Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-16 / 37. szám

— 290 — 14-én tartott bizottsági ülésben ejtetett meg , mikor is Kürthy Ferenc a megyei árvánszék elnökének 60 szótöbbséggel jön megválasztva. Dacára, hogy e választás , elvi szempontból a párt ellenére, s a párt egy tekintélyes és jeles tagjának mellőzésével, a párt tagjai által is jelentékenyen elősegítve ejtetett meg : őszinte megnyugvással vesszük azt tudomásul , mert a megválasztott K. F. elnök úrban egy ritka becsületességű, mély igazságérzetű, fáradhatlanul buzgó, türelmes és tapintatos oly derék tisztviselőt van szerencsénk ismerni, ki e sok kitartást, erélyt és munkát igénylő fáradságos és — árvaügyi viszonyaink rég kívánatos rendezése tekintetéből — nehéz állásnak, melylyel a megyeközönség bizalma ez alkalommal oly fényesen megtisztelte, méltókép megfelelni tud, és — reméljük — akar is. E választási esetre vonatkozólag azonban nem mellőzhetjük el, curio- Bumként, megyénk egy geniális férfiának, Németh A. úrnak elmés bon-motját ide jegyezni. „Sok lúd disznót győz, — monda a megejtett választás után, szokott ékességével, Albert úr. A Nánásyhad női ága, összeköttetései folytán, oly erős és hatalmas, hogy a férfiágat ezúttal teljesen legyőzte." — Ismeretes dolog, hogy a megválasztott árvás-széki elnök úr neje, Nánássy Lujza úrnő, egyike a hevesmegyei nőegylet legtevékenyebb tagjainak, az árvák legbuzgóbb gyámolainak, s társaséletünk éltető, emelő géniusainak. — A másodmérnöki tisztre Hám István, végzett technikus és gyakorló mérnök közfelkiáltással jön megválasztva. A közgyűlés lefolyásának részletei megyei tudósításunkban olvashatók. lag jelentékeny, mert havonkint több ezer ftra menő jövedelmet biztosít az államnak. E körülmény tanúskodik egyszersmind Eger város élénk kereskedelmi - üzleti forgalmáról. Jelentékenyen fogja növelni e forgalmat az egri szárnyvonalnak az északi államvasúttal, s ez által a világforgalommal leendő közvetlen összeköttetése, melynek az országos képviselőház által is elhatározott foganatosítása Eger városát a megye egy tekintélyes részével fogja vasúti kapcsolatba hozni. A vámosgyörk-gyöngyösi szárnyvonal mindezen előnyöktől már csak azért is távol áll, mert Gyöngyöstől való tovább vezetésének legyőzhetetlen akadályul a Mátra hegység áll útjában. — Ugyanezen úttalan hegyláncolat szakasztja el Gyöngyöst Heves megyének Mátrán túli vidékétől is , mig Eger városát a megyének úgy eme, mint egyéb vidékeivel, valamint a szomszéd megyékkel is részint jó karban tartott, részint épülőben lévő állami s megyei utak kötik össze, melyek a közlekedést jelentékenyen megkönnyitik, s előmozdítják. Ezen kívül az egri járásba és Eger város szomszédságába esnek Hevesmegye legnépesebb, s legvagyonosabb bor- és dohánytermelő községei, mely utóbbiak részére a kir. kincstári dohánybeváltási hivatal is az Egerrel szomszédos Kápolna községben van elhelyezve, s melyekkel a Gyöngyösvidéki községek a versenyt távolról sem állják ki. 4. Azon anyagi és szellemi tényezők, melyek Egerben századok hosszú lefolyása alatt, mióta nem dicstelen fennállása a történelemben fel van jegyezve, összepontosultak, hasonlókép méltóvá teszik arra városunkat, hogy az igazságszolgáltatás központja maradjon. Anyagi tekintetben Eger piaca kereskedelmi központját képezi nemcsak Heves megye nagyobb részének, hanem a szomszéd Borsod, Nógrád és Gömör megyék közelebb fekvő részének is. Van Egerben a nagyszerű, s az ország, sőt külföld nevezetesebb kereske Az egri kérvény. (Vége.) A füzesabony-egri szárnyvonal, a Budapesti Közlöny időnfennti hivatalos kimutatásai szerint, a többi vasúti vonalakhoz arány 1 -4 TARGA. Egy komoly kívánság. A nap épen el akart fordulni a csendes falucska virányairól, s a nyugati ég vérpiros lett a vágyódástól közelgő kedvese után. A távozó fény sápadt, majdnem beteges szinre festé a fák leveleit, s mintegy megdicsőitő sugarat vetett egy csinos fiatal asszony arcára, ki a barátságos kis kertben ült és szorgalmasan kötött. A nő időnkint oda-oda tekintett a házon