Eger, 1879 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-09 / 41. szám

322 Huber Jenő és Aggházy Károly hangversenye. — Egerben, 1879-iki okt. 6-ikán, a lyceum dísztermében. — Ha a Bach előtti s általa betetőzött zenei irányt formálnak, Beethovenét programmzenének, Mozartét drámainak, Weberét ro­mantikainak nevezik, akkor napjaink zenei iránya különösen hang­szer-zenének volna nevezhető, mely irány két ágra oszlik ismét, t. i. a hangszerelési vagyis instrumentálási, és hangszerkezelési va­gyis technice-virtuozi ágakra. Az előbbi ág tudományos kifejtőjéül Berlioz tekinthető, s á talán a franczia törekvéseknek köszönhető, míg ez utóbbit különösen azon nagy virtuózok művelik, kik nemcsak mások szerzeményeit interpraetálva kezelik kedvencz hangszeröket, hogy utólérjék s megtestesítsék a zeneköltő ideálját, hanem ha ma­gok költenek, gondolataik mintegy hangszerük sajátos természeté­ből merítik a zamatot, s annyira összeforvák a hangszeri sajátsá­gokkal, hogy szerzeményeik úgyszólván át sem írhatók más hang­szerre. S eme különféle irányok között a mi Lisztünk óriásként maga8Úl ki, midőn zenéjének kelyhét valamennyi iskolának: a for­mai s gondolati classicismus, a drámai erő s elevenség, a romanti­kát mély érzés és hangszeri zamatoknak édes habjaival megtöltve — nyújtja át a jövő nemzedéknek. Ezt meggondolva s Huber Jenő és Aggházy Károly urak hangversenyének programmját végig­nézve azonnal szembetűnő, mily tapintatos ízléssel van az összeállítva: kezdődik Beethovennel, t. i. a Kreutzer-sonáta andantéjának variatióival, ki mintegy epo­chát képez az ó- és uj zene között; folytattad); Raff, Chopin, Vi­­euxtemp8, Massenet, Henselt műveivel, melyek a modern zene hangszeri bűbájait izleltetik, s véget nyer Liszt Grand Polo­­naise-vel, mely mintegy tűzpontban egyesíti a költészi clasicismus és virtuózi erő hatásait, s így a kor csúcsán állva mutat a jövőbe. Éhez véve Huber Károly magyar nótáit befejezésül: van-e, kit e műsor ki ne elégítse? Amily kielégítően ízletes a műsor, oly meglepően sikerült an­nak kivitele, lejátszása is. Ifjú virtuózaink díszére válnak a mo­dern iskolának, úgy az interpraetálási ízlést, mint a hangszer tech­nikáját tekintve. Valóban, játékuk váltakozásakor nem is tudjuk, melyik bírja jobban hangszerének előnyeit kizsákmányolni, mert ha Huber játéka gazdagabb színezetű, ezt ellensúlyozza Aggházy ré­széről azon körülmény, hogy a zongorával nem is lehet annyi színt kifejteni, mint a hegedűvel. Ami pedig egyéniségüket illeti : művé­szeink még sokkal ifjabbak, hogysem az iskola zsinórmértéke alul emancipálódhattak volna, s így játékukban sokkal inkább egymás mellé vannak rendelve, hogysem saját egyéniségük akár felfogás, akár stíl, akár kifejezési erő tekintetében különvált volna. Mert legyen iskolájuk bármily bevégzett , legyenek a virtuozitás mai fejlettségének bármily kedvencz képviselői, s interpraetálják bár a húrjaikra vett műveket bármily értelemmel s ízléssel, csak azt adják még most vissza, amit magukba fogadának a kitűnő mű­vészi oktatások alatt. Még ők nem merítenek magukból; még ők nem élték át a játszott művekben rejlő ama szenvedélyeket, melye­ket a szerzők azokba leheltek; még az ő lelkök nem szüli viszont meg ugyanazt, amit az általok interpraetált szerzők műveikben te­­remtenek ; és igy az ő játékuk egy gyönyörű echo, mely bűbájos varázsz­al lehelli vissza a szenvedő jajkiáltásait, mintha élne és érezne az a viszhang — de mintha csak élne s érezne: mintha egy láthatatlan tündér bámulatosan utánozná az embert — kiáltva tüdő nélkül, sírva szem nélkül, de csak visszasírva ugyanazt, vis­­­szakérdezve ugyanazt, feleletadás nélkül. Ugyanazért bár nagy gyö­nyörrel tölti el játékuk a kebelt, s bár tökéletesen szemléltetik a zeneművek kincseit, de még nem ragadnak el, mert még nem ér­ték el a hatás tetőzetét: a közvetetlenség melegét s az erő­teljét. Hanem amily alapon eddig haladának, azon irány oly biztos, hogy egykor az emberiség pantheonját személyökben két magyar alakkal gazdagíthatják ! . . . Adja Isten, hogy úgy legyen; s e kívánságomban ugy hiszem, hogy nemcsak a jelen volt kevés, de válogatott közönség osztozik, hanem e lelkes város mindazon magyarjai­­ is, kik egyéb körül­mények miatt távol valának, mert Nisard szerint: a közönyben min­dig hiúság van — a hiúság pedig: üresség! Dr. Mattke Valér. . tesittetett : 1) a bukógát az eredeti tervszerinti méretekkel és­­ magasságban készítendő, vagyis a czifrakapu aljáig. — 2) a jelen­legi czifra-híd nyílása változatlanul hagyatik, hogy azonban a patak­meder a lefolyandó vízzel kellőleg megteljék, még egy megfelelő második hídnyilás készítendő, az előbbihez hasonló fenékmélység­ben. — 3) az érseki belső malom zúgó