Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1875-04-08 / 14. szám
106 utóbbitól azonban később maga az indítványozó, Tavasy Antal polgármester, ellállott. Végre hosszas vitatkozás után szavazásra kerülvén a dolog, midőn az elnök föltette a kérdést: „Kik nem kívánják a további részletfizetéseket beszüntetni, —■ tartsák fel ujjaikat egyetlen egy kezet sem láttunk emelkedni. Denique egyhangúlag győzött itt is a régi magyar elv, hogy: „nem fizetünk.“ A közgyűlés egyébiránt elhatározta, hogy habár a további észletfizetések e f. évi június hó végével megszűnnek, az intézet eddigi irányában, s alapszabályainak keretében és korlátai között minden változtatás nélkül megmarad, alakulásának egész időtartamára, tehát mindaddig, míg az alapszabályilag kitűzött hat év lejár. Minthogy pedig ez idő a jövő évvel letelik, s azontúl az intézet új alapokon fog szervezkedni, mely alakulás és szervezkedés huzamosabb időt veend igénybe, nehogy ez időpont készületlenül találja az intézetet, s zavart idézzen elő: a közgyűlés elérkezettnek látta az időt, hogy az újraalakulás módozatairól idejekorán gondoskodók, miért is ezúttal egy küldöttséget választott kebeléből azon megbízatással, hogy ez az intézet legcélszerűbb átalakításának elveit s módozatait kidolgozván, ebbeli munkálatának eredményét a jövő rendes közgyűlés elé terjessze be. E bizottságba tagokat megválasztottak: Tavaly Antal, Fülöp József, Fekete Károly, Ruzsin Bódog, Eiszenmann János, Greiner Arnold, Polereczky Gyula, Domokos Ferenc, Imre Miklós, Simáczius Gusztáv. Fölhívjuk t. polgártársaink figyelmét a városi központi választmánynak a képviselő-választásokra vonatkozó legújabb póttörvény következtében hozott e következő hirdetményére : Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1874. évi 33. t. c. 12-ik §-a 5-ik pontjának, és 108-ik §-ának pótlásáról alkotott 1875. évi 6 ik t. c. értelmében Eger város központi választmánya részéről közhírré tétetik, miként az 1875 évi összeírásnál mindazok, kik felszólalási úton igazolják, hogy a választók névjegyzékéből csakis a megelőző évi egyenes adónak, illetőleg a megfelelő adóhátraléknak le nem fizetése miatt hagyattak ki, és hogy ápril 15-ig bezárólag a törvény idevonatkozó intézkedéseinek eleget tettek, a névjegyzékbe felveendők. Ezen felszólalás Tavaly Antal központi választmányi elnöknél ápril. hó 16-ig bezárólag nyújtandó be, és az egyenes adónak, illetőleg az adóhátraléknak lefizetése az 1874 évi 33. t. c. 14-ik § ában megállapított módon, vagyis adókönyvvel, adóhivatali bizonyitvánnyal, vagy az egyenes adók községi főkönyvének (B. tabella) kivonatával igazolandó. A felszólaló azt, hogy máskülönben választói joggal bir, az 1874 évi 33 t. c. 14. 15. és 16-ik §-ában meghatározott módon tartozik igazolni. A benyújtott felszólalások ápril. hó 17-től 20-ig bezárólag, vagyis 4 napon át lesznek a város főjegyzője hivatalos helyiségében nyilvánosan kitéve, azokat mindenki megtekintheti, és azokra a fent említett határnapig az 1874. évi 33 t. c 45-ik §-ában említett személyek észrevételeket adhatnak be. A fentebbiek alapján beadott felszólalások és észrevételek elintézése végett a központi választmány április 21-én összeül, és üléseit mindaddig folytatja, míg minden ilynemű felszólalás és észrevétel elintéztetett. A központi választmány a felszólaláshoz, illetőleg az észrevételekhez csatolt adatok alapján határoz, uj nyomozás eszközlését vagy uj bizonyíték benyújtását sem el nem rendelheti, sem meg nem engedheti. Egerben 1875. évi mártius 30-án tartott központi választmányi ülésből. Dusárdy József Tavasy Antal, bp. vál. jegyző. bp. vál. elnök. Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1875. márt. 15-én, Kubiny Rudolf főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági gyűlésén következő ügyek tárgyaltattak : Olvastatott Kubik Endre m. főmérnöknek a közmunka állapotáról szóló évnegyedes jelentése, melynél fogva hivatalos területén állott az 1874. évben közmunka-erő rendelkezésre: 2144 egy igás, 19490 két igás, 84180 kézi napszám; felhasználtatott: 11913/4 egy igás, 16512 két igás , 63091 kézi napszám ; hátralék : 952V4 egy igás, 2978 két igás, 21080 kézi napszám; előre leszolgáltatott: 5 egy igás, 18074 két igás, 6502/4 kézi napszám ; jelenti továbbá, hogy az 1875 évi közmunka előirányzatot még most be nem terjesztheti, mert a teljes adatok még kéznél nincsenek. Olvastatott ennek kapcsán Timon Bertalan m. főmérnöknek 50 sz. jelentése a közmunka állapotáról, mely szerint hivatalos területén az 1874 évben felhasználtatott: 21923 két igás és 6646472 kézi napszám ; hátralékban maradt 1159 két igás, 501672 kézi napszám, mely felolvasott jelentések tudomásúl vétetnek. Olvastatott dr. Szentkirályi Kázmér és dr. Schreiber Lőrinc m. főorvosok jelentéseik, melyek szerint a közegészségi állapot az ATARGA. Liebig és Platen. (Carrière M. után.) — Horváth Zsigmond. — Folytatás. Platen 1823-iki októberben irta első drámáját, és pedig öt felvonását öt nap alatt ; cime: „Az Üveg-papucs.a A Schellingnél egybegyült társulat előtt felolvasta, s az eredményről így nyilatkozik: „A legjobb oldala e darabnak az, hogy a komikai és pathetikai elemet egyesíti magában, a milyen Németországban eddig alig található, s hogy minden költőisége s az érzelmek finomsága mellett mégis egészen előadásra van szánva, s remélhető, hogy a közönségnek is fog tetszeni. „Liebig kissé aggódva nézte barátját ezen új körben, attól tartott, hogy korábbi munkásságát abbanhagyja azért, hogy pelengérre állítsa magát oly tömeg előtt, mely nem képes megérteni. Nem a Schelingnél tartott felolvasás szemenszedett hallgatói képezik a közönséget „Maga Gothe tulajdonkép egyetlen darabot sem irt a színpad számára ; vedd Tassóját vagy a többit, mily nagy kár volna, ha ízléstelen színházunkban eltörpülni látnók. Egy berlini vagy bécsi színész nyomorult fércélményét többre becsüli a tömeg, mint Lessingünk remekművét. A franciák e tekintetben már sokkal jobban tesznek, s jóllehet Racine az udvartól, Molière a szolgáktól soha sem tud megválni, s nyoma sincs többnek az akkori időkből, mégis mintaképül szolgálnak, s e szerint mérik minden uj francia darab becsét." — Platen ekként felel: „A drámai művészetet illetőleg nem vagyunk egy nézeten. A franciáknak csakugyan határozott mértékök van minden uj termékre nézve, s ez okból nem képesek semmi mást létrehozni, mint utánzott utánzatot. A művészetre nézve nincs általános mérték, minden egyes műremek magával hozza a világ saját mértékét. Hol kényszer uralg, ott természetesen a rész nem alkot korszakot, de még rendkívüli sem tűnik elő soha. Igaz ugyan, a mi drámairodalmunk még szegény, de ez épen nem ok arra nézve, hogy valaki ne gazdagítsa azt. Hogy Goethe sok darabját nem a színpad számára írta, csak egy Goethének bocsátható meg. Egyébiránt van két vagy három oly kitűnő színházunk Németországban, melyekben a nem színpadra való Tasso is tetszéssel fog előadatni, s kétlem, hogy Franciaországban több van. A népet csak költészet által lehet képessé tenni költészetre, csak költészet által művelhető ízlése annyira, hogy megértse a költészetet ; minélfogva nagy igazságtalanság volna a költészetet tőle megtagadni." Platón arról panaszkodik naplójában, mikép szerezzen tapasztalást a színházról. Liebig nagyon helyesen belátta Párisban, mi hiányzik a német színpadnál, t. i. élő hagyomány, s a költő- szinész- és publikumnak kölcsönös képzettsége. Platón megtört a német individualismuson, s Hugo Viktorral egyidejűleg emelkedett föl Franciaországban a „rendkívüli," s fájdalom épen nem volt rendes. 1824. június 29-én ezt írá Platen naplójába: „Csak akkor vagyok boldog, ha valamit előállíthattam, különben mondhatlan érzelmet kelt bennem a magány. A költő, még a legnagyobb is, mindig csak zaklatott lény marad ; ő csak másokért él, s végtére is, hálára nem számíthat; kora egyszer elkezdődik, s csak letünte után áll teljes fényben a világ szeme előtt. — Ma este kaptam levelet Liebigtől, ki az enyémet, melyet utoljára küldtem, nem kapta meg, s igen fölveszi, hogy semmiről sem tudósítom. Néhány sorban megemlíti, hogy Giesenben a vegyészet rendkívüli tanárává lett. Mily sok ifjabb barátom tudott már magának határozott állást szerezni