Kun Géza gr: A kúnok nyelvéről és nemzetiségéről. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XII. kötet 11. szám, 1885)
4 KUTIN GÉZA. graphiánk terén nem elszigetelt s páratlan történeti esemény, mely már ennélfogva is valósága iránt gyanút ébreszthet s méltó kételyre szolgáltathat alkalmat. Azon erős tételes adatnak, hogy a jászkúnok jelenleg magyarok, a múltra visszaható erejét annak bebizonyítására, hogy mindenkor azok voltak, el nem ismerhetem, mert annak ellene mond úgy a történelem, mint az ethnológia. Ismerünk feles számú népet, amely az idők folyamában mássá alakult, mint ami eredetileg volt, s elég legyen erre nézve hivatkoznom a megoroszosodott permiekre, a szlávvá lett bolgárokra, a törökül beszélő iráni szártokra, a Kabul és Herat közt lakó hezarokra, kik eredetileg mongolok voltak s ma perzsáúl beszélnek, s hogy az ókorból is legalább egy példát idézzek, a hellén eredetű gelonokra, kik a skytha budinok közt Herodot idejében nyelveket kezdettek ezekével fölcserélni. Elég legyen a példákból, melyeknek részletes előszámlálásával egy egész könyvet írhatnánk tele. Azt mondja értekező, hogy az általa felhozott erős tételes adat ellenében bizonyítsuk be tényekkel, határozott történelmi adatokkal, hogy a jász-kúnok valamikor csakugyan törökök voltak. Ezt úgy hiszem megtettük, úgy Hunfalvy említett értekezésében, mint én a Codex Cumanicushoz írt bevezetésemben. Nem mondom, hogy kimerítettük volna az érveket, de rendbe vettük a legfontosabbakat s jelen felolvasásom alkalmából is néhány újabb erősséggel fogom a régiek számát szaporítni. Szerző helyesnek tartja Müller Frigyes azon nézetét, mely szerint a nemzetet alkotó tényezők közt a nyelv az, amely legtartósabban öröklik nemzedékről nemzedékre, s legkevésbbé változó. Mi a kétségbevonhatlan tények nyomán e nézetet nem helyeselhetjük, mert valamely népfaj testi tulajdonságai kevesebbé, hosszabb idő alatt és nehezebben változnak, mint a nyelv. A jelenleg élő sémi fajbelinek szakasztott mását látjuk az óegyptomi domborműveken; a kopt megtartotta óegyptomi jellegét, de nyelve arabbá lett; a délszlávok egy jelentékeny része a török uralom alatt törökké lett, de physikai jellegök még most is szláv; a szártok külseje az iráni typus vonásait mutatja, de nyelvök török; a hezarek mongol typusa szembetűnő, de nyelvök perzsa; az erdélyi örmények megtartották fajok ethnicus jellegét,.