Egyenlőség, 1883 (2. évfolyam, 1-67. szám)

1883-01-14 / 2. szám

szám.2. Budapest, 1883. január 14. II. évfolyam. EGYENLŐSÉG. ..... ■ r Szerkesztőségi és kiadóhivatal: TÁRSADALMI HETILAP, Budapest, V. terület, fürdő-utcza 4. sz. szerkeszt! a hová minden küldemény intézendő. o HÖi^ysi - ג . .*'% BŐGD AN YI MOR\ Ur Előfizetési feltételek : Egész évre házhoz küldve . frt 8 — Félévre ...................... » 4.— Negyedévre................................ » ־.— Egyes szám ára 16 kr. Az Egyenlőség megjelenik minden vasárnap. Kérjük tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejár, megrendeléseiket kellő időben megújítani, hogy lapunk szétküldésében fenakadás ne történjék. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba (V. fürdő-utcza 4. sz.) küldendők. A kiadóhivatal. A csata előtt. Csata előtt állunk, a jövő héten megindul a rohamtámadás a modern magyar állam és legszilárdabb alapja, a jogegyenlőség ellen. Az orosz zsidók beözönlésének álnok kiskovácsai, a tiszaeszlári basák, vallatok, hamis tanu felfogadók, a muszka tanok emlőjén bízott bujtogatók, a pozsonyi zavargások bűnszerzői és a kimódi gyilkosok köréből újra átvitetik a harct a magyar törvényhozás szentélyébe. Kegyetlen és szívtelen az ellenség , nem válogatós fegyvereiben, s évek óta készítgeti elő sötét eszméi számára a talajt, a közhangulatot. De azért nem félünk a harcztól, nem félünk eredményeitől, nem félünk tőle, sőt örömmel üdvözöljük, mert mohácsi csatája lesz az az antiszemitizmusnak. Ha még van érve, úgy álljon elő vele. A törvényhozás világosságában lássuk ez érvek súlyát, értékét. A világosság majd kimutatja hiábavalóságukat, majd feltárja a rut ürelmek igaz mivoltát. És ha nincsenek érvei, ha pusztán az oktalan fanatizmusra, az emberek állati szenvedélyeire, a vak gyűlöletre és a buta előítéletre spekulál, úgy veresége annál súlyosabb, még tökéletesebb leszen.Nem is a zsidókat, hanem a magyar állampolgárokat általában érdekli és érinti a harcz, mely a képviselőházban a tapolczai kérvény alkalmából vitatni fog. Nem zsidókérdés, amit majd ott vitatnak, hanem valóban magyar nemzeti kérdés az, mely mindenkire életfontosságú, aki a középkori kiváltságok romba dőlt világát újra fölépíteni nem akarja. Csavarjátok visszafelé az állam kerekét s meglátjátok, hova jut az egész államgépezet; szüntessétek meg a jogegyenlőséget a zsidókra s majd meglátjátok, mivé lesz a jogegyenlőség a nem-zsidókra is. Bocsássátok neki a modern barbárokat az államépület egyik falának s meglátjátok/mi lesz majd az egész épület sorsa. Nem ! A jogegyenllőség nem zsidókérdés többé, hanem nemzeti kérdés s védelmére az állam minden józan polgárának sorompóba kell állania. Az első rést, mely rajta eshetik, gyorsan követi majd a többi, s azok az elavult, rég holtnak hitt, múlt századi eszmék, melyek ma a zsidókérdésben büntetlenül érvényesülhetnek -itt-am ott, a politikai élet egész mezején hamar fogják föltámadásukat ünnepelni. A zsidók egyenjogúszága az az arkhimédesi pont, melyből a középkor fanatikus kivei az egész modern államot, a szabadságot és egyenlőségét, polgárosodásunk összes nagy vívmányait sarkukból ki "akarják־ emelni. A zsidók után következnek majd a többiek , csak az első lépés az, melyet a tapolczai kérvény képvisel. Azután rákerül a sor a többi emanczipáltakra, a polgárságra és aparasztságra is, amint rákerült mindenkor, ahol azok az eszmék, melyekkel ma a zsidó-ellenes mozgalom táplálkozik, csak pillanatnyira is diadalmaskodtak. Épen mert a társadalom oly nagy rétege áll szolidaitásban a zsidók ügyével, egy percig sem félhetünk a sötét reakció diadalra jutásától, még ha szinteg demokraták is legelső zászlóvivői. A magyar parlament nem megy egy ülés, a magyar képviselők nagy többsége — habár tagjai egyénileg vagy egyenkint nem mentek az előítéletektől, — ösztönszerüleg érezi az ügy általános jelentőségét s mert ismeri a principiis obsta — közmondás ősrégi igazságát, már ma férfiasan védi a közös jogalapot egy törpe kisebbség támadásai ellen. Deák és Kossuth szelleme Vezeti■ őket, mert az ő szellemük együtt őrködik a művön, mely ellen a támadás indítl at011. Pedig vajmi ritka magyar politikai alkotás dicsekedhetik hazánk e két nagy és nemes fiának közös támogatásával, rokonszenvével. Deák Ferencz összes örökségéből egyedül a zsidók egyenjogúsága az, melynek védelmére Kossuth Lajos ragyogó ékesszólásának egész hatalmával síkra szállott. Hogy akadtak, kik ezért megugatták,a kik vásott ripőkök módjára nyelvüket öltögették reá, ez örök szégyene lesz azoknak, kik tették. De azért tény marad, örökké igaz marad, hogy a zsidó emanczipáczió fölött ma Deák — a sirból — és Kossuth — a távolból— egyaránt őrködnek s velők őrködik a nemzet legjobbjainak egész fényes serege, élők és halottak, de mindnyájan olyanok, a kik drágák a nemzet szivének s ha porhüvelyük földben nyugszik is, élnek és élni fognak a hálás utóvilág־ emlékezetében. Ki féltené azt a bástyát, melyet ilyen tábor védelmez ! !És nem is lehet féltenünk azt a bástyát, melyben az ország egyik legmagyarabb, legmunkásabb, legszorgalmasabb hitfelekezete él, mely alig hogy felszabadult évezredes rabigájából, már is egész buzgalmával törekszik hazafias kötelességeit teljesíteni, mely készséggel és pontosan fizeti a terhes vér- és pénzadót s melynek egyéb vágya sincs, mint lassan kint egy testtévérré válni a nemzettel. Olyan erős-e ez a magyar nemzet, hogy büntetlenül elutasíthatná magától egyik értelmes, munkás, hazafias népelem szeretetét és ragaszkodását? Nincs nép oly nagy, oly hatalmas és gazdag, mely ezt érdekei sérelme nélkül tehetné, s a szabadság és egyenlőség államában valamelyik néposztályt önkényesen megfoszthatna az emberi és polgári jogoktól. Ilyesmit a leghatalmasabb nemzet sem tehetne büntetlenül, a józan magyar nemzet pedig egyáltalában nem akar tenni. Nyugodtan nézhetünk tehát a készülő csata vége elé. Kéjünk felett lebeg az istenség legszentebb szülötte: a jog és igazság, jobbról Deák Ferencz, balról Kossuth Lajos őrködik, közöttünk a nemzet szine-java áll. Ily társaságban még bukni is dicsőbb, mint diadalmaskodni az ellenféllel. De nem Mai számunk 12 oldalra terjed.