Eger, 1876 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1876-01-13 / 2. szám

XT. év­folyam. Előfizetési dij : Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . Negyed évre . . 2 ft 50 kr. . 1 ft 30 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám — 12 kr. 2. szám. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó­hivatal : a líceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Előfizetési fölhívás. Tisztelettel kérjük lapunk t. olvasóit előfizetéseik ideje­korán való megújítására, nehogy a lap elküldésében hátra­maradás történjék. Előfizetési föltételek : Egész évre . 5frt.— kr Félévre 2frt.50n Évnegyedre .1 » 30n Egy hóra— 45» Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta­utal­vány utján — kiadó hivatalunkba küldendők. Az „Eger“ kiadó-hivatala (év 8. lyc.­ nyomda.) 1876. január 13-án. Hirdetésekért: minden 3 halálozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetésiül 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. A múlt év hagyatékai, és a­­ jövő év várandóságai. Lelkünk világában nincs oly pillanat, melyben egy új s egé­szen ismeretlen korszak által fölváltott időszakot kevesebbre szok­tunk volna becsülni, mint akkor, midőn egy időszaknak csapásait még sajogva érezzük, utófájdalmait meg ki nem hevertük. Mindaz, ami jó, üdvös s hálára méltó egy ily távozó időszakban, mintegy látatlanná válik az uj idők napjaiban, melynek fris fénye, mig a jövő ködét elzárja előttünk, a múltra sötét árnyat borít. Így va­gyunk most különösen az elmúlt évvel is, melynek leginkább csak meddőségére, keserveire gondolunk, a nélkül, hogy számba vennők, mikép megifjult alkotmányos életünk fejlődésében s küzdelmeiben szintén fokat képez, s hogy az, valamint­ Európára, úgy hazánkra sem hozott semmi közös részt, semmi oly végzetet, mely társadalmi s politikai élet-mozgalmainkban gázkőnek, a visszaesés okának lenne mondható. S mégis mennyire szeretjük feledni ezen elmúlt évet! Nem hangoztatva többé azon — habár kevés — jótétemé­nyekről és biztosan átélt nyugalomról, melyeket az emberek közt szétárasztott, neve mint az elhaló accord lassankint tűnik a beszélő szájakról. Elmondhatni: „quem dies vidít veniens superbum , bűne dies videt fugiens jacentem.“ És a sajtó­ a sajtó, az idők ezen örök zajgó szája, szövetkezve az emberek emez intentióival, mindig nyitja előttünk a szenvedés képeit. Alig képzelhető annál kellemetlenebb s nyomasztóbb érzésű lelkiállapot, mint a­mely jelenleg megszállja a magyar embert ak­kor, ha az ó és új évek találkozása napján elgondolja azt, hogy a közel­múlt év minő magán- és államviszonyok közt vett tőle búcsút, és az újév esélyeitől továbbra is mit, milyenféle helyzetet s viszo­nyokat várhat, épen úgy saját családi s háztartási, mint a helyható­sági és állami állapotok s az élet fentartása tekintetéből. Mindezek komoly észlelésénél és beható számítással tett el­gondolásánál, annál inkább elcsüggedve kénytelen vesztegelni a gondolkozó, lelkiismeretes jó hazafi és családfő, minthogy az kétség­telen tudásként áll lelke előtt: „hogy kellő eszközök nélkül még az Úr Isten sem tud munkálkodni." Az elég tisztán áll előttünk , hogy az eltűnt évből minő álla­potok maradtak nyakunkon ; t. i. nemcsak átalános pénzetlenség és jövedelem-nélküliség, hanem a­mi mindazon veszedelmeket még inkább felfokozza, egyfelől azon kényszerűség, hogy a gazdasági, családi és állami szükségletek teljesíthetése végett az ország la­kosságának nagyon tetemes része arra van szorítva, hogy folyvást adósságokat csináljon a jövő