Egyenlőség, 1882 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1882-11-05 / 1. szám
ás Ez volt a szavajárása, empyrikus bölcseségének talpköve ésvégeredménye: Vannak szabályok és vannak kivételek! . . . Nos, a Jokli kivétel volt, minden tekintetben kivétel! Szegény Jokli! Ha valaki azt mondta volna neki, hogy majd egyszer, ha behunyta ólomszürke szemeit, találkozik valaki, aki feldolgozza«, a művészet szabályai szerint spiritusba teszi is — ut figura docet — pénzért mutogatja a t. cz. publicumnak, mint csodabogarat: bizonynyal hitetlenül rázza rala fésületlen kóczos üstökét és nagyon elröstelli magát. Vigasztalódjál Jokl! Az én spiritusomnak semmi köze halhatatlansághoz, hanem azért te mégis csodabogár maradsz! Robinson világhírűvé lett, mert életét egy néptelen szigetett töltötte. Jokli maga volt egy sziget, önerejéből magánosan úszó virágos, népes partok között. Meglehetős ócska, rongyos sziget volt biző, hogy a népnél maradjak. És vén, nagyon vén ! A faluban a legöregebb anyóka sem tudta elképzelni, hgy nézett ki Jokli fiatal korában. Talán soha sem is volt a fiatal! Mint valami hagyományt úgy adta át egyik emberöltő a másiknak. Egyik nemzedék a másik után kidőlt mellőle és Jokli észre sem vette. Talán nem is érdemli, hogy ilyen nagy feneket kérjek a dolgának, mert hisz mi volt a Toldi ? légy iránytvetett, faragatlan, vaskos orrú, pihés, megtépett száz esztendős házaié zsidó, kilencz-tíz sváb falu divatterjesztő orakuluma, rézgyűrű, kláris és pirosító-szállítója. Bizonyára nem szalonképes egyéniség! Nem is mint, ilyet akarom én beamtatni. Csak egy vonás a Jébk nevezetessége, de ez aztán nem mindennapi. Jobli sohasem »lakot.« - ő mindig csak »tartózkodó 11 « Mennyi szívósságot, erőt és tiltehívst föltételez az, kilenczven száz évet kihúzni ezen a földön otthon nélkül! Talán valami titkos areanummal bírt, amit egyenesen Matuzsálem származtatott reá, areanummal a búbánat, golul, sanyaruság, szívtelenség, butaság és előítélet ellen ,falán ivott . Nem, Jokli nem ivott. Talán — szinte restellem föltenni — talán bárgyú, buta volt? Nem. A természet előrelátó, gondos. Hova lett volna Jobli, ha esze nincs? Ellenkezőleg, voltak emberek, például Scheiter Flórián, a baromorvos, kik nem csak okosnak, de elmésnek is tartották. Pedig Scheiter Flórián szavahihető ember és nem v ill ám szóba minden bolonddal ! Joklival örömest érintkezett. Ő népszerűbb tisztviselője, hogy ő már ez év május havának végén, a tiszaeszlári vádlottak elfogatása után, a nyíregyházai törvényszéknek és a vizsgálóbírónak eljárásával szemben a scepticismus bizonyos nemét tanúsította, mivel hogy ő a helyi és személyes befolyásoktól teljesen függetlenül, egyedül az igazságszolgáltatás erkölcsi szempontját tartotta szem előtt. Amit a királyi főügyész néhány héttel a tiszaeszlári ügy felmerülése előtt, midőn főügyészi hivataloskodásának 10-ik évfordulója, alkalmából a magyarországi ügyészek impozáns ováczióban részesítették," egy momentuózus beszédben elmondott, amit az ügyészségekhez intézett körlevelében oly ékesszólással kifejtett; "azt ugyanis, hogy a közvádló csak a bűntetteseknek legyen kérlelhetlen üldözője, de az üldözött ártatlanságnak ő maga legyen a legbuzgóbb védője: ezeket a szavakat maga a kir. főügyész úr a legkomolyabb értelemben vette. A képviselőház nyilvános ülésében az antiszemitizmus legőrültebb árnyalata képviselőjének, Istóczynak védpajzsa alatt egy Ónody nevű obszkurus egyén nagy hűhóval hallatlan vádat emel egy egész felekezet ellen, milyenről egy törvénykönyv sem gondoskodik: felhozza a Solymosi Eszteren állítólag elkövetett »rituális gyilkosságot«. Ezt a vádat a főügyész úr ugyanazzal a bizalmatlansággal fogadta, melylyel ezt — miként be kell vallani — akkor Magyarországnak egész értelmes közvéleménye fogadta. Az antiszemiták ügyes taktikája, a kis hírlapoknak szenzácziót hajhászó előzékenysége és az úgynevezett nagy újságoknak passivitásban nyilvánuló megfélemlítése