Joannovics György: Szórendi tanulmányok. II. rész. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XIV. kötet 2. szám, 1887)

Szórendi tanulmányok. (Olvastatott a M. T. Akadémiának 1886. márcz.­­2­2-én és 1887. márcz. 21-én tartott üléseiben.) II. RÉSZ.*) I. FEJEZET. 1. §. «A magyar mondat» cz. értekezésről. A mondat alkotó részei. Áttérek a B­r­a­s­sa­i szórend-tárgyazó fejtegetései méltatására. Itt, természetesen, az ő műszavaival élek, s az ő elmélete körében mozgok mindvégig. (L. értekezésem. I. rész. I. fejezet. 5. §.) A mondat dualismusa kérdését érintetten hagyom, mert kevés szóval ki nem fejthetném erre vonatkozó nézeteimet; hosszas tag­lalással pedig eltérítném a figyelmet a szórend kérdése érdemétől. A mondat alkotó részei, Br. szerint­em ezek: incicativum, zöm, egészítvény. E­z­t a részekre osztást helyesnek tartom. Alapos kifogást még az sem tehet ellene, a­ki, mint én, a szórend ügyében a Brassaiétól eltérő elméletet és fejtegető rendszert követ. Az egészre nézve csak egy észrevételem van, és ez az, hogy a mondat alkotó részei kapcsában elősorolt elvek («állítmányok» és «tagad­ványok») igen szűk körben mozognak. Br. elmélete a szórendezés és accentuálás legfontosabb mozzanatainak csak egyik részére alkal­mazható fa rendszerint nem-nyomatos szók rendére és accentusára.) Ezt a részt felkarolja teljesen, a másikat kizárja működő köréből. Kerekeszti ugyanis a természet szerint nyomatos (tehát hangsúlyos) *) Az I. részben (49.1. 17. sor fölülről) tartozni helyett olvasd: tartozom. M. T. A K. ÉRT. A NYELV- ÉS SZÉPT. KÖRÉBŐL. 1887. XIV. K. 2. SZ. 1

Next