keresztül vezető folyosóra, s ekkor egyegy pillanatra leejté munkáját és elgondolkozott, így üilt ő, midőn a ház ajtajának zöreje fölrázta merengéséből. — Gyors lépteket hallott a folyosón, s csakhamar egy fiatal embert látott a kertbe lépni, kinek öltözete és tartása nevelésről tanúskodott. — Jó napot asszonyom ! — Jó napot! felelé a nő, miközben fölkelt s az idegen odanyujtott jobbját megszokta. — Szép öntől, hogy eljött; egész délután alig volt itt valaki ; már azt hittem, hogy ön is cserben fog hagyni s hogy egész árván maradok. Hát a többi úr nem fog ma eljönni ? — Nem hát viszonzá a kérdezett, hiszen akkor mindjárt magammal hoztam volna őket ; úgyis ,csak nehezen botorkálnak el ily messzire. Kényelmes egy nép az! Én ma őket sürgős dolog Ürügye alatt magukra hagytam. Olykor-olykor csak egyedül is kell már lennem. Hanem édes asszonyom, én ma egész nap sok port nyeltem könyveim között, azonfölül száraz tudományt is,— tudja ugye, mit akarok ezzel mondani? hősnő.■— Valóban nem tudom, mit gondol, — válaszoló a fiatal foga— Eh szomjas vagyok ; remélem, lesz azon ritka jóakarattal irányomban, s ad egy pohár sört? — Ezt valóban megtehetem; bocsásson meg, hogy oly soká várattam. S ezzel besietett a házba s csakhamar az óhajtott frisitővel tért vissza. — Kegyed söre ma pompás, monda a vendég, miután az elébe tett poharat egy hajtásra félig kiüritette. — Hol van férje? kérdi ezután. — A városba utazott — felesé a nő — s valószínűleg csak későn tér vissza. — Úgy, s mi eszerint egész egyedül volnánk ? A fiatal ember ezt oly hangon mondá, s ezalatt oly sajátságos kérdő tekintetet vetett a szép fiatal asszonyra, hogy ez láthatólag zavarba jött. Ezután maga elé meresztő szemeit s úgy látszott, mintha fontos határozat fölött küzdött volna önmagával. — Az alkalmas órát meg kell ragadni — dörmögé magában, de mégis elég hangosan a feszülten figyelő asszonynak — mert elfut az, visszajöhetlenül. — Kedves asszonyom! — folytató halk hangon anélkül, hogy feltekintene, — két hete annak, hogy házát szerencsés véletlen által felfödeztem, azóta naponta kijöttem önhöz. — Tudom, mondá gépiesen és ugyanoly hangon a nő ide ?— S tudja ön azt is, mi az, mi oly gyakran vezet engem — Miként tudjam én azt orvos úr? válaszoló a fogadósDÖ, mialatt komoly sejtelmek között lopva vendégére tekintett. — S csakugyan — mondá ez keserű mosollyal — miként is tudhatná ön azt! kérdé.A fiatal nő egyre félénkebb lett. Mi baja önnek orvos úr ? — Semmi, felesé amaz indulatosan, semmi, csak azt akarom mondani, hogy.........söre fölséges. És fogá a poharat, kiürité gyorsan, s nagy zörejjel az asztalra tévé vissza. Úgy látszott, mintha az asszony meg tudná fejteni magának a mellette ülő viseletét. Az ifjú tudós, mint maga mondá, naponta eljött hozzá, majd egyedül, majd egyik-másik barátja kíséretében. Mindenki szívesen látta őt, minthogy igen élénkítette a társaságot ; tréfás is, komoly is tudott lenni, és mindenkivel saját nyelvén tudott beszélni. Vele szemben ugyan soha sem lépte át az illő tartózkodás határait, azonban nem mulasztotta őt el bizonyos módon kitüntetni. Az asszony észrevette, hogy ő az tulajdonképen, aki végett a fiatal ember ezen a várostól oly távol eső útra vállalkozott. De mi más is indíthatta volna őt arra, hogy egyszerű falusi tanyáját fölkeresse? Talán csak nem a sétának szükségessége? Bizonnyal nem! Ő azt igen jól tudta , s ha nem is kételkedett férje iránti hűsége fölött, mégsem állott annyira a nők hiúsága fölött, hogy az némileg ne hizelgett volna neki. Különös ötletei szintúgy, mint komoly társalgása tetszettek neki, s bár nem értette őt mindig, mégis szívesen hallgatta. Most először volt egyedül ezen tisztes, s a szó hatalmával rendelkező ifjú emberrel; s a vulkán kitöréssel fenyegetett...» mi lesz aztán ?... A nő gyaníta, mi dagasztja az ifjú keblét ; lángoló pirosság boritá ei arcát, érezte ő azt, de érezte azt is, hogy az nem egyedül a megütközés pirossága. De az asszonyi büszkeség fátyollal igyekezett azt elfödni, s eltagadni ; haragudott önmagára.