Eger, 1869 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1869-07-15 / 28. szám
VII. évfolyam Julius 15-én 1869. Hirdetésekért minden halálozott petit sorhely után 4, bélyegadó tejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr fizettetik. Előfizetési díj: l.gesz evre . Félévre negyedévre . Fijy hónapra Egyes szám . 28. szám. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a ly C GUTH1 nyomda, S, tö fizetéseket clímran .* a szerkesztőnél (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch G. könyvkereskedés s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő, egyszeri közzétételért bélyeggel együtt l frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler. — Pesten: Zeisler M. király-utcza 47. sz. , 5 ft kr. . 2 ft 50 kr. . I ft .$<> kr. . — 5 kr. — 12 kr. Egy idézet az „Ellenör“ből. Horváth nagyszerű s mély tudományi mintaszónoklatában oly sok igazságot mondott el, melyek már rég mindenikünk ajkán ültek, de még senki által ily bátran el nem mondattak, hogy egész természetesnek találtuk azt is, miszerint ez, az általa magát találtaknak érzők részéről a leghevesebb fölháborodással fog fogadtatni. S valóban a történtek fölötti méreg bevite az ellenzéki sajtó írói karát még három nappal ez események után is, s mert a Horváth mondotta igazságokat megtámadni nem voltak képesek, dühöket azon törték ki, hogy Vukovichnak a zaj miatt lehetetlenült szólásjogát elvontnak kürtölék, s a legvakmerőbb kifakadásokat közölték e miatt lapjaikban a jobbpárt ellen. Csak egy drastkus példát akarunk idézni az „Ellenőr“ jul. 6-iki száma vezérczikkéből, s bár megváljuk, hogy kissé félünk az ily idézetek lenyomatásánál attól, hogy műveit előadáshoz szokott olvasóink méltó megbotránkozását idézzük elő ily szenvedélytől tajtékzó közlemények ismertetéséért; mindazáltal ennek is kitesszük magunkat; csakhogy azon czélunkat, miszerint ellenzékünk támoszlopait valódi képekben bemutathassuk, elérjük. Ez idézet így szól: „Ugyan meddig tűri még el a többség java azon garázdálkodást, mellyel értelmetlen mamelukjainak botrányos magaviselete rontja meg, nem csak a kormánypárt törvényhozási testületének műveltségi hitelét, hanem magát az országgyűlés tekintélyét is ? Ezen otromba had, mely rikácsoló eszelősségének szolgai pörpatvarkodása által véli bebizonyíthatni buzgóságát, a hatalom urainak kegyeket osztogató színe előtt, egy rövid hét alatt is kétszer és annyira kompromittálta a jobboldalt, hogy ez csak Deáknak köszönheti, ha megmenekült az önkénykedésre természetesen következő lelkületi felháborodásnak zűrzavarából. (Ejnye mily gyönyörű !) Ideje lenne már, hogy a jobboldal komoly és tisztelt férfiai (no nagy csoda, hogy van még a jobboldalon, kit tisztelni képesek az Ellenőrnél, már már azt hittük, hogy a tisztelés érzülete a lap belügyi íróinál bármi iránt is egészen kihalt!) véget vessenek a körükbeli garázdák paczkázásainak, s féken tartsák barbár portyászaik hetvenkedő csapatját (no ugyan olvastak e valaha olvasóink ilyen kanászirályt?); mert elhihetik nekünk, hogy a baloldali szenvedélyek felkorbácsolása által nem erősítenék állásukat az országos közvéleményben, melyre pedig mindig és mindenütt a kormánypolitika vezéreinek kell legtöbb s legéberebb figyelmet fordítani. Annyi bizonyos — és tapasztaltathaték — hogy a többségi zsarnokocskák ordítozó oktalanságának uralkodását nem hajlandó többé megszenvedni az ellenzék. S mert ismerjük pártunk sértett érzelmeinek lázongását (be szép !) , de egyszersmind feltesszük a kormánypárt becsült többségéről, hogy parlamenti életünket a dicséretes tevékenység közérdekű vitatkozás s a törvényes rendszeretet legfensőbb s legtisztességesebb küzdtere gyanánt óhajtja tekintetni és emlegettetni: kérjük a jobboldal