Goldzieher Ignácz: A muhammedán jogtudomány eredetéről. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XI. kötet 9. szám, 1884)

A muhammedán jogtudomány eredetéről. (Olvastatott a M. T. Akadémia 1884. január 7-én tartott ülésén.) Az iszlám körében e vallásos rendszer létezésének tizen­három évszázada alatt kifejlődött szellemi tevékenység egyik ága sem részesült olyan széles m­ű­veltetésben, mint az a tudo­mány, melyet a muh­ammedánok a legfőbb és legfontosabb tudománynak tartanak és »Ilm al-Fikh« elnevezéssel jelölnek meg. Ez elnevezést muhammedán­ jognak vagy kánonjognak szok­­ták fordítani, de e fordítás nem meríti ki az egész fogalmat és nem írja körül az egész kört, melyet a Fik­h magába zár. A Fikh­ ugyanis nemcsak az egyházi és polgári jog minden pontjára terjed ki, hanem szabályozza a vallásos szokások és observantiák legapróbb mozzanatait is. Minthogy így a muhammedán élet legcsekélyebb részleteire is kiterjed, az iszlám legelső idejétől fogva nemcsak tudománynak, hanem »a tudománynak« is ne­vezték s minden egyéb ismeretet csakis mint neki szolgáló se­gédtudományt becsültek meg és fontosságát a szerint mérlegel­ték, a mint »a tudomány« alapos kifejtésében több vagy keve­sebb hasznot hajt, több vagy kevesebb segélyt nyújt. E tudomány az, mely egészen a legújabb időkig a muham­medán nevelés alapját és czélját képezi, melynek legelső elemei felé fordul a legelemiebb oktatás és melynek sokágú tárgyalása képezi a mecsetben­ főiskolák foglalkozásának középpontját. Ha a muhammedán ember »tudósok«-ról ('ulemá) szól, akkor egé­szen a mai napig a kánoni tudósokat érti ez elnevezésen. Pá­ratlan gazdagságú és terjedelmű az az irodalom, melyet a mu­hammedán vallásra tétt összes nemzetek közös munkája e tu­dományban megteremtett. A muhammedán törvény már az iszlám második századában megérte eodificáti­óját és azóta a ÉTIT. A XVT T.V- ÉS sz.ÉPTEN. KÖHÉBÖI..

Next