Egyenlőség, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-10-09 / 41. szám
VI. évfolyam« Budapest, vasárnap 1887. október 16. 4.1. szám. « Szerkesztőség és kiadóhivatali «► Hiulapest, VI., váczi körút 15. hová minden küldemény intézendő. TÁRSADALMI HETILAP. SZERKESZTI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz hűlve . . frt 7.—... Félévre ... ......3.5 ״... Negyedévre . . . . . . . . . 1.75 ״ Egyes számára 14 kr. SZABOLCSI MIKSA. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed. Az apostolok bukása. Ki gondolta volna! Mily vad fenhéjázással és dölgfös Öntudattal lépett ki három év előtt az antiszemita párt az országgyűlés porondjára. Hogy bámultuk benne az ifjú szörnyet, ki fogakkal jött a világra és bölcsőjében fojtogató karmokkal ragadta meg mindazt, mit az országban jónak, üdvösnek, nemesnek tartottunk. Ők is számbavehető párt voltak, ők is felirati javaslatot nyújtottak be, mely első betűjétől utolsóig nem volt egyéb, mint irtózatos káromlás a zsidók ellen. És heteken át, az egész felirati vitán keresztül, szakadatlanul hangzott az a siralmas üvöltés, mely előtt elhalványult a józan ész, megrettenve elnémult a tisztesség és félrevonult az igazságérzet. Úgy látszott, elemi erő lépett fel parlamenti életünkben, melylyel hiába küzd a társadalom minden védelme, hagyomány, törvény, vagy házszabály. Istóczy Győző akkor hirdette a házban, hogy az antiszemitizmus ellenállhatatlanul fogja meghódítani az országot, mert a mi pozícziót egyszer elfoglalt, többé soha el nem veszítheti. És most, három év után, hol vannak az elfoglalt pozícziók ? Hol az ellenállhatatlan hódító hatalom ? Az antiszemita párt nemcsak megfogyva, de teljesen megtörve került vissza a választási küzdelemből. Mint szétzüllött kis csapat vonult az országházba, pártja eddig nem is szervezkedett és arról is lemondott, hogy külön felirati javaslatban fejtse ki az antiszemita evangéliumot a magas trón színe előtt. Az őrjöngő szenvedély, mely dühkiáltásaival betöltötte az egész országot és némaságra kényszerítette a jobb érzést, maga csöndes és néma lett. És mindez el lett érve anélkül, hogy az állam rendkívüli eszközökhöz nyúlt volna, anélkül, hogy a politikai tényezők nagyobb erőfeszítést fejtettek volna ki, és az alkotmányos diszkusszió ■׳ csak pillanatnyi fennakadást szenvedett volna. Mi okozta a gyors változást? Az ügy hitványsága volt-e, mi a vissza־ hatást szülte, vagy az emberek, kik az ügyet képviselték, voltak-e olyan kevés értékűek, hogy, működésük nyomán a kiábrándulásnak kellett be,־ következnie ? Érdekes kérdés, melyre eddig nagyon ellentétes feleleteket adtak. Voltak, kik itt-ott az antiszemitizmust nem is találták meg a vetendő dolognak, de azt szerették mondogatni, hogy a fekete zászló alá gyülekezett fekete seregbe, a politikai kalandorok és társadalmi bukottak szövetkezetébe nem állhatnak. Mások, megfordítva,, minden jót elismertek az egyes antiszemita szóvivőkről és nagyon sajnálták, hogy oly derék férfiak hiábavaló rész ügynek szentelik tehetségeiket. Maguk az antiszemiták,, ha mindnyájan hirdették is ügyök szentségét, épen nem voltak tartózkodók, hogy lehető kicsinylő véleményeket fejezzenek ki egymásról. Mindebben lehet több, vagy kevesebb, igaz, egészben azt hiszszük, hogy az ügy és védői teljesen illettek egymáshoz. Voltak becsületesek, de oly agyszerkezettel, mely egyetlen tárgyat sem képes természetes feltételei szerint meg- ítélni, s voltak jóval többen nem közönséges tehetségűek, akikre nézve durva érdek, piszkos önzés képezte az igazi delejezőt, mely a szent ügyet szívükhöz lánczolta. Ember, kit erkölcsi erő és értelmi kiválóság együttt ékesítenek, eme párton nem akadhatott. Nos, mi azt hiszi szűk, ez a körülmény nagy befolyással volt arra, hogy a pártnak propagandája a magyar nép között terméketlen maradjon. A magyar népet józan felfogása, természetes, méltányos érzülete megóvja attól, hogy éretlen eszmék és féktelen