Eger, 1876 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1876-01-13 / 2. szám
XT. évfolyam. Előfizetési dij : Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . Negyed évre . . 2 ft 50 kr. . 1 ft 30 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám — 12 kr. 2. szám. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadóhivatal : a líceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Előfizetési fölhívás. Tisztelettel kérjük lapunk t. olvasóit előfizetéseik idejekorán való megújítására, nehogy a lap elküldésében hátramaradás történjék. Előfizetési föltételek : Egész évre . 5frt.— kr Félévre 2frt.50n Évnegyedre .1 » 30n Egy hóra— 45» Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban postautalvány utján — kiadó hivatalunkba küldendők. Az „Eger“ kiadó-hivatala (év 8. lyc. nyomda.) 1876. január 13-án. Hirdetésekért: minden 3 halálozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetésiül 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. A múlt év hagyatékai, és a jövő év várandóságai. Lelkünk világában nincs oly pillanat, melyben egy új s egészen ismeretlen korszak által fölváltott időszakot kevesebbre szoktunk volna becsülni, mint akkor, midőn egy időszaknak csapásait még sajogva érezzük, utófájdalmait meg ki nem hevertük. Mindaz, ami jó, üdvös s hálára méltó egy ily távozó időszakban, mintegy látatlanná válik az uj idők napjaiban, melynek fris fénye, mig a jövő ködét elzárja előttünk, a múltra sötét árnyat borít. Így vagyunk most különösen az elmúlt évvel is, melynek leginkább csak meddőségére, keserveire gondolunk, a nélkül, hogy számba vennők, mikép megifjult alkotmányos életünk fejlődésében s küzdelmeiben szintén fokat képez, s hogy az, valamint Európára, úgy hazánkra sem hozott semmi közös részt, semmi oly végzetet, mely társadalmi s politikai élet-mozgalmainkban gázkőnek, a visszaesés okának lenne mondható. S mégis mennyire szeretjük feledni ezen elmúlt évet! Nem hangoztatva többé azon — habár kevés — jótéteményekről és biztosan átélt nyugalomról, melyeket az emberek közt szétárasztott, neve mint az elhaló accord lassankint tűnik a beszélő szájakról. Elmondhatni: „quem dies vidít veniens superbum , bűne dies videt fugiens jacentem.“ És a sajtó a sajtó, az idők ezen örök zajgó szája, szövetkezve az emberek emez intentióival, mindig nyitja előttünk a szenvedés képeit. Alig képzelhető annál kellemetlenebb s nyomasztóbb érzésű lelkiállapot, mint amely jelenleg megszállja a magyar embert akkor, ha az ó és új évek találkozása napján elgondolja azt, hogy a közelmúlt év minő magán- és államviszonyok közt vett tőle búcsút, és az újév esélyeitől továbbra is mit, milyenféle helyzetet s viszonyokat várhat, épen úgy saját családi s háztartási, mint a helyhatósági és állami állapotok s az élet fentartása tekintetéből. Mindezek komoly észlelésénél és beható számítással tett elgondolásánál, annál inkább elcsüggedve kénytelen vesztegelni a gondolkozó, lelkiismeretes jó hazafi és családfő, minthogy az kétségtelen tudásként áll lelke előtt: „hogy kellő eszközök nélkül még az Úr Isten sem tud munkálkodni." Az elég tisztán áll előttünk , hogy az eltűnt évből minő állapotok maradtak nyakunkon ; t. i. nemcsak átalános pénzetlenség és jövedelem-nélküliség, hanem ami mindazon veszedelmeket még inkább felfokozza, egyfelől azon kényszerűség, hogy a gazdasági, családi és állami szükségletek teljesíthetése végett az ország lakosságának nagyon tetemes része arra van szorítva, hogy folyvást adósságokat csináljon