanyatlás ideje bekö­vetkezett , valamint Egyptom Görögországgal való érintkezése folytán, úgy Japán Európával lépvén érintkezésbe, sem volt képes legalább mostanáig, jeles hagyományait érintetlenül M. T. AKAD. ÉRTEK. A NYELV- ÉS SZÉPTUD. KÖRÉBŐL.­­*

Next