contójára azon kétségbeejtő kilátással, hogy a jövedelmek elapadása dacára is, az állami adók mindegyik neme folyvást növekedő, elmentő s kipusztító terhet halmoz össze a legtöbb családfő nyakára. Már három événél több, hogy köztudomásúvá lett állam­ház­tartásunk mindinkább elmeritő és mindenféle érdeket, előhaladást, sőt még az állami létet is megbuktatással, szétbomlással fenyegető állapotra ; és mind ennek teljes tudása mellett is, mind ez ideig nem tudták a haza bölcsei azon kórállapotot nemcsak jobbra fordítani, de annyit sem tudtak kieszközölni, hogy azon minden államerőt felemésztő, és még az állami élet jövőjét is mindinkább kockára te­vő, elerőtlenítő közállapot tovább tartása, tovább terjedése megállít­­tassék s lebetlenné tétessék. A képviselőház pénzügyi bizottsága, a­mennyire tehetségében állott, azt a negatív műveletet megtette, hogy az 1876 ik évre szóló országos költségvetés két eredendő bűnét orvosolni igyekezett ; tud­niillik: az eren túl terjeszkedő kiadást, és a valóságnak meg nem felelő magasságra számított bevételek számos tételeit lejebb szállította. Ezen operatióval a papíron a kiadásokból egypár milliót fa­ragcsált le sok küzdelemmel a pénzügyi bizottság , hanem a képze­let után papírra írott bevételek sokkal soványabb külszínt játsza­nak, hogy sem a kiadások nagy testét ellensúlyozhatnák.­­ Mindez tehát nem elég arra, hogy hazánk ziláli­s beteg állapota orvosoltat­­hatnék ; a baj itt erősebb gyógyszerek alkalmaztatását teszi szük­ségessé. Ily gyógyszert jelezünk az általános megtakarítás mű­veletében. A törvényszékek tervezett teljes mérvbeni reductiója, úgy lát­szik, hogy legalább egy időre kormányunk által elodáztatok. A megtakarítás elvi szempontjából helyeseljük ez eljárást, mert a tör­vényszékek elhelyezését csak­is azon időben tartjuk alkalmazand­­hatónak, ha a megyék centrumainak kijelölése országgyűlésünkön véglegesen elhatározva leend. Mivel a törvényszékek tervezett kijelölése, illetve áthelyezése addig „filius ante patrem“ dolog lenne. Ha tudniillik a ministerium mellőzve, a megyei központ kér­dését, a törvényszékek székhelyeit jelölné ki előbb , feltéve, ha az országgyűlés a megyék székhelyei körül eltérőleg intézkednék, a­mennyiben szempont az, hogy a törvényszékek székhelyei ott legye­nek, hol a megyék törvényhatóságai vannak, — ez nem lenne egyéb, mint cseberből vederbe önteni a vizet, s jelentékeny új költség szaporítása, mely semmiesetre sem eszközölné a megtakarítást. Mi nem az egyes városok érdekeit, hanem a hazáét véve te­kintetbe, szemben a jelen válságos viszonyokkal, úgy his­szük a honatyák intézkedéseinek irányadójául, tekintettel óriási mérvű pénzügyi zavarunkra, oda fognak hatni, hogy megyei törvényhatósági központ kérdését illetőleg az eddigi tervet egészen elvetik és e helyett egészen új tervezetet készíttetnek éspedig akként, hogy a megyei kikerekitésnél mindenütt, ahol csak lehetséges, a már az eddig fenálló székhely tekintessék központul és úgy kerekitettessék hozzá a megyei határ területe. Ha a törvényhozó testület így fog intézked­ni, akkor meg is fogja menteni államunkat, illetőleg kincstárunkat, egy oly nagy költekezéstől, mely a sülyedő budget hajójának csak elmelető horgonyául szolgálhatna. Ha törvényhozó testületünk ily elv szerint járand el, akkor az ősidőktől fenálló megyei központok m/20 részben ez orszá­g teritóriumán örök időkre fenállhatnak nem­csak, de a tetemesen felszaporulható kiadásoktól a szegény haza ki­merült adózói mentve vannak. Ellenkezőleg a törvényhozó testület,

Next