a jövő contójára azon kétségbeejtő kilátással, hogy a jövedelmek elapadása dacára is, az állami adók mindegyik neme folyvást növekedő, elmentő s kipusztító terhet halmoz össze a legtöbb családfő nyakára. Már három événél több, hogy köztudomásúvá lett államháztartásunk mindinkább elmeritő és mindenféle érdeket, előhaladást, sőt még az állami létet is megbuktatással, szétbomlással fenyegető állapotra ; és mind ennek teljes tudása mellett is, mind ez ideig nem tudták a haza bölcsei azon kórállapotot nemcsak jobbra fordítani, de annyit sem tudtak kieszközölni, hogy azon minden államerőt felemésztő, és még az állami élet jövőjét is mindinkább kockára tevő, elerőtlenítő közállapot tovább tartása, tovább terjedése megállíttassék s lebetlenné tétessék. A képviselőház pénzügyi bizottsága, amennyire tehetségében állott, azt a negatív műveletet megtette, hogy az 1876 ik évre szóló országos költségvetés két eredendő bűnét orvosolni igyekezett ; tudniillik: az eren túl terjeszkedő kiadást, és a valóságnak meg nem felelő magasságra számított bevételek számos tételeit lejebb szállította. Ezen operatióval a papíron a kiadásokból egypár milliót faragcsált le sok küzdelemmel a pénzügyi bizottság , hanem a képzelet után papírra írott bevételek sokkal soványabb külszínt játszanak, hogy sem a kiadások nagy testét ellensúlyozhatnák. Mindez tehát nem elég arra, hogy hazánk zilális beteg állapota orvosoltathatnék ; a baj itt erősebb gyógyszerek alkalmaztatását teszi szükségessé. Ily gyógyszert jelezünk az általános megtakarítás műveletében. A törvényszékek tervezett teljes mérvbeni reductiója, úgy látszik, hogy legalább egy időre kormányunk által elodáztatok. A megtakarítás elvi szempontjából helyeseljük ez eljárást, mert a törvényszékek elhelyezését csakis azon időben tartjuk alkalmazandhatónak, ha a megyék centrumainak kijelölése országgyűlésünkön véglegesen elhatározva leend. Mivel a törvényszékek tervezett kijelölése, illetve áthelyezése addig „filius ante patrem“ dolog lenne. Ha tudniillik a ministerium mellőzve, a megyei központ kérdését, a törvényszékek székhelyeit jelölné ki előbb , feltéve, ha az országgyűlés a megyék székhelyei körül eltérőleg intézkednék, amennyiben szempont az, hogy a törvényszékek székhelyei ott legyenek, hol a megyék törvényhatóságai vannak, — ez nem lenne egyéb, mint cseberből vederbe önteni a vizet, s jelentékeny új költség szaporítása, mely semmiesetre sem eszközölné a megtakarítást. Mi nem az egyes városok érdekeit, hanem a hazáét véve tekintetbe, szemben a jelen válságos viszonyokkal, úgy hisszük a honatyák intézkedéseinek irányadójául, tekintettel óriási mérvű pénzügyi zavarunkra, oda fognak hatni, hogy megyei törvényhatósági központ kérdését illetőleg az eddigi tervet egészen elvetik és e helyett egészen új tervezetet készíttetnek éspedig akként, hogy a megyei kikerekitésnél mindenütt, ahol csak lehetséges, a már az eddig fenálló székhely tekintessék központul és úgy kerekitettessék hozzá a megyei határ területe. Ha a törvényhozó testület így fog intézkedni, akkor meg is fogja menteni államunkat, illetőleg kincstárunkat, egy oly nagy költekezéstől, mely a sülyedő budget hajójának csak elmelető horgonyául szolgálhatna. Ha törvényhozó testületünk ily elv szerint járand el, akkor az ősidőktől fenálló megyei központok m/20 részben ez ország teritóriumán örök időkre fenállhatnak nemcsak, de a tetemesen felszaporulható kiadásoktól a szegény haza kimerült adózói mentve vannak. Ellenkezőleg a törvényhozó testület,