Eger, 1882 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1882-02-23 / 8. szám

XXI. év­folyam. Előfizetési dij. Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 ., 50 „ Negyed évre .1 30 „ Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 „ 8. szám. EGER Politikai N vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csötörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi Dycillda), a szerkesztőség (specziális­ utcza, Hanák-ház) és Szol­sányi Gy. könyvkereskedése (alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. A hirdetési dij előre fizetendő, 1882. február 23-án. Hirdetésekért minden 3 halálozott petti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit­­sorhelyért le ki fizetendő. Az italmérési regale. (Xy. Az anyagi művelődés egész processusa elárulja, hogy az megkötő nyűgeinek szétszakítására, teljes felszabadulásra tö­rekszik. A földmivelés, ipar és kereskedelem egymásután vetették le ama lánczokat, melyek szabad kifejlésöknek útjában állottak. A termelés tényezői (a természet, a munka és a töke,) elvképen már rég követelte szabad érvényesülési alapra fektettetvén, eredményeik­ben ott, hol életre való népek kezébe jutottak, valóban csudákat műveltek, és általuk egyes államok szellemileg és anyagilag ha­talmasakká, irigyeltekké lettek. Hazánk még a kibontakozás, az örökös vajúdás átmeneti kor­szakát éli, — még messze van a czél, a megállapodás, annál is inkább, mivel népü­nk kedvencz foglalatosságát eddigelé még min­dig inkább a földmivelés és állattenyésztés képezi, — az anyagi művelődés egyéb ágai, az állam és társadalom karöltve foganato­sított törekvései daczára, nem tudnak a tehetség állapotából a lét állapotára emelkedni, nem tudnak maguk iránt általános érdekelt­séget és elismerést kelteni. Az anyagi fejlődés ezen kedvezőtlen folyamatának kétségte­lenül nagy társadalmi okai lehetnek, melyeknek kutatását azonban ezen alkalommal mellőzzük — de úgy hiszszük nem csalódunk, ha azok közé még a fennálló regálékat, az u. n. kir. kisebb haszon­vételeket, köztük pedig az italmérési regálét is soroljuk, a­men­­nyiben ez utóbbi dr. Schuserer Gyula szerint a mai forgalom terén egy lejárt feudális korszak káros maradványának tekintendő, mely boraink belföldi értékesítését akadályozza, — ellenben a külföldi sört megtűrvén, a belföldi serfőzést, ezen fontos és jövedelmező hazai ipart megrontja, a szeszgyártást és kereskedést, valamint az ipar korlátlan fejlődését akadályozza. Az italmérési jog, mely alatt egyeseknek valamely község határában, kizárólagosan gyakorolható korcsmáltatási, vagy italmé­rési jogát, kell értenünk, — kezdetben nem volt regale, a mennyi­ben az az úri jog folyományának, tartozékának tekintetett. S csak ké­sőbb kezdetett a kir. priviligiumok által, egyeseknek v. községnek adományoztatni, s evvel a regalitás fogalma alá vonatni, azonban természetesen a nemes ember törvényben gyökerező jogainak ép­ségben tartása mellett. Ha tehát pl. egy község kir. priv. alapján italmérési jogot nyert, a nemes ember e czimen adót nem fizetett. A földes urak kezdetben fölötte szigorúan éltek e joggal, a mennyiben nem csak, hogy jobbágyaik borára az elővásárlási jogot tartották fel maguknak, hanem boraikat jobbágyaik által mérették ki. — E jog később azon intézkedés által szelidittetett, hogy egy­részt megengedtetett a jobbágyoknak saját boruk fogyasztása és egy meghatározott idő alatt — még pedig ott, hol a jobbágyoknak bortermelő helyük nem volt, szt. Mihály naptól karácsonyig, a hol pedig bortermelő helyük volt, szt. Mihály naptól szt. György na­pig, idegen bornak behozatala is. Utóbb a fenti időszak alatt a jobbágyoknak saját termésű, sőt idegen bornak kimérése is meg lön engedve, — 2 frt dij lefi­zetése mellett pedig a jobbágy jogot nyert egész éven keresztül pálinkát főzni, de nem egyúttal kimérni. Mely szokás az 1836 : VI. tcz. által továbbra is nagyobbrészt föntartatott. Az 1853. évi márczius 2-iki patens bár megígéri ezen jog szabályozását, azonban kimondja, hogy a korcsmálási jog tekinte­­tében az eddigi szokás szolgáljon zsinórmértékül. Újabb törvényhozási művünk nincs e téren, bár annak sza­bályozását mind sűrűbben hangoztatni halljuk. — legfelebb egyes rendeleteket találunk, melyek toldozzák-foldozzák a mindinkább ki­rívóbbá váló hiányokat; de az kétségtelen, hogy az italmérési regálé által előidézett rendezetlen, és a nemzetgazdasági elvekbe homlok­egyenest ütköző állapot, csak e korlátnak törvényes megszüntetése, — természetesen a jogosultak teljes kárpótlása mellett, ■— tehát megváltása által, fog véget Az italmérési jog körül érni. fel, melyeknek megszüntetése azonban számtalan visszaélés merül végett rendeletek adattak ki, több iz­ben, melyek a bor kimérése, lepecsételt palaczkokban árulására stb vonatkoztak, a nélkül azonban, hogy azok által egységes sza­bályozás érezett volna el — Erdélyre nézve külön gyakorlat szen­­tesittetvén, sőt általuk a nép a törvényes rendeletek áthágására csábittatván, a corruptio terjesztésére alkalmul szolgáltak. A bajok orvoslását volt hivatva eszközölni egy 1876. évi decz. 31-kén kelt belügyminiszteri rendelet, melynek egyik pontja szerint a bortermelők palaczkokban eladandó saját boraikat — nehogy saját pecsétük alatt mások borait kimérjék, — legkésőbb szüret után hat hét alatt és minden esetre az eladás megkezdése előtt az illető köz­ség elöljáróságának bejelenteni tartoznak, és a bort csak azon köz­ségben árulhatják, hol rendesen laknak, ha ott saját borpinczével is bírnak, melyben maguk termelte boraikat tartják és kezelik. Intézkedett továbbá ezen rendelet füszerárusok által palacz­kokban eladható bornak feltételei iránt. A szesz árulására nézve rendeltetett, hogy a kereskedők az iparo­soknak mesterségük folytatására, vagy másoknak házi czélra leg­alább 30, Reaumur fokot tartalmazó szeszt is adhatnak el, de csak zárt, kellőleg lepecsételt oly palaczkokban, melyek azon fölül még a gyáros, vagy eladó kereskedő czimével vannak ellátva; az ily palaczkok fél liternél kisebbek, és egy liternél nagyobbak nem lehetnek. A regálé megcsonkításra rendeltetett, hogy első esetben a csa­pon levő hordók és kimért folyadékok elkoboztassanak, ismétlés esetén az elkobozás 100. ft. pénzbirsággal súlyosittassék, harmadiz­­ben pedig az illetőtől az engedélyezett szesz-árulási kedvezmény elvonassék. Helyesen mondja ezek alapján dr Schnierer Gy. fentebb idé­zett értekezésében, hogy „törvényeink az italmérési regálét nem állapították meg, hanem csak inkább kellő határokba szorították; hogy törvényeink a sör és pálinka regálét nem is említik , a szesz pedig csak újabb időben került a tiltott kimérés fogalma alá; hogy tehát az egész regálé jognál bátran lehet állítani, miszerint a bor­mérési jog a földesúri túlkapásból eredt és csak visszaélés által terjesztetett ki egyéb italokra; továbbá, hogy ezen jog eleintén csak korcsmáltatási jognak tekintetett, de később valódi egyedárusággá fajult; hogy ez által a szabad forgalom, a kereskedés ép úgy, mint az ipar roppant mértékben akadályoztatik, elnyomatik; hogy a kül­földi sörnek árulása a honi gyártás kárára előnyben részesül; és végre hogy a jogcsonkításoknál kifejlődött kijátszási viszketeg és e részben ügyes fogásokra törekvés, az ebből eredő kölcsönös elke­seredés, czivódások, az általános erkölcsiségre nézve is káros ha­tásnak,^*­és hogy mindezeknél fogva ezen elavult, és a korszellem­mel ellentétes jognak, lehető legrövidebb idő alatt törvény általi megszüntetése igen kívánatos. Utasítás a névmagyarosításhoz. 1. Az anyakönyvi kivonatról. A névmagyarosításhoz kivétel nélkül anyakönyvi kivonat (keresztlevél, születési bizonyítvány) kívántatik. Ha egy apának több gyermeke ugyanazon anyakönyvbe van bevezetve,­­akkor nem szükséges minden gyermekről külön anyakönyvi kivonat, hanem egy ivén együtt mindnyájáról az úgy­nevezett „családi értesítő“ is elegendő. 2. A bélyegről. A bélyeg 50 kr. minden nagykorú személy,

Next