Eger, 1870 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1870-01-13 / 2. szám
till. évi folyam Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . Negyedévre . . 2 ft 50 kr. . 1 ft .Olki. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám . — 12 kr. 2. szám Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. •Január 13 an 1870. Hirdetésekért mind a halálozott petit sorhely után 4, bélyegadó fejéien minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr fizetie.ik. Kiadóhivatal: a lyceumi nyomda, kis fizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsek G. könyvkereskedés s minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő, egyszeri közzétételért bélygzik együtt 1 Irt. 30 kr. A vadászati ügy. A vadászati ügy szabályozását, ott, hol a mezei rendőrség és az erdőtörvény életbe léptetve van, hacsak ezek üdvös hatását gátolni nem akarjuk, késleltetni tovább nem lehet. De nem mellőzhető az különösen a rendszeres büntető-törvénykönyv behozatalánál sem, azért a művelt külföld törvényhozásai ugyanakkor, midőn a büntetőcodexeket életbe léptették, párhuzamosan terjesztették ki figyelmüket a vadászati ügy törvényes szabályozására, így Bajorországban már 1806. évben (Miksa József király alatt), a westabaliai királyságban (Napoleon Jeromos által) 1808. évi febr. 6-án, Poroszországban pedig még korábban rendszeresittetett az. Vitéz és lovagias jellemű nemzeteknél mindenütt kedvencz foglalkozás a vadászat, s a magyarnak, mint épen az ily jellemű nemzetek egyikének, szintén kedvencz időtöltése s mulatsága volt az a legrégibb időtől kezdve egész a mai napig, s ez az oka, hogy habár nem mindenütt ismeretes is nemzetünk Európában, nagyszerű vadászatainak hire régen messze túlhatott a Kárpátokon, s a külföld megszokta a magyart vagy dúló csaták, vagy bölények, medvék s farkasok viadalai közt képzelni. A vadászat azonban polárosult nemzeteknél ma már nem csupán időöltés, hanem a népgazdászatnak egy jelentkény ága, mely szoros összeköttetésben áll a nemes állatok tenyésztésével. S ily viszonyok közt természetes, hogy a törvényhozás figyelmét sem kerülheti ki e tárgy, minthogy akkor, midőn e nemes foglalkozást népgazdászati ággá törekszik emelni, s a gyönyör ködtetőt a hasznosan összekötni, föladata egyúttal ekörül a jogok határát is kimérni. Nálunk e részben a régibb időben a jog mezeje nem csak igen tág, de majdnem korlátlan volt. Az egyszerű p>».torkodó, vadászó életben csekély volt a súrlódás, kevés az összt ütközési pont, a nép szilaj erejű ugyan, de erköcstiben tetemesen el nem fajult; alacsony önzés,haszonvágy,igazságtalanság.mí yek utóbb nemcsak a buli kalandok, s az azok által növekedő garázdaság clnm hátrán következő ényei, hanem a közösen gyakorolt jog szttagolása s szorosb korlátozásának kifolyásai is lőnek, — nem voltak uralkodó szenvedélyek sem idézék elő azon szükséget, hogy a törvények féke által ellensúlyozasanak. Régibb törvényhozásunkat tekintve, már a tizenhatodik században látunk ugyan intézkedéseket, melek a vadászati ügy szabályozása körüti tétettek, de mindezen intézkedést két távolról sem mondhatjuk oly jogi inteménynek, mely a volt jobbágyi és földesúri kapcsolatokon tölti, akár a tulajdonjog, akár a népgazdászati érdekei* magasb látköréig emelkedett volna. így olvassuk például Ulászló királynak 1504 évről kelt ötödik deremma 18 ik czikkelyében, hogy „vonatin et aucup un mstics prohibrrvn“, s különösen „ut nemo colonorum et rustico un liüris regni wnatimnes cervorum, damuarum, lepornmque et aproruhi, item aucnpia phisianorum et caesaréorum — vulgo császármadár —■ ex re re pia sumat.