Egyenlőség, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-14 / 7. szám
7. sz. Budapest, vasárnap, 1886. február 14. V. évfolyam. EGYENLŐSÉG Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, IV. Váczi utcza 11. hová minden küldemény intézendő. TÁRSAJDALMI HETILAP. SZERKESZTI BOGDÁNYI mór. Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve......................8 fr Félévre............................................................4 ״ Negyedévre ...................................................2 ״ Egyes Sfcám ára IB ki*. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed. / A régi história. Értjük alatta azt az ellenséges viszonyt, mely a világ kezdete óta gazdag és szegény közt fenáll. A szegénység legtermészetesebb ellensége a gazdagságnak, mely iránt olyan vak gyűlöletet táplál, hogy azt sem kérdi miért, annyira fanatikus, hogy különbséget nem ismer, hanem felbőszül és dühöng mint a vad a vörös posztó láttára. Ez a viszony olyan régi, mint a milyen régi a gazdagság és szegénység és addig fog tartani, mig gazdagok és szegények lesznek. Egyszer itt, máskor amott tör ki nyilt harczban e gyűlölködés. A legtöbb forradalmak innen kapták az első lökést. Ez a gyűlölet rendszerint oly államokban fokozódik nyílt forradalommá, ahol a disszoluczió jelei észlelhetők, ahol az államot és a társadalmat alkotó és fentartó elemek kimerültek és már már a terrorizmus hatása alatt állanak. Jelenleg Angolország fővárosában tört ki nyílt lázadásban a szegénység boszúja. A munkások ezrei gyűltek össze London utczáin, és a munkások hadserege ,— a csőcselék óriási zajongással támadott meg minden magánbirtokot, amelyet a jog és társadalmi rend szent és sérthetetlennek nyilvánított. Magyarországon is pusztított a csőcselék — ezelőtt három esztendővel. Hazánkban, a gyári munkások száma sokkal csekélyebb, semhogy a szoczialisztikus forradalom vezérei il beállhatnának: itt tehát csak a fejetlen csőcselék tombolt és rabolt terv és elv nélkül. De azért a magyarországi fosztogatásoknak is ugyanazon rugói voltak mint a londoniaknak. Az egész Európában jelenkező gazdasági bajok gyűrűzetei bennünket is érintettek. A modern államélet itt nálunk egy osztályt teremtett, melynek a múltnál egyebe nem volt. Az öröklött munkátlanság által koldusbotra jutott gentry az a. részé, melyet államhivatalokban elhelyezni nem bírtak, vette át nálunk azt a szerepet, melyet a munkahiány miatt kétségbeesett munkások Angliában játszanak. A különbség a kettő közt csak az, hogy az angol munkás azért lázadt fel, mert nem kapott munkát, a magyar gentry pedig elégedetlen volt, mert nem kapott színek urát. Mind a kettőnél gyomorkérdés forgott fenn és azért támadtak mindketten a vagyon, a tőke ellen, hogy éhségüket lecsillapíthassák. Londonban a szoczialista munkások vezérelték és izgatták a csőcseléket, a zala- és somogymegyei fosztogatásokra pedig az elszegényedett gentry bujtogatta a tömeget. Igaz ugyan, hogy Magyarországon más jelszavak alatt törték be a boltokat, itt antiszemitizmusnak hirdették azt, amit Angliában szoczializmusnak neveznek. De miért׳? Csupán azért, mert itt a tömeg a szoczializmus tanai iránt alacsony műveltségi fokánál fogva fogékonyságot nem tanúsíthat. Angliában ellenben, ahol a munkások már a törvényhozásban is részt vesznek, hiába lázítanának antiszemita dajkamésekkel, ott a munkások nem szorultak antiszemita ámításokra, hogy a csőcseléket a jogrend ellenségévé tegyék, hanem nyíltan hirdethetik a szoczialista tanokat, melyek jelentőségét még az utczaseprők is ismerik. Az a kérdés, melyik forradalmi elem veszedelmesebb: az angol munkás-e vagy a munkakerülő gentry ? Egyforma mind a kettő! Mert valamint a szoczialista munkást nem lehetett forradalmi jellegéből kivetkőzni az állam, a társadalom és egyesek jótékonysága által, és úgy lehetetlen a zsíros múlt fölött tétlenül búslakodó gentry vágyait kielégíteni azzal, ha diurnistává vagy kataszteri hivatalnokká teszik. Ez az elem nálunk csak akkor szűnne meg a jog és társadalmi rend ellensége lenni, ha mindannyit államtitkárrá vagy legalább is táblai bíróvá ki lehetne nevezni. Addig pedig, míg ez nem történhetik, ez az elem Magyarországon mindig helyettesíteni fogja azokat a forradalmi tényezőket, melyek más, iparilag fejlettebb államokban a munkások köréből rekrutálódnak. A munkások nem akarják belátni, miért kelljen nekik munka mellett éhezni, holott mások tétlenül az élet örömeit bőven élvezik; a munkakerülő gentry pedig nem akarja felfogni, miért kelljen munkából megélni, holott hajdan anélkül is boldogulhattak.