főnökeit, hogy fegyelmezzék mamelukjaikat nem csak az engedelmes szavazásra, hanem az illendő magaviseletre is. Ha az ember ily vakdühöt, ocsmány szenvedélykitöréseket olvas, valóban megáll az esze, mert nem birja fölfogni, hogy miként lehet egy embernek a külföldi müvelt társadalomban 20 évet tölteni, s hazajővén egy oly lapot alapitni, mely az ily fékvesztett vakmerő durvaságok ápoló dajkája. Hát így szokás beszélni egy törvényhozási pártról, melyet a nép bizalma emelt a polozra, csak úgy per otromba had, barbár portyászok, hetvenkedő csapat, ordítozó oktalan zsarnokok, paczkázó garázdák, eszelős szolgahad, értelmetlen mamelukok ? hát illyenek azon polgárulás gyümölcsei, melyeket az „Ellenőr“ nyugatról hozzánk átplántálni törekszik ? ez a csárdás szólásmodor-e az ? Bizony pirulni kell azon újságírónak, kinek revisióján ilyenmegfeledkezett — aligha józan ész szülte — mondatok mennek keresztül. S még ugyané hasábokon merészelnek írni a törvényhozás tekintélyéről, hol ily elbizakodott kiszámítottsággal igyekeznek azt aláásni? nem forr-e föl ily kétszínű eljárás fölött minden honpolgárnak szeplőtlen erkölcsi önérzete? Már ha minden egyes képviselő sértése, a nemzet megsértésének vétetik, minek lehet akkor egy ily eljárást, egy ily vakmerő megtámadását a nemzet képviselői nagy részének nevezni? Nem szükség pálczát törnünk ez eljárás fölöt, mert meg vagyunk győződve, hogy minden olvasónk tudni fogja, miként ítéljen e fölött. Ha az Ellenőrnek ily esetekben önmegnyugtatására elegendő egy néhány Anglia és Amerika lapjaiban előforduló gorombaság idézése, s ezek által már erkölcsileg megengedettnek tartja a hason cselekvést, úgy nincs okunk irigyleni gondolkodásmódját; mi azonban az ilyen dolognál honi — s nem importált magyar becsületérzetünket szoktuk mindig elsősorban tanácsadásra fölhívni. _________ S. F. Mit kell tennünk a cselédügy javítására? II. Hogy a cselédrendszer a kor kívánalmának teljesen megfelelhessen, egy jó cselédrendtartásnak behozatalán felül más intézkedéseket is kell tennünk. Én úgy vélekedem, hogy a cseléd osztály javítására és tökéletesítésére hatni kellene : a) mindenek előtt a lelki s szellemi mivelődésre szolgáló intézkedések által; mert valamint minden osztálynál, úgy a cselédeknél is a lélek nemesítése képezi azon forrást, melyből minden jó erkölcs származik. b) Kívánatosak oly intézetek, melyek a cselédeknél egyrészt a takarékosság, másrészt a munkásság ösztönét s ingerét kifejtsék, s minél magasb fokra emeljék. Végre: c) elkerülhetlenek oly intézkedések is, melyek a cselédek anyagi jólétét az élet minden körülményei közt biztosítják, vagy hogy legalább a nyomortól, ínségtől és így az elsülyedéstől megóvják. Túlnyomó fontosságot helyezek a cseléd osztály lelkületének és sorsának javításánál kétségkívül azon eszközökre, melyek annak lelki és szellemi kiképzését tűzik ki czéljokul; mindazonáltal most csupán azon intézetek ismertetésére s ajánlására fogok szorítkozni, melyek a cselédek munkásságának s takarékosságának kifejlesztésére és sorsuk anyagi biztosításának eszközlésére törekszenek. Cselédeink a jelen időben legnagyobb részt csak azért dolgoznak , mert az után élnek, tehát csak úgy végezik a dolgot, hogy az el legyen végezve, nem gondolva annak minél pontosabb, minél lelkiismereteib elvégezésével, ők a mi hasznunkban, saját érdekeiket nem látják, és azért csak az van szemük előtt, hogy a kiszabott munkát elvégezzék, s nem az egyszersmind , hogy hasznunkat mozdítsák elő. Miután csak a kikötött bérért dolgoznak, azt pedig mindenkitől megkaphatják, azért nem sokat törődnek azzal, hogy itt vagy amott szolgálnak-e? Innen van az, hogy mai cselédeinknél oly gyakori a helyváltozás, hogy nem ragaszkodnak gazdáikhoz. E hiányok pedig olya-