Kont Ignácz dr: Seneca tragédiái. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XII. kötet 1. szám, 1884)
Seneca tragédiái. (Felolvastatott a m. t. Akadémia 1882. jun. 5-én tartott ülésén.) A római császárság idejéből tíz tragédia maradt ránk melyek egyetlenek a világirodalomban, nem ugyan nagyszerűségüknél fogva, hanem azért, mert nem is tudjuk biztosan, hogy kitől valók, mikor írattak, író művei-e, színrehozattak-e egykor, vagy pedig csak felolvasták-e őket. A tudósok ítéletei e darabokról a régibb időkben s részben ma is annyira szétágaznak, hogy egyesek e darabokat a görög minták fölé helyezték, mások a latin költészet legszebb maradványait látták bennök; ezek ezt vagy azt a darabot az egekig dicsérték, míg mások ugyanazt a darabot iskolás gyermekek próbálgatásának nevezték. Ebből azután sok érdekes vita fejlődött, ami a darabok mélyebb átkutatására vezetett. Ha még hozzáveszszük, hogy e darabok a római tragédia egyedüli maradványai, hogy a köztársaság idejében élt tragikusoktól csak töredékek maradtak fenn, akkor még az a kérdés is felmerül: vajon e tragédiákból megítélhetjük-e a köztársaságiakat is, amelyek a nagy műbíráló, Horatius szerint sem voltak megvetendők, vagy annyira különböznek-e e tragédiák a megelőzőktől, hogy nem is hasonlíthatók velük össze. Látjuk tehát, hogy e darabok már mint kuriózumok is érdekesek, s annyival inkább nem lesz felesleges velük egy kissé behatóbban foglalkozni, minthogy nekünk nincs egy oly értekezésünk sem, amely e tragédiákról szólana.De ne várja tőlünk senki,hogy mindezeket a nehézségeket, melyeknek megoldása vagy általában lehetetlen, vagy csak az idő kérdése, e helyen megfejtsük. Ezt nem teszszük már azért sem, mert nincs az a vélemény és M. T. AK. ÉRT. A NYELV- ÉS SZÉPTUD. KÖR. 1884. XII. K. 1 . SZ. 1