Kálmány Lajos: Boldogasszony ősvallásunk istenasszonya. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XII. kötet 9. szám, 1885)

Boldogasszony ősvallásunk istenasszonya. (Olvastatott a M. T. Akadémia 1885. márcz. 2-án tartott ülésében.) Ősvallásunk felsőbb lényeit csak akkor fogjuk valóban megismerni, ha nemzetünk különböző törzsökéinek róluk fent­maradt hagyományait egybevethetjük. Erre a czélra törekszem — nem vélek tehát fölösleges munkát végezni — mikor a 1. osztály előtt Boldogasszonyunkról, mint ősvallásunk istenasszo­nyáról szóló, jobbára ismeretlen adataimat bemutatom. De épen ezért, mert adataim jobbára ismeretlenek, nem különben, mert vallomásaik az eddig ismert, Boldogasszonyunkról szóló fejtegetésektől részben elütök és mert a mythologiánkhoz tar­tozó adatok értékének meghatározására nem utolsó kérdés meg­jelölni a néptörzseket, melynek ajkáról lejegyeztük — első­sor­ban az adatokat megőrizte népről kell szólanom. Be kell vallanom, hogy Szeged népe, melynek kincseit ismertetem, másfél század óta szép számú szlávot, még több németet olvasztott magába. Más részről azonban legott meg kell jegyeznem, hogy adatai ellen ezért ezúttal kifogást nem tehe­tünk, mely állításom alább fog kitűnni, hol becsesebb adatainkat összevetem a népünkkel érintkező szerbek és németek hason­nemű adataival. Adatainkról fölemlíthetem továbbá, hogy több­nyire írást nem ismerő, magyar nevű öregek elmondogatása után írogattam le, és hogy a kiválóbbakat többektől is meghall­gattam. Végre felhozhatom, hogy abban a szerencsés helyzet­ben vagyok, mely szerint mindegyik adat találó helyét föl­jegyeztem, mi­által mindenki, ha állításomról személyesen akar meggyőződni, nagyobb nehézségek nélkül megteheti. Népünk beszédét megfigyelve többféle Boldogasszonyról hallunk említést tenni. Az egyszerűen Boldogasszonynak mon- M. T. AK. KBT. A NYELVE ÉS SZÉPT. KÖRÉBŐL. 1885. XII. K. 9. SZ.­­ .

Next