“ A későbbi törvénybe ás, különösen pedig az 1729 iki országgyűlés, valamint továbbá a Mária Trén által behozatott urbérszabályozó rendelvény némi elöl vestett Ugyan, de ezen belépés sem t ijedt messzebb, mint hogy a tilalmas vadászat, mint bűntény szóró abban fbrmuláztatott, s azok egy n k s osztályok, melyek a vadászatra jogott’attak, egyenkiot • I '» z-im 15ttattak. Minden e tárgyhím hozott törvény azonban még mindig csak a körül forgott , hogy min i korlátok közt ügyen szabad a parasztnak is rémleg gyakorolni a vadászat jogát, és hogy mi-’y kiváltságok illessék e Téren a nemesem!)t. Ugyanis minden nemesember szabadon vadászhatott, tudni.Ilik a maga ha‘áában — de tilalmaira volt, hogy ezen joggyakorlat által a jobbágyoknak, vagy bárkinek is kár okoztassék. A nemesembe továbbá földbirtokának felerészét tilalom alá vethette, a mi azonban csak az ő külön folyamodásának következtében kirendelt küldöttség jelentésére s a megyei közigazgatás engedélyével történhetett. A nem tilalmazott helyeken s a fajzási határidőkön kivül, minden nemesembernek s nemesi jószágot birtoklónak jogában állt, bárkinek birtokában űzni a vadászatot; katonatisztek azonban, ha mindjárt magyar nemes származásúak voltak is, csak azon ha árban vadászhattak, a melyben elszállásolva voltak, a mennyiben a jelenlévő birtokos engedelmét arra különösen kinyerték, a vadászatot egyedül mulatságból űzték. A jobbágyoknak s nemesi osztályhoz nem tartozó személyeknek saját telkeiken kivül tilos volt a vadászat; a városi polgároknak szintén csak saját határaikban volt szabad vadászni, a külföldieknek s közkatonáknak ellenben sehol és semmiféle birtokon. Örömmel tapasztaltuk, hogy kormányunk a vadászati ügy korszerű rendezésének szükségét belátva, sietett egy, erre vonatkozó törvényjavaslatot kidolgozni, melynek főbb pontjait a következőkben foglaljuk össze: a) E törvényjavaslat fölhatalmazza mindazon földbirtokosokat, kiknek egy tagban vagy összefüggésben álló részekben legalább ‘200 holdas birtokuk van. holdját 1200 □ ölével számítva ; vagy kiknek birtoka 200 holdnál kisebb ugyan, de kerítéssel kellőleg el van zárva, vagy belső telket vagy szigetet képez, — kérdéses birtokaikon a vadászat szabad fizetésére. b) A kisebb és körül nem kerített birtokokon a vadászatot űzni tilos az illető tulajdonosoknak, hanem az egy határbeli tulajdonosok, illetőleg a község, melyhez a kisebb birtokok tartoznak, kötelesek a vadászati jogot együtt haszonbérbe adni. c) A haszonbér a tulajdonosokat jószágaik terjedelméhez mért arányban illeti. Azon községekben, hol a birtokszabályozás és az úrbéri elkülönzés még nem eszközöltetett, a vadászati jog a községi közös legelőkön és erdőkben a községet; azon erdőkben, melyek a korábbi földesur tulajdonát képezik ugyan, de a volt jobbágyokat illető faizási vagy egyéb szolgalmakkal vannak terhelve, kizárólag a volt földesurat; irtványokon, udvartelki fölfizetés mellett birt (curialis és censualis), vagy hegyvám, vagy tized és egyéb úrbéri természetű tartozásokkal terhelt ingatlanokon pedig a jelenlegi birtokosokat illeti, d) Azon községekben, hol a birtokszabályozás és úrbéri elkülönzés megtörtént, és a korábbi földesur a vadászati jogot a volt ni béresek tulajdonában magának jövőre is föntartotta az ily kikötés érvényét veszti. A volt jobbágyok azonban kötelesek, ha a fö d<sur a vadászati jog föntartásáért akár ingatlanban akár más módon bármi árt adót, azon szabályok szerint megváltani, melyek az úrbéri természetű szolgálmányok megváltására külön törvény által megállapittattak. e) A vadászati jog legalább hat évi időtartamra adandó haszonbérbe. A bébeadás mindig nyilvános árverés útján történik, szokott kihirdetés alapján. f) A vadászati jog kibérlőjéül csak azon egyének fogadtatnak el, kik erkölcsleg semmi kifogás alá nem esnek, rendes adófizetők, honpolgárok és a vadászatban szakértők. g) Aki a tulajdonosnak, vagy ha a vadászat bérbe van adva, haszonbérlőnek engedélye nélkül vad is, 10 ft től 60 fűig, s ha a idászat lóháton történt, 20 ft’ól . 100 f-ig terjedhető pénzbüntetés- 1 tarfrté, «***. » 10 ^ ",6le« 200 «* (Iliét.