Eger, 1867 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1867-11-21 / 47. szám

November 21-én 1867. V. évfolyam. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . . 2,. 50 „ Negyedévre . . . „ 30 „ Egy hónapra . — 44 „ 47. száma. EGER. Politikai , vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden halálozott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 la fizettetik. Kiadó­hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad­ a szerkesztőség ( Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch G. könyvkereskedése S minden Ur. postahivatal. _ Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő , egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. A dohányegyedárúság megszüntetése. (Vége.) Köztudomású, hogy az egyedáruság összes dohányszükség­letét csaknem kizárólag a magyar birodalom fedözte, holott az örökös tartományok, az egy Galicziát kivéve, úgyszólván mit sem termesztettek; ezen körülményben fekszik a különbség a két ál­lam egyedárusági jövedelme tekintetében, mert m­íg az osztrák dohányzó szükséglete kielégítésére kizárólag a dohánytörsekre volt utalva, addig a magyar birodalmi dohányzók nagy része azon vakmerőséget merte elkövetni, hogy a rémuralom minden ellen­őrzése daczára, saját véres izzadtságával termesztett dohányát füstölte el. Igen természetes ezen viszonykü­lönbségnek következmé­nye is, mely nem egyéb, mint hogy a birodalmi pénzügy a magy. sz. korona tartományaiból azon egyedárusági hasznot sohasem húzhatta, mely az osztrák örökös tartományokból eredő jövede­lemmel, tekintve a dohányzók számát, viszonyban lehetne. Hogy pedig ez nem puszta elméleti okoskodás, hanem gya­korlati eredmények által bebizonyított tény, azt az 1866-iki egyedárusági jövedelem elegendőkép nyilvánosságra hozza, mert m­ig az öszbirodalomban 7 millió dohányzó 58,371,890 frtnyi árut fogyasztott, addig a magyar sz. korona tartományaiban a fenteb­bi számitásmodort követve 2,688,394 dohányzó csak 15,519,168 frtnyi árut vett az államtól, holott, ha a magyarhoni dohányzók számukkal egyarányosan fogyasztottak volna, úgy a honi dohány­­főzsekben 22.110.575 frt értéket kellett volna elárusítani. Ha tehát — s most jövök az eredményre, melyet e fogyasz­tási viszonyok különbözőségére alapítok — Magyarhon eddig is csekélyebb arányban járult e közvetett adónemhez, úgy a do­hányzási adó behozatala után sem fizethet nagyobb összeget, mint a­mennyi a magyarhoni tiszta egyedárusági jövedelem he­lyettesítésére szükséges. Czéltalan és hibás ennélfogva az adó­átlagot az egész birodalomra nézve kiszámítani, mivel ez más lesz Magyarhonban, s tetemesen különböző és sokkal nagyobb lesz a Lajthán túl. Különben most előlegesen az a fő feladatunk, hogy a do­hányzási adónemnek elfogadását itt is, ttlnan is sürgessük, mely kétoldalú elfogadás nélkül alig leend lehetséges csak egye­dül honunk részéről megszüntetni az egyedáruságot, mivel azon peremben, midőn az Magyarországban megszü­ntettetnék, Ausztria saját dohányegyedárusága védelmére kénytelen volna közbenső vámvonalat (cordont) húzni dohányunk ellenébe, miáltal főczé­­lunk, t. i. dohánynyali külkereskedésünk ismét csak nem volna elérve, sőt teljesen meg volna semmisítve, mert dohányunk kettős vámvonalon terheltetvén meg, a külföldi dohán­nyal semmi eset­re sem versenyezhetne. De ha mégis, mintegy bizonyítási érvül, akarjuk fölhasznál­ni a dohányzási adó átlagának kiszámítását, úgy azt minden or­szágban külön-külön kell fölvenni. Igen sajnálom, hogy e czél elérése végett a magyarhoni dohányelárusítás legközelebbi hat évi adataival nem rendelkez­­hetem, de ha kezeim között volnának is, azokat az eddig követett fonák számításmodor miatt a magyarhoni tiszta jövedelem