Egri Egyházmegyei Közlöny, 1876 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1876-09-16 / 18. szám
138 államra vonatkozó jogát — Avignon és környéke kivételével — világosan elismerte. E világi hatalom 1870-ben megszűnt, ugyanis az egyházi állam legnagyobb része már 1860-ban, a többi pedig 1870-ben az új olasz királyságba kebleztetett be ; azonban e körülmény a pápának nemzetközi jogállását épen nem szüntette meg. Ennélfogva az államhatalmaknak a pápához s a római kathol. egyházhoz, mint nemzetközi jelentőségű egyházi hatalomhoz, való viszonya lényegileg változást nem szenvedett ; >) az uj olasz királyság pedig, a hatalmaknak notifikált 1871. évi május 13-i olasz törvény (az úgynevezett garantia-törvény) által, mely különben a római szent szék részéről egészben véve el nem ismertetett. * 2) a római pápa személyes souverainitásának s személye sérthetlenségének hangsúlyozása mellett nemzetközileg kötelezte magát, hogy ezen egyházi hatalomnak s fejének az államokkal való nemzetközi érintkezését akadályozni semmi körülmények közt sem fogja. 3 11. A római pápa czimei a következők : „Szentséged!“ „Szentséges atya!“ „Szent atya!“ „Ő szentsége!“ Egyéb, ritkábban használt czimzések : Beatítudo, Majestas, Apostolica Majestas, Celsitudo, Magnitudo, Excellentia, Pontifex maximus, Summus Pontifex. Indirect értelemben pedig ily czimzések is használtatnak : római szent szék, apostoli szent szék, római Curia, stb. A kathol. uralkodók elismerik az ő rangelsőbbségét; a nem-kathol uralkodók pedig rendszerint szintén megadják azt, habár erre nem vélik magukat kötelezetteknek. 4) — A pápai legátusok („legatia latere“, s „legati de latere“) és nuntiusok, az első-osztályú követek közé számíttatnak a nemzetközi jogban , mégpedig a kathold udvaroknál, az első-osztályú követek közt nekik adatik elsőbbség, tekintet nélkül arra, hogy előbb vagy később jelentették-e odaérkezésöket, semmint a többi első-osztályú követek.) III. A pápát — illetőleg a római szent széket — mint egyházi hatalmat , a részben vagy egészben kathol. lakosságú államokban mindazon jogok gyakorlása megilleti, melyek a római szent szék nemzetközi jelentőségéből folynak. E jogok lényege: a római kathol. egyház egységének, tanainak s intézményeinek fentartásában, — illetőleg az egyház képviselésében, kormányzásában s az összegyház fölötti felügyeletben pontosul össze. 2) IV. Amennyiben az állami s az emlitett egyházi hatalom, mint szabad és független hatalmak állanak egymás irányában, kölcsönös jogviszonyaik megítélésénél nem lehetnek más szempontok döntők, mint azok, melyeknek minden független hatalom s nemzetközi jogalany alá van vetve, midőn e hatalmak s jogalanyok egymással érintkezésbe akarnak lépni, vagy érintkezésben állanak. 3) Ezen irányadó szempontok pedig a következők : 1) Az egymással szemközt álló hatalmak lényegének minősége. Egyrészről a római kath. egyház oly egyházi hatalom, melynek sikerült : 4) hierarchiai főnöksége számára államonkivüli (nemzetközi) állást szerezni, — ebből az állásból kifolyólag az egyes országos egyházak (s ezek egyeteme, az összegyház) fölött, valamint hívei fölött, egyházi hatalmat gyakorolni, ez által pedig a társadalmi életre is jelentékenyen befolyni. Másrészről az állam (a világi felsőbbség) azon feladattal bír, hogy azon egyének érdekében, kikből áll, saját elégtelenségök tekintetéből szükségleteik kielégítése ') Heffter: Völkerr. 86. I. 2) Sőt határozottan tiltakozott ellene minden alkalommal. Szerk. n) E kérdés fölött 1875. május 3—8. napjain az olasz kamarában egy interpellatio következtében vita folyván, az olasz miniszterelnök kijelentette, hogy a garantia-törvény nem szüntethető meg. E nyilatkozat egyszersmind közvetett válasz a német birodalom külügyi hivatalának, mely ugyanazon évi márcz. 14-én római követét utasította, hogy az olasz kormányt ama veszélyekre figyelmeztesse, melyek a pápának kiváltságos állása folytán az államokat állítólag fenyegetik. ') Günther: Völkerr. I. 221. ') Az 1815. évi bécsi congressus jegyzőkönyvének 4-ik czikkelye erre czéloz, midőn mondja : „A diplomatiai megbízottak közt, külön minden osztályban, megérkezésök hivatalos notificatiójának időrendje határozza meg a rangsorozatot ; ezen szabály azonban a pápa képviselőire nézve semmi változást nem állapit meg.“ 2) Heffter : Völkerr. 87. 1. Marhennecke : System des Katholicism. II. 344. Dr. Konek : Egyházj. 99 s köv. §-ok. Dr. Szeredy : Egyházj. 180 s köv. §-ok, 307. §. stb. helyen. 3) Dr. Heffter Ágost Vilmos, berlini kitűnő egyetemi tanár s főtörvényszéki tanácsos , e kérdést a nemzetközi jog szempontjából oly higgadtan s tárgyilagosan fejtegeti, hogy czélszerűnek vélem, a különféle éles controversiák mellőzésével, az általa összefoglalt elveket itt úgyszólván szóról szóra közölni. 4) Ez különben az egyház catholicitásából, egyetemességéből önkényt foly, s ennek a századok folyamában természetszerűleg be kellett következnie. Szerk.