azután természetesen azt eredményezte, hogy Magyarország közvéleményét hónapokon keresztül rendszeresen az ellenkező irányban inficiálhatták, sőt terrorizálhatták is. A »credo, quia absurdum« az egész nyáron keresztül diadalmaskodott, míg végre daczára a szabolcsi rendőr- és törvénykezési közegek által elkövetett erőszakoskodások és kínzásoknak, a tévútra vezetett közvéleményt helyreigazította a tiszta »semmi«, melyet a törvényszéki vizsgálat eredményként felmutathat. Kozma főügyész úr hivatalos állásánál s még inkább szellemének és szivének nemes tulajdonságainál fogva egyike volt ama keveseknek, kiknek nem kellett gondolkodásukat megváltoztatniok, s itéletöket módosítani. A főügyész már évek óta és nem egészen eredménytelenül harczolt a megrögzött visszás állapotok pandur-igazságszolgáltatása ellen, mely némely megyében uralkodott és bizonyára volt oka, ha bizalmatlansággal nézte azt a megyét, melynek reinlőri közegeit néhány év alatt a hivatalos hatalommal való visszaélések, erőszakoskodások, sőt valóságos kínvallatások, hosszú lajstroma miatt kellett megbüntettetnie. Éppen ezért az antiszemiták, midőn annyi kapkodó és merész kisértet után , a tiszaeszlári »rituális gyilkosság־« bebizonyítása iránt táp- Iátt terveik meghiúsultak, teljes gyűlöletüket Kozma kir. főügyészre hárították, ki kezdettől fogva következetes maradt önmagához. Midőn egy napilap gyalázásainak és egy hasonló gondolkozástéle alap gyanúsításainak csak az lett az eredménye, hogy a főügyész az e fajta hírlapírókat saját pálya״ társaik által becsületbiróságilag ünnepélyesen rágalmazóknak bélyegeztette, akkor a Tisza miniszterelnök s Panner igazságügyminiszter közt fen forgó tisztán perrendi véleménykülönbségre számítva, páratlan botrány-intrika által a főügyészt olyan összeütközésbe akarták keverni az igazságügyminiszterrel, melynek végeredménye — a főügyész ellenségeinek reménye szerint — ennek állására nézve szükségkép veszélyes leendett. Hogyan hiúsult meg ez a terv, midőn az igazságügyminiszter unodynak Kozma ellen intézett interpellácziójára eleinte hallgatott, de midőn az antiszemiták a miniszter hallgatását, a maguk ózdijaira kizsákmányolták, másnap valóságos dicsbeszédet tartott Kozma felett, mely beszédnek ezélj a félreérthetlenül csakis amai botrány intrikának megsemmisítése volt, az közismeretességű dolog. A tiszaeszlári ügynek a legközelebbi jövőben várható lebonyolódása nem kevésbbé fog hozzájárulni az antiszemiták terveinek megsemmisítéséhez és Kozma főügyésznek mindazonáltal meg lesz az az elégtétele, hogy következetesen fentartott nézete a helyesség diadalát fogja aratni. A Kozma főügyész ellen a képviselőház nyílt ülésén emelt, azaz az antiszemitikus lapok után elmondott, vád azt hangoztatta, hogy a főügyész törvényellenes módon befolyásolta a tiszaeszlári vizsgálatot. Azok előtt, kik ismerik Kozmának a bűnügygyé felfújt tiszaeszlári esetre vonatkozó nézeteit, ez a vád merőben tudva kimondott hazugsággá fajul. Kozmának a szabolcsi pandúrok és ezek mesterei iránt táplált bizalmatlansága nyílt; gyanúvá, fokozódott, mikor még Scharf Móricz beszédei s az ezek alapján történt elfogatások előtt Ónody s ennek lapja a tiszaeszlári rituális gyilkosságról szóló tételt felállították : az a gyanú,hogy ebben az ügyben valóságos összeesküvés rejlik, melynek czélja egyrészről törvényszéki gyilkosság, másrészről pedighivatalos zsidóüldözés. Kozma főügyész mégis, tekintve azokat a roppant eredményeket, melyeket a közvélemény befolyásolása antiszemita szempontból elért, reá nézve nagyon fájdalmas ׳ áldozatot hozott az által, hogy hónapokon át tartózkodott ׳־ csak legkevésbbé is felhasználni a hivatalosan rendelkezésére álló eszközöket, mire nemcsak fel volt jogosítva, de ami rendes körülmények közt kötelessége is lett volna. Bizonyára nem csekély '■•'in megtagadásába került a nyíregyházai antiszemita circulátusokat hónapokon keresztül nem zavarni. Sőt négy a befolyásolásnak még árnyékát is