kitu­dására nem használhatnám, mivel az összes birodalom számára vásárlott dohány a magyarhoni dohányjövedelemből fizettetvén ki, ezen nagy kiadás következtében az erre vonatkozó kimutatá­sokban Magyarhon tiszta dohányjövedelme igen csekély összegre sülyedt alá, m­ig az ausztriai ennek rovására jelentékeny túlsúly­ra emelkedett. Hogy azonban a magyarországi átlagot e körülmény daczá­ra is legalább megközelitőleg kimutathassam, fölhasználom a már fentebb is közlött 1865-iki adatokat. E szerint volt összes magyar birodalmi bevétel 15,519,168 frt, melyből, ha rá az ezen évi öszbirodalmi kiadás és tiszta jö­vedelem arányát alkalmazzuk, kiadásra esik 7,771,131 frt, tiszta jövedelem tehát marad 7,748,037 frt, mely összeget ha a magyar birodalmi dohányzókra elosztanók, kiknek száma — a munkálat egysége kedvéért a fentebbi számításmodort híven követve — 2.688,394 egyén, holott mindenki tudni fogja, hogy hazánkban a dohányzás a húsz éves kor elérte előtt kezdőtik, s másrészt, hogy nálunk a dohányzásra képes férfiak nem minden harmadika, ha­nem, hogy sokat ne mondjak, minden 10—15-ike nem dohányzó, — akkor egyes dohányzó évi terheltetése 2 frt 88 krt teend. Ezen év azonban az egyedáruságra nézve nem a legkedve­zőbb, hogy tehát a fentebbi birodalmi táblázatéval teljesen egy­­arányú eredményt nyerhessek, viszonyba állítom az 1865-ik év e magyarhoni dohányzási adóátlagát a többi 5 év 2 hó birodalmi átlagaival, s az ily módon nyert 6 évi magyarhoni átlagok közép­számát*­ veendem föl, s ez egy-egy dohányzóra 2 frt 92 kr. Ausztria e tárgyra vonatkozó viszonyainak fejtegetésébe bocsátkozni ez alkalommal nem feladatom, annyit mégis megem­líthetek, hogy annak dohányzási adóátlaga szintén nem 4 frt 17 krt, hanem ennél többet vagyis 5 frt 42 krt képviselend. Ezen végeredmények kétségtelenné teszik fentebbi állításo­mat, miszerint e kérdésben tiszta eredményre nem az absolut Ausztria egyetemes felfogása, hanem mind a mai Ausztriának, mind Magyarországnak külön-kü­lön szempontokból való vizsgá­lata útján juthatunk el.­­ Mert tagadhatlanul nem mindegy az egyikünkre nézve sem, hogy várjon 4 frt 17 krt, vagy 2 frt 92-őt fizetünk-e évenkint. Ily módon a magyar kincstár ez adónemből körülbelül 8 millió forintot húzhatna, mely összeg a dohányzók évenkinti sza­porodása s a dohányra vetett mérsékelt vám jövedelme által foly­ton növeltetnék, nagy részben megmenekülne a még máig sem igen kedvelt pénzügyőri intézménytől, megmaradna az ezen intéz­mény föntartására szükséges s fölötte tetemes kezelési költség a nemzet zsebében, szóval, mind a kincstár követelménye ki leene elégítve, mind mi, kiknek ha 7—8 millió évenkint kezünk közt maradhat, s megszabadulhatunk a 18 éven át kínosan tiszt kelle­metlenségektől, bizon­­nyal nem lehetene okunk panaszra. Sőt a­mi ez utóbbiban­­ az adózók előnyére szolgál is, közvet­ve szintén csak a kincstár jövendő javát mozdítja elő, mert ha pénztőkékben amúgy is szegény nemzetünk csak e 7 milliónyi összeget is okszerűen befektetheti gazdászatába, iparába, ezáltal a közjólét s pénzügyi értelemben, az adózási képesség emelkedni fog, s így hazánk fölvirágzása érdekében, ha megerősödésünkre néhány évnyi időt nyerünk, a jelenleginél nagyobb mérvben is fogunk adózhatni, mivel ugyanis nem azáltal segít a pénzügyi kormány egy az elszegényedés felé közelgő nemzeten, ha adó­terhét folyton kevesbíti, mert ez által az elszegényedés még­sem lesz megakadályozva, hanem, ha a nemzet vagyontőkéje helyes .) A magyarhoni átlagok ez utolsó 6 év 2 hóba­ s a következők .­1862- ben 3 frt 10 kr. 1863- ban 3 frt 11 kr. 2 hó-ban 3 frt 53 kr. 1864- ben 3 frt 11 kr. 1865- ben 2 frt 88 kr. 1866- ban 2 frt 54 kr. 1867- ben 2 frt 77 kr. átlag 2 frt 92 kr.

Next