felszerkezete eltávolítandó, a szinzúgó, vagyis a mostani ászok fája oly képen átalakítandó eset­leg le is szállítandó, hogy a czifra­hid most beiszapolva lévő része teljesen kitisztulhasson. ( 4) hogy a 3-ik pont alatti zugó 14 mé­terre szélesítendő, a zúgó és czifrafal közötti téren bejövő víznek megkivántató meder, mennyiben a földbe lefelé nem volna elegendő, part feltöltés által pótolandó, illetőleg készítendő el. — 5) a me­der mélysége 10-től 12 lábig, irányai az eredeti Boros-féle tervet vevén, készítendő, a mederfenék szélessége lehetőleg 12 méterre állapittatik meg. — 6) a káptalani volt sörház szeglete olyképen metszendő el, hogy a patak mentében álló épület szárnya vágat­­tassék el úgy, mint az eredeti terven feketével megjelölve van. —­z­­ámbár a Binét-féle ház és az irgalmasok (miserék) telkének át­vágása a teljes eredmény elérésére kívánatos volna, tekintve azon­ban a város zilált pénzügyi viszonyait, foganatosítása kedvezőbb anyagi­­ körülmények bekövetkeztére halasztatik. — 8) figyelemmel a 7-ik pontra; a generális hídtól a minoriták hídjáig a patak men­tében elvonuló gyalog­járda a patak szélességéhez — mennyiben a 12 méter szélesség kiegészítéséhez szükséges — hozzáveendő. — 9) a Plank Kálmán-féle háztól a minoriták istállójáig, az eredeti tervben­­ x—-úfval jelölt veres vonal szerint — a 12 méter szem előtt tartásával — a patak kellőleg kiszélesítendő, úgy azonban, hogy a minoritáknak kocsi-bejárásuk legyen. — 10) az izraelita iskolára nézve, a megyei közigazgatási bizottságnál folyamatba tett eljárás eredménye bevárandó. — 11) a lötyögő zúgónál lévő káp­talani kerttől be, egészen az érsekkertig, a patak mindkét oldalán, az eredeti Boros-Kovács-féle terv szerint szabályozandó. — 12) az érsekkertben a kissebb beszögelések egyenes irányban levágandók, a meder feneke 12 méterre szélesítendő és az ott levő híd, kellő magasságban 12 méter nyílással építendő fel. — 13) a város alsó-malmi szinzúgó, az eredeti tervezet szerint, egy méterrel le­szállítandó és 14 méterre kiszélesítendő. — 14) a káptalani zúgó rekesztáblái fél méterrel leszállítandók, mert különben a városi ma­lom működését, — miután a 13. pont szerint egy méterrel leszál­­líttatik — akadályozná, és egy nagyobb mennyiségű víz lefolyására is ily állapotában hátrányos lenne; továbbá a zúgón alóli anya­meder a malom­ árok lefolyásáig 12 méter­ fenék szélességgel, a zúgó pedig 14 méterre kibővítendő. ( 15) a bukógát mentében egy kocsi-átjáró-híd készítendő. A generalis híd 12 méter szabad nyílással városi költségen fából, a minoriták hídja hasonló nyílás­sal, kőhidfőkkel, vasfelszerkezettel — mindkettő kocsi-közlekedésre — építendő. A barátok , Csákó és érsekkert­ hidja az illető tu­lajdonosok által megfelelő nyulással készítendők. — Végül a men­­nyiben az 1871-ik évi 39-ik t. sr. 28-ik §-a az egyesek vagy köz­ségek által készítendő vízművekre és munkálatokra nézve az 1840-ik évi X. t. sz. 5. 6. és 7-ik - ait továbbra is érvényben tar­totta, ezen határozat az összes tervek s iratok kiséretében, a most felhívott törvényczikk értelmébeni eljárás végett Hevesmegye tör­vényhatóságához felterjesztendő. Elnöki indítvány folytán, az utczai lámpák szaporítása, ille­tőleg az utc­ák világítása körüli eljárás mikéntjére vonatkozó vé­leményadással egy bizottság bízatott meg. Csiky Sándor indítványa fél évi adó leengedése iránt elfo­gadtatott, s ez értelemben a pénzügy­ministeriumhoz kérvény intéz­­tetni határoztatott. A helybeli katonai térparancsnokság által a közös hadsereg­beli katonák részére a hatvani külváros legelőiből löhelyiségül át­engedtetni kért terület azon indokból, mert a lövések a hatvani or­szágutat keresztül szelnék és igy az ott közlekedőkre nagy hát­ránynyal volnának, közbiztonsági szempontból átengedhető nem volt. A generalis laktanyának olyképeni átalakítása, hogy abban az ujonczok elhelyezhetők legyenek , elrendeltetett s foganatosításával a városi tanács megbizatott. Városi ügyek. Eger városa részéről folyó év 4-én tartott képviselői ülésben következő ügyek tárgyaltattak. A folyó év szeptember hó 21-iki jegyzőkönyv hitelesítése után, olvastatott az Egerpatak szabályozására vonatkozó bizottsági vé­lemény, melynek alapján egyhangúlag következő megállapodás lé­­ peti szemle. Az országgyűlésnek mint halljuk , hó 20-áig érdemleges ülései alig lesznek. A legközelebbi napok teendői körülbelül ily rendben fognak következni. Szerdáig megválasztván a ház az osz­tályokat és a bizottságokat, a kormány két­­ törvényjavaslatot nyújt be a képviselőháznak, egyiket a honosításról, a másikat Bosznia közigazgatására vonatkozólag. E két törvényjavaslatra a képviselő­­ház két külön bizottságot fog választani, melyek körülbelül tíz na-

Next