Egri Egyházmegyei Közlöny, 1872 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1872-09-16 / 18. szám
Negyedik évfolyam. 18. szám, Eger, 1872. Szeptember 16. Megjelenik: Az előfizetési díj és a lapot érdeklő minden közlemény e czím alatt: j Előfizetés: minden hó i-én és I „Az Egri Egyházmegyei Közlöny szerkesztőségének Egerben, az érseki j Egész évre 3 írt. 16-án 1 Va Íven, j lyceumban“ küldendők. j *életre 1 frt 50 k. Tartalom : Az állami szegényápolás Angliában. — A rubrikákról. — Adalékok egyházmegyénk történelméhez. — Lelkipásztori esetek és kérdések. — Irodalom. — Egyházmegyénk és hitélete koréből. — Vegyesek. EGRI EGYHÁZMEGYEI KÖZLÖNY. Az állami szegényápolás Angliában. E b. lapokban „Az egyház vagyonszerzési és birtoklási joga“ czím alatt megjelent czikk írója, jeles értekezése végén az egyházi vagyon saecularisatiójára nézve azt írja: „Kiáltó igazságtalanság (a saecularizatio) különösen a szegényekre; mert az egyházvagyon az ő fentartásukra is adományoztatok. Napjainkban, midőn a saecularisatio szerencsétlen eszméje itt-ott hazánkban is megpendítetik, midőn csak nemrégen közel hozzánk, az ausztriai országgyűlésen egy törvényjavaslat terjesztetett be, mely a plébániai szegény-alapoknak a községi szegénypénztárakhoz való csatoltatását sürgető, midőn tehát, ha nem más, a liberáliskodási viszketeg a szegény-ügyet legalább csak ily irányban is előbbutóbb nálunk is szőnyegre hozhatja s napi kérdéssé teheti : a fentebb jelzett állítást sokkal fontosabbnak tartom, mintsem hogy arra újra visszapillantanunk s azt történelmileg is megvilágítanunk ne kellene. Czikkíró Angliát hozza fel például. Bizonyára Anglia kiáltó példa rá, hogy az egyház hatalmas gátja a tömeges elszegényedésnek, ha vagyonnal rendelkezvén, azt missiójához képest kezelheti ; de másrészt fényes bizonyíték arra is, hogy a kormányok e téren tehetetlenek, hogy az elkobzott egyházi alapok s eltörült szerzetek romjaiból, az államférfiak minden elméletei és szegényápolási kísérletei daczára is, átokszerűleg kel ki a legrémesebb pauperismus. Anglia csak a 13-dik században is boldog ország volt. Nemcsak hogy nevéről sem ismerte a pauperismust, de általános jólétnek örvendett. Cobbet, protestáns létére is bevallja, hogy az angol nép ezen általános jóléte s megelégedése csakis az angol klérus buzgalmának s kitünően szervezett szegényápolásának volt eredménye. Hogy pedig itt több et épenséggel nem nagyít, arról csakhamar meg fogunk győződni, ha az azon időbeli angol egyházi szegényápolásra csak egy futó pillanatot vetünk. Angolhonban a szegényápolás házi szegényápolásra volt fektetve, melynek vezetője minden egyházközségben az illető plébános volt. A plébánosnak plébániája minden szegényeiről gondoskodnia kellett, mely czélra évi jövedelmeinek bizonyos részét fordítá l). Mily részeket kaptak a szegények, úgy látszik az a parochia jövedelmeivel s a szegények számával volt arányban). Voltak kolostorokhoz kötött plébániák is, ezeket a szerzet látta el vicariusokkal. A vicarius a plébánia összes jövedelmeiből annyit kapott kezelésre, mennyi minden ott megforduló szegény segélyére szükséges volt. Ezen összeg mennyiségét azonban nem a kolostor, hanem a püspök határozta meg. Ha a plébános hívei igen szegények voltak, minden fölöslegét azok számára kellett áldoznia, s ha csak egy ily szerencsétlent elhanyagolt, vagy pazar, fényűző életet élvén, a szegények részét megcsonkító, egyházi büntetéssel fenyíttetett). Saját szegény hiveik ápolásán kívül, kötelességökben állott az idegeneknek is szállást és élelmet adni ; különösen szegény elhagyott gyermekekről is gondoskodtak, de nem vivék árva- vagy lelenczházakba, hanem üggyel-bajjal egyik-másik városi kereskedőnél helyezék el, kik aztán e gyermekeket fölnevelték s valamely mesterségre adták. ') Az 1246-ki londoni zsinat világosan utal a klérus ezen szokására, midőn többek között azt mondja : „cum in regno Angliáé hactenus sit obtentum, et de consvetudine observatum , ut rectores ecclesiarum parochialium hucusque valde hospitales fuerint, et parochianis ad inopiam vergentibus alimenta praebere consueverint etc.“ 2) „Praecipimus, — igy szól egy másik zsinati határozat, — ut beneficiati secundum redditus et facultates suas sint hospitales et erga pauperes non avari.“ — Synod. Dunelm. 1224. 3) „Qui vero patrimonio Crucifixi abutuntur, vel luxuriose vivendo, vel hospitalitatis bonum non sectando, eos canonice puniemus.“ Ugyanazon zsinat.