Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-16 / 37. szám

XIV. év­folyam­ Előfizetési dij : Egész évre , Félévre . Negyed évre .­­ Egy hónapra Egyes széni . 5 ft — kr. . Ï ft 50 kr. . 1 ft ;10 kr. . — 15 kr. - 13 kr. 37. szám. p a v va­l U ül III Politikai s vegyes tartalmi­ hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó­hivatal : a lvceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szok­sdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kv 1875. szeptember Itt au. Hirdetésekért: minden 3 hisábeott petit s őrhely után 6, bélyeg-adó fejében minden hirdetést?! 30, nyilttérben egy petit sorhelyért lő ki fizettetik. Az egri kir. törvényszék ügye. Eger, szept. 14. 1875. A kérvény, melyet Eger város képviselete, az egri kir. tszék­­nek, bizonyos lármás hírek által kérdésessé tett fönmaradása ügyé­ben, a kormányhoz terjesztett, s melynek befejezését lapunk mai számában veszik t. olvasóink, — teljesen kifejti, s egybeöleli azon elvitázhatlan érveket s adatokat, melyek az egri kir. t szék további f­önm­aradásának s végleges szervezésének országos közérdekek s elvek parancsolta szükségét kétségbevonhatlanul igazolják. Ezek mellett tehát, s azok után, miket ez ügyben lapunk hasábjain mi is elmondottunk, fölöslegesnek, szükségtelennek tartanók ez immár kimerített tárgyat tovább fűzni, ha nem éreznék magunkat hivatva t. collegánk a „Gyöngyösi 36. számában megjelent cikk írójának némely pontjaira válaszolni, mindenekelőtt őszinte örömünknek ad­ván kifejezést a fölött, hogy a t. cikkíró, egyébkor eléggé ildomos, bár makacs jelleméből kifolyólag, bizonyára megbánta támadásá­nak ama mindkettőnkhöz méltatlan izmodorát *), melyre, — sajnos — minket is kényszeritett, s mely legfülebb a pesti német zuglapok­­ban, vagy a „Gyöngyösi nyilt terében — sőt az olvasó közönség iránt tartozó tisztelet szempontjából még itt is aligha — megjárja : utóbbi cikkében, csekély kivétellel, már oly hangon s modorban nyilatkozik, mely a tisztességes szóváltást megengedi. Miután a t. cikkíró uramellett, mily előnyök követelik, az egrinek mellőzésével, a gyöngyösi kir.­tvszék föntartásának szüksé­gét a köz- és országos érdekek szempontjából — azon, hiteles hely­rajzi adatokkal váltig megcáfolt, fictiosus s igy komolyan számba se vehető állításon kivü­l, mintha Gyöngyösnek fekvése a két tvszéki terület községeire nézve kedvezőbb volna, mint Egeré, — egyetlen árva érvet és adatot sem hoz fel, a) e téren nincs minek cáfolatába bocsátkoznunk , mert, valamint a t. cikkíró úr, úgy mi is lelkünkből azt óhajtjuk, hogy e kérdésben a kormány, minden mellék­tekinte­teket mellőzve, tisztán az ország és az érdekelt nagy­közönség he­lyesen felfogott javának és igényeinek szempontjából határozzon és döntsön, mert ez esetben tvszékü­nk ügyére nézve nincs mitől tar­tanunk. Van azonban a t. cikkiró ur közleményének egy passusa, me­lyet szó nélkül mi sem hagyhatunk. A t. cikkiró ur megütközik azon, hogy Eger városa, ügyének támogatására, egri érsek ő exját is fölkérte, s­zexja, az ügy igazsá­gos voltától áthatva, annak előmozdítását megigérni méltóztatott,­­ mert e nyilvános tény általunk világgá bocsáttatott, azt kérdi a t. cikkiró : „tehát személyes érdem, magas állású tekintélyek azon argumentumok, melyekkel az igazságot letiporni akarjuk?0 Korán sem t. uram ! Városunk kérvényéből világosan látható, hogy mi, ügyünk igaza mellett, való és alapos érvekkel és adatokkal küzdünk. Hogy pedig annak támogatására még országos tekintélyt is kértünk föl , ennek okát maga a t. cikkíró úr legjobban és leg­közvetlenebbül tudja. Tudja nevezetesen , hogy Gyöngyös érdekében, s különösen , valamint a gyöngyösi tvszék létrehozásában, úgy annak fönmaradásán is ritka erélylyel, fokozott szívósággal s megfe­szített kitartással — mint egyedüli, de leghatalmasabb argumentum — szintén egy nagy befolyású, tekintélyes egyén dolgozik : a gyön­gyösi képviselő, visontai Kovách László úr személyében. Ne ámítsa tehát — kérjük — at. cikkíró az olvasó közönségét az­zal, mintha csudálkoznék azon, hogy Eger városa a Gyöngyöst támogató tekintély kellő e­ll­e­n­sú­l­y­ozás­á­r­a, szintén országos tekintélyt i­gyekezett igaz érdekeinek védelmére meg­nyerni. Így áll a dolog, uram, s ezért volt szükség, — mint ezt ön nagyon is jól tudja, — hogy ügyünk támogatására,— tekintélye­ 8 befolyásánál fogva — érsekünk ö exja is fölkeressék ; azon kü­lönbséggel azonban, hogy míg az egri tekintélyt a tiszta, önzetlen hazafiság, a közjólét, és országos érdek vezérli igaz ügyünk istápo­­lásában , addig a gyöngyösi tekintélynek — bár nem vonjunk két­ségbe, hogy e magas eszmék védelme olykor — vagy ha úgy tetszik, lehet: általában, — szintén nemes erényei közé tartozik, — messze­­ható tervei, azonban e specialist ü­gyben, — ha jól sejtjük — talán ez­úttal inkább oda irányulnak, hogy a jelenben, tekintélyes ál­lását minden időkre biztosítsa magának a jó gyöngyösiek érzé­keny szivében ; a jövőben pedig szintén a maga számára egy méltán megérdemlett monumentumnak vesse meg alapját a gyöngyösi piac kellő közepén, annál inkább, miután híre jár, hogy országos tekin­télyek tércekrozása folytán, kilátás van rá, hogy a dalai láma szék­helye, s Mohamed mekkai koporsója szintén Gyöngyösre fognak áthelyeztetni.­ ­) Csalódtunk. A „Gyöngyös11 37. sz. „Válasza,0 — fájdalom — az ellenkezőről teszen tanúságot. ”) Azóta vettük a „Gyöngyös 11 37. számában, cikkünkre megje­lent választ is. Azonban az egész logomachiában — az elkeseredett cikkíró gyöngyös-piaci finom izmodorának íróját gyönyörűn jellemző némely kifejezései mellett, — érvek s józan cáfolat helyett csak — ü­re­sséget találunk. Határozottan tiltakozunk azonban ama roszakaratú állítás ellen, mely idézett vezércikkünkből, mephistói ráfogással, a kormány egy kitűnő tagja elleni sérelmes kifeje­zéseket szeretne minden áron kiolvasni. Megyei tisztválasztások. Kettős megyénk jelen évnegyedes bizott­má­nyi gyűlése múlt hétfőn, f. hó 13-án, szokott élénkséggel vette kezdetét. A megyebizottmány tagjai, ez alkalomra, szép számmal gyűltek egybe, mint szoktak főleg olyankor, midőn fontosabb tiszt­viselői állomások választás utjáni betöltése forog szőnyegen. Ez alkalommal a Lipcsey Péter kir. közjegyzővé történt kinevezése által megürült megyei árvásszék-elnöki, s a König Endrének katas­­teri biztossá történt kinevezése által üresedésbe jött megyei másod­mérnöki tisztségek valának betöltendők. Az árvásszék elnökségére id. Nánássy Ignác, volt országgyűlési képviselő, és K­ü­r­t­h­y Ferenc megyei központi szolgabíró pályáztak. A szabadelvű kormánypárt­nak a választási gyűlést megelőzőleg tartott értekezletein többen azt vitatták igen erősen, hogy, miután e tiszti helyek betöltése nem politikai, hanem tisztán administratív ügy, a különben kívánatos és szükséges pártfegyelem mellőzésével, ez eset nyilt kérdésnek ha­­gyassék föl, s a párt tagjainak teljes szabadság adassék azon jelöltre szavazni, kit ezzel személyes bizalmuk megtisztelni kiván. A pártértekezleten a vita e tárgy körül hosszassá és meddővé nőtte ki magát s nem is folyhatott le élesség, s némely sajnos jelenetek nél­kül,­melyek a pártban lehangoltságot szültek, s a pártfegyelem meg­szilárdulására, s az annyira kívánatos pártegységre nézve zsibbasztó­­lag hatottak. Sajnosan kell e körülményt constatálnunk annál is inkább , mert az értekezlet, erősebb izgatottság közt, minden megállapodás és eredmény nélkül oszlott szét, de főleg azért is, mert e körülmény a jövő választásokra nézve sajnos praecedenst idézhet elő.­­ A kérdéses tisztihelyek betöltése kedden